Mivel napok óta nem találom a helyem, arra gondoltam, ha felmegyek a hegyre kicsit, talán az segíteni fog rajtam. (A meglévő bajaim mellé pluszként „csatlakozott”: ma 20 éve, hogy meghalt Reed kutyám…)
Felbuszoztam az Üdülő szállóig (Hotel Kikelet) s először elindultam a szálló mögötti úton, de ott hamar egy hatalmas építkezésbe botlottam. Nem tudom biztosan, mi lesz itt, de mintha valaki (@x?) írta volna, hogy itt a szállóhoz kapcsolódóan valami szépségcentrum, vagy plasztikai sebészet fog épülni ? Vagy álmodtam ezt ? Szóval nem tudom, de mindenesetre elég nagy építmény lesz. Pillanatnyilag így néz ki:
Aztán mégis csak megfordultam, mert eszembe jutott, hogy inkább a Mecsek kapuhoz levezető úton indulok el, mert már az idejét se tudom, mikor jártam arra. (Mondjuk 30 éve...) Az út állapota azóta nem javult, nem is értem miért, mert biztos használják, és azért ennél sokkal jobban karban vannak tartva a mecseki turistautak. Vajon ez miért nincs gondozva ? Még jó, hogy maga a Mecsek-kapu egész elfogadható állapotban volt – persze lehet, hogy nemrég takarították. Ez ugyanis rendszeresen a szegénylegények tanyája volt régebben, ám most – mint a képek is bizonyítják – egész tűrhető állapotban volt.
Lefelé, de még a Pálosok fölött fényképeztem két régi házat, ahol ismerőseink, illetve iskolatársaink laktak. Az én gyerekkoromban itt nem is voltak más épületek, csak a meredek hegyoldalra települt szőlők – melyek helyén ma szorosan egybeépült hatalmas társasházak állnak.
A Magaslati út - Tettye - Havi hegy vonalon jöttem haza – szerencsére már közel voltam az otthonomhoz, amikor szemerkélni kezdett az eső. Igazán jó, szép, szívemnek kedves foto-témát nem találtam – amin nem nagyon csodálkozom.…
„Mert amilyen lent, olyan fent, és amilyen kint, olyan bent.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése