Fantasztikus szerencsének érzem, hogy az idei utolsó utamhoz is a természet pazar időjárást biztosított. Mit pazar ? Nyári ! Csütörtökön 29 fok volt...
Mohácson és Baján át Szegedre mentem. Útközben millió régi emlék utazott velem, hiszen Mohácson is rengeteget voltan, Bajára meg két évig hetente jártam suliba – szóval volt mire emlékeznem.
Baját elhagyva jutott szembe, hogy megint próbálkozom fotózással. Ugyanis az első kis tanyákat meglátva rögtön Petőfi jutott eszembe:
„….Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom…”
– Na, hát kedves Petőfi Sándor, ebben aztán nagyon nem érünk egyet – de tiszteletben tartom a rajongásodat. Beteszek ide egy „alföldi” képet – kedvem lenne azonban mellé tenni kontrasztként egy múlt héten, a hegyekben készítettet is.… Hát igen. Kinek a pap, kinek a papné. Nekem a hegyek „jobban bejönnek.”
4 órás kemény utazás után „Délim” várt a buszpályaudvaron, s semmi perc alatt hazafuvarozott kis lakába. Egy pompázatos ebéd után a délutánt fecsegéssel és élménycserével töltöttük, este pedig bementünk Szeged sétáló utcájába, hol szerintem júliusban sem volt olyan élet, mint tegnap. Megint csak azt mondhatom, hogy rettentően sajnálom, hogy a gépem alkalmatlan esti fotók készítésére. Volt ennek az estének valami maradandó, megőrzendő varázsa… ami most csak az agysejtjeimben került rögzítésre.
Mivel este olvastam a Délmagyar-t /helyi lap/, tudomásomra jutott, hogy igen alacsony a Tisza vízállása. No, gondoltam a mai /péntek/ délelőtt épp alkalmas lesz arra, hogy ezt szemügyre vegyük. Volt ugyan tervem, szerettem volna nagyapám újszegedi házát is megnézni, /több, mint 50 éve nem jártam arra!/ - de aztán kiderült, hogy a régi házakat azon a környéken már lebontották, s csodapalotákat emeltek helyette, így aztán nem mentünk át Újszegedre.
A Tisza valóban alacsony, láthatjátok kicsit alább a képen. Megnéztem az öreg /jelenleg üres/ Hungária szállót is, ahol anno aludtunk – és mindenféle kalandokban volt részünk / 1957 ? nem emlékszem pontosan a dátumra - nyarán/
És máris elszaladt a második nap. Egy újabb pompás ebéd után, degeszre töltött hassal indultam a délutáni buszhoz. Péntek lévén, indítottak innen is diák-különjáratot, ez azért jó, mert csak 1-2 helyen állt meg, egyrészt nem volt nagy a zsúfoltság, másrészt hamarabb hazaért, mint a rendes járat. /Ilyennel jöttem múltkor Veszprémből is haza./
Mindent egybevetve – köszönhetően „Délim”-nek is, nagyszerűen éreztem magam.
Ez a "Tisza" c. szobor, a parton, a gáton
Ez a Kálvin téri Anna kút táncos lány szobra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése