http://blog.poet.hu/Marie_Marel/paul-verlaine:-oszi-sanzon--tobb-forditasban
És akkor már nem volt „lelki erőm” kihagyni az én kedvencemet:
Apollinaire: Kikericsek
Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig
Legelget a tehén
S lassan megmérgeződik
Kikericsek virítnak kékek és lilák
Álmos szemed olyan mint itt ez a virág
Mint szirmuk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt
S szemedtől életem lassan megmérgeződik
Egy falka kisdiák a rétre fut s rivall
Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal
Letépik a virágot mely anya s leány is
És színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is
Mint rebben a virág ha szélben térdepel
A csordás csöndesen halk hangon énekel
Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve
E halnikészülő nagy rétet mindörökre
/Radnóti Miklós fordítása/
/Magyaregregyi kikerics/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése