Mondom ezt azért, mert én bizony még emlékszem, amikor a vasútállomásnál vége volt a városnak, a régen mocsaras /ma Köztársaság/ téren pedig télen korcsolyapálya volt – habár a MÁV bérházak már akkor is álltak.
A Szabadság út végén van egyik kedvenc pécsi épületem, az „Indóház” - nem is értem, miért is változtattuk ezt át vasútállomássá, vagy főpályaudvarrá… Mennyivel hangulatosabb ez a régi szó.. Szóval itt voltam, és elképedve láttam, hogy kénytelenek voltak felállványozni belül az egészet – mert olyan állapotba került, hogy már veszélyessé vált. Nem akarok én most semmit se mondani a MÁV-ra, egyáltalán senkire. De szeretném tudni, hogy miért van ez nálunk mindig így ? Amikor csak kicsit kéne javítgatni, akkor legyintünk, mint afféle Pató Pál úr, aztán amikor itt a baj, akkor pl. állványozunk, és csak akkor kezdünk sokszor hozzá a munkákhoz, amikor már majdnem késő…
Egy régi és egy mai kép
A másik helyszín ettől nincs messze, a fent említett Köztársaság tér /ott járók-élők-dolgozók szerint Köztér/. Elkészült – hogy tavaszra, nyárra milyen lesz, azt nem merném most megállapítani. Mindenesetre vannak bokrok, Abile igazat írt, rengeteg árvácskát is kiültettek. Aminek én személy szerint örültem, a tér szélén pótolták a kivágott/elöregedett fákat – és ráadásul hárssal, jó illat lesz errefelé majd a virágzáskor. /Mármint ha addig megmaradnak a fák./ A teret kettéválasztó út megszűnt, most egyben van az egész – végül is nem rossz így se. A szökőkút sokkal szebb, mint a régi volt. Azt viszont továbbra se értem, hogy a játszótér a visongató kisdedekkel miért az irodák elé került, és nem az iskola elé – de ez már mindörökre megválaszolatlan kérdéseim egyike marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése