Délutánra egy kedves kis barátnőmet várom, vagyis most lassan kezdek ehhez a vendégséghez készülődni, de gyorsan beírom ide a blogba még egy hajnali élményemet.
Már megint „utaztam” a Schätze der Welt - Erbe der Menschheit /A világ kincsei, az emberiség öröksége/ című sorozattal Olaszországban, a Nápolyhoz közeli Amalfiban jártam. Nem szoktam Olaszországba kívánkozni, de volt valamikor régebben is egy hasonló film, ami nagyon szép táját mutatta be az olasz tengerpartnak, nos a mai is ilyen volt.
Azt értékelem ebben a sorozatban, hogy nem csak a különleges, nevezetes dolgokat mutatja be, hanem a hétköznapi élet apróságait, olyanokat, amit talán csak az ott lakók ismernek, s a turista elmenne mellette.
Ezt olvastam róla wikiben:
Az Amalfi-part (Costiera Amalfitana) Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódik. A meredek partról rálátni a tengerre, a környéken pedig egész 1400 m magas hegyek látványa bűvölik el a látogatót. A táj szépsége már a görögöknek és rómaiaknak is feltűnt, habár a tájat évszázadokon keresztül csak a tengerről, vagy gyalog lehetett megközelíteni.
Amalfi városa a teljes partrésznek kölcsönözte nevét. Itt jött létre Olaszország első tengeri köztársasága a 10. században, gazdag kereskedelmi kapcsolatokkal, melyek Pisa és Genova növekedése révén erősödtek meg. Az Amalfi-part a 19. században vált igazán híressé, amikor 1857-ben utak építése által a part könnyebben elérhetővé vált. Akkoriban a hely gyorsan ismertté vált és az európai művészek valamint tudósok ide vonultak vissza. A táj szépségét a kanyargós, néha túl keskeny, beborított sziklakiszögellések és meredek szakadékok fokozzák.
Az Amalfi-part és települései 1997-óta részei az UNESCO Világörökségének.
Ha nézegetni akarnád a szép képeket, hát lehet, rengeteg van feltöltve a Google-ba.
Ha az Amalfi köztársaságról szeretnél olvasni, itt találod:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Amalfi_K%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése