Életem, emlékeim...

Hihetetlen, hogy az ember néha miket talál a neten…Még mindig képes vagyok meglepődni. A napokban ugye, a Juhász Gyula versben szó volt a topolyáról. Egyik kedves kommentelő megírta, hogy ez tulajdonképp a jegenye másik neve. Én is elkezdtem kicsit keresgélni és íme, ezt találtam:

http://eberhardt.rpotor.com/15ANyarfakGyorsanNonek.pdf
Azon kívül, hogy őszinte csodálatomat fejezem ki a szerzőnek, aki ilyen alaposan körbejárta a témát, naná, hogy rögtön beugrott egy ezer éves emlék: első gimista voltam, amikor /1960 tavasza/ nagy divat volt a különféle társadalmi munkák végzése, főképp a mezőgazdaságban. Nem sajnálom és nem szégyellem és nem bánom, hogy részt vehettem u.n. „építő táborokban” – ha ma nincsenek ilyenek / nem tudom, de szerintem nincsenek/ - akkor a fiatalok szegényebbek egy nagy élménnyel. És azt sem tudom, van-e ma olyasmi, hogy kivezényelnek egy iskolát különféle mezőgazdasági munka elvégzésére. Szerintem ilyen sincs. Én sosem fogom elfelejteni, hogy pl. egyik húgom születése napján, Gyulapusztán a kissé már fagyos földből /december 6-án/ cukorrépát szedtünk.
De nem ez most a téma, hanem a nyárfa.
Nos igen, azt is ültettem. Nagyon, nagyon sokáig, ha a mohácsi úton utaztam, ezek a nyárfák kísértek – el is fogok menni hamarosan egy még szép napon Mohácsra, részben azért, hogy ellenőrizzem él-e még akár egy is ezekből a fákból ?
Szóval 15 évesen ültettem/tük ezeket a nyárakat, és – remélem – ma is megvan még belőlük néhány – ami engem jó érzéssel tölt el – bár ha egy sincs, akkor is mondhatom, hogy évtizedekig adtak árnyat, madár-menedéket azok a kis csemeték, melyeknek én ástam a gödrét.
Mit röhögtünk-hülyéskedtünk össze ! Annyira előttem van az egyik kisebb termetű lány, aki beleugrott a gödröcskébe, és azt mondta: „Temethettek” ! Hm…. Vajon ma is tudnék-e olyan jóízűt nevetni ezen a „viccen” ?
Igaz, azt írtam fentebb, a nyári tábor nem témája a mai visszaemlékezésnek, de mégis hadd írjam még le: városi lány létemre, nekem nagy élményt jelentetek ezek a táborok. Itt ültem először /szőrén/ lóra, itt próbáltam /16-17 évesen/ egy traktort vezetni /!/. Itt tanultam meg, milyen az, ha nem hallgatok a felnőttekre, és nem húzok a kukorica-címerezéshez hosszú ujjú inget /agyonkarmol a kukoricalevél/, itt szembesültem azzal, hogy mit jelent egy napi műszakban a földön csúszva-mászva uborkát szüretelni. Mások bizonyára más „élményeket” tanulságokat raktároztak. 

És lehet fitymálva, gúnyos hangsúllyal emlegetni ezeket a táborokat – nem hinném, hogy nagyon nagy kárt csináltunk, - mindenesetre nekünk igenis hasznos volt – lelki érésünk szempontjából feltétlenül. Ja és hát még egy fontos: életem első „munkabérét” a balatonújhelyi tábor végeztével kaptam. Már nem tudom, hogy is volt ez pontosan, de abban a táborban kaptunk valami pénzt is./Vagy csak a legjobbak ? – tényleg nem tudom/ Szóval hazajöttem és ebből vettem egy akkor nagyon divatos két részes, narancssárga kis nyári kosztümöt, /máig előttem a ropogós vászon, színe, mintája…/amit sokáig kedvencemként hordtam, magamban elmondhatatlan büszkeséggel, mert ez volt a első darabom, amire én kerestem meg a pénzt.

Hahó fiatalok ! Van hasonló élményetek ?
Nincs ? Na, akkor kinek a jobb ?

Kép: http://than1979.blogspot.com

/Sajnos jobbat nem találtam – ezen ugyan fiúk vannak, de mi is kb. így néztünk ki a címerezés után…/