Hétköznapjaim

Az utolsó befőzési nekiveselkedések történtek tegnap - ez évben. Mert a birs és a hecsedli a „vég.” Nagyon szeretem az aromás, pompás, rumos birsbefőttet sültek mellé, szívesen csinálok birsmártást egy finom kis krumplipüréhez és sült pipihúshoz, valamint a családban többek kedvence a dióvak felturbózott birsalmasajt is. Ez utóbbival kell sokat vacakolni, mert mire megfő, mire lepasszírozod, mire beszárad… az ember elunja az életét is. Most egy barátnőm tippjét alkalmazva, megpróbáltam a kész masszáét nem kis tálkákba, hanem egy tepsibe önteni, - hát majd meglátom, milyen eredménnyel járok. Végül az ember úgyis felszeleteli, és tényleg mindegy, hogy kisebb tálakban, vagy a tepsiben fog a massza megszilárdulni /ami remélem, hamarosan megtörténik/.

A birsbefőtt és a félkész sajt

Aztán délután kimentem a Gyükésbe csipkebogyót szedni....

Talán mégis jobb lett volna, ha idén más helyet keresek, de hát késő bánat…

Egészséges és beteg hecsedlik.

Ebből lesz holnapra lekvár

.

Azért végül csak-csak megszedtem egy tálnyit. Van – már évek óta - itt a csipkének valami betegsége, már a bokron lerohadnak, vagy beszáradnak a szemek. Régen sokkal szebb, több volt a termés. Amúgy hihetetlen, hogy milyen sokféle csipkebogyó létezik. Formája, színe, nagysága, az ágak tövisessége – számtalan formát mutat. Voltak nekem itt jó kis bokraim, hatalmas szemű, bőven termők. Most már szinte meg se találtam őket.

Útjainkat benőtte a fű…
Senki sem jár már arrafelé. Szomorú. De ki tudja, merre jártak őseink, az ő lábnyomukat se őrizzük. Az enyém/miénk már most feledésbe merül…

Szóval hazahoztam a csipkét, de már nem volt kedvem a birsfőzés után megtisztítani. Majd holnap. Egyébként lehet a piacon is kapni olyan felfőzött híg csipke-sűrítményt, de valahogy nincs se bátorságom, se gusztusom ahhoz, hogy abból főzzek lekvárt. Ki tudja, hol szedték, ki tudja, miben/hogyan dolgozták fel. Akkor inkább kínlódom magam vele. Mert van vele munka. Megtisztítani, megfőzni, lepasszírozni, besűríteni. Amennyit szedtem, jó ha két pici üvegnyi lesz belőle. No mindegy. Holnap ez lesz műsoron, és akkor még egy feladat marad, a káposzta savanyítás. A krumpli, hagyma már a pincében pihen szépen átválogatva.
Felőlem aztán jöhet a tél…

Találtam egy vadkörtefát is....
 

Megkóstoltam.
Kicsit fanyar, de finom volt.

Hát ilyen /is/ a Gyükés ősszel.