Őszül

Mivel mára is rendesen beterveztem magamnak a tennivalókat, legyen itt „csak” egy vers, ami épp illik az évszakhoz. Végre megjött az eső is - igaz, alig-alig pár csepp esett, de kicsit fellélegeznek talán a növények a trópusi melegek után.
Csatolom a vasárnap, barátnőmnél készült két legjobb fotót is.

Kányádi Sándor: Fakó lovon léptet

Fakó lovon léptet,

dünnyög, dudorászgat.

Számbaveszi minden

kincsét a határnak.

Megnézi a krumplit,

a tengeri táblát:

messziről meglátszik,

ha jól megkapálták.

Aztán gyalogosan

a kertekhez kószál:

leng utána egy-egy

ezüstfehér hajszál.

S amint megy, a fákról

alma, dió, körte,

szilva, barack pottyan

elébe a földre.

Nézelődik az ősz

- mert ki más is volna -,

nézi mi lenne még

végezni valója.

S amint nézelődik,

lát egy vetőgépet,

és nekilát mindjárt

a búzavetésnek.