Megint temetésen voltam... és elgondolkodtam, miért nem visznek ma gyerekeket temetésre ? A mellékelt fotó az ómamám temetésén készült, 7 éves voltam, öcsém 5. És semmi bajunk nem lett attól, hogy ott voltunk. Sőt, amikor ómama meghalt otthon - akkor is otthon voltunk, és ugyan egy ideig nem mehettünk be a szobába, de azt mondták, ómamáért most imádkozni kell. Aztán amikor bemehettünk, már rendben felöltöztetve, összekulcsolt kézzel feküdt az ágyán. Én azt hittem mégiscsak inkább alszik...
De nem...És a halál nem volt "félelmetes" - nem volt szörnyű, csak valami csendes szomorúság, mert 7 évesen is tudtam már valamiképp, hogy mit jelent meghalni.
Aztán elbujdostam a kutyámmal a fölső udvarba és sírtam. Senki se mondta, hogy mit kell ilyenkor csinálni, és a felnőttek se előttünk sírtak, csak gondolom csendben és magukban....
Vajon miért titkolják manapság a halál tényét a gyerekek előtt ? Nem lenne jobb valamiképp elmagyarázni nekik, hogy mi is történik ilyenkor ? Vagy van, aki elmagyarázza, csak én nem tudok róla ?
Pedig a halál az életünk része. Ha gyermekként tudatosulna bennünk, később másképp gondolnánk rá, s arra, hogy a lélek folytatja létét egy más világban.
VálaszTörlésÉn úgy gondolom a gyerekekkel - az ő szellemi szintjükön - mindenről érdemes és kell beszélni - hogy aztán később ne érje őket meglepetés, vagy csalódás.
TörlésHát ezen még nem gondolkodtam, szerencsére ritkán kell temetésre mennünk. De valóban igazad van, gyerekeket nem nagyon visznek. De talán manapság kevesebb is a gyerek... Emlékszem mikor a dédnagymamám meghalt, 5 éves voltam, egy házban laktunk de külön háztartásban, ő a nagymamám testvérével és neki a családjával. Egész nap kértem anyukámat hogy menjünk megnézni a dédit....olyan volt, mintha aludt volna....
VálaszTörlésa nagymamám mikor meghalt 20 éves voltam, anyukám gyorsan ment az orvosnak szólni, hogy baj van, telefonunk nem volt. Én maradtam vele egyedül, és mire az orvos megjött, ő már nem élt... de nem volt félelmetes, szépen elaludt, én egyfolytában beszéltem hozzá, de abból már semmit nem értett... vagy ki tudja....
Hogy nem viszik manapság temetésre a gyerekeket, ezt a következtetést csak abból vontam le, hogy idén voltam több temetésen, de kisgyereket egyen sem láttam (a pár nappal ezelőttin se, ahol pedig elhozhatták volna a dédunokákat - de nem tették).Az az érzésem, hogy kiment ez a divatból, pedig nem árt jó időben megtudni, hogy a halál az élet része.
TörlésJa, azt akartam még írni, hogy helyes kislány voltál...
VálaszTörlés:-) Kösz.
TörlésEz valóban elgondolkodtató téma, mert én is gyerekként sajnos sok temetésen ott voltam. Mikor a gyerekeink kicsik voltak és temetésre kellett mennünk megsem fordult a fejembe hogy ne vigyük őket. Világ közben valahogy megváltozott mert a felnőtt gyerekeink is gondolkodtak azon mikor temetésre kellett menniük hogy vigyék-e a gyerekeiket?
VálaszTörlésNaugye... Mintha meg akarnák kímélni a gyerekeket valamitől - pedig hát a gyerekek nem buták, megértenék a dolgot ha nekik megfelelő szinten magyaráznák el a maghalás tényét/eseményét.
TörlésMit gondoltok miért van ez lassan igy? Engem is foglalkoztat. Kérdés ami az új generaciót és gyerekeiket illeti. Mindentöl meg lesznek kimélve, hisz mindenki jobbat akar gyerekeinek mint amiben neki volt része. A gyerek az élet nehézségeire nincsenek felkészülve.
VálaszTörlésA másik oldalon voszont hagyják hogy a világ a médiákon keresztül tönkre tegye öket. Gondolom pont itt van a a kutya elásva. Növekszik a pszichés esetek száma a mai fiatalok söt gyerek korában is. Pedig elvileg, ha minden megengedett és szabad, akkor éppen az ellenkezöjének kellene lenni.
Megam is hallom unokáktol mikor az én fiatal koromról mesélgetek: tudod Ópa te a háborús generacióhoz tartozol, de ma más idök vannak.
Hát igy néz ki a mai világ. Viszont hallok hangokat a mai felnött fiataloktól hogy hibásak a mai szülök a mai világ romlott gyümölcseiért. Talán igazuk van.
Mindenesetre visszatérve a temetéshez, én is mint gyerek minden családtag temetésén ott voltam, nem érezem soha kárát nem szenvedtem e miatt komplexek miatt.
Álmatlan éjszakáimon elgondolkodom néha, hogy az én 77 évem alatt mennyit változott a világ. Az elvárások, a feladatok, a lehetőségek. Tulajdonképpen minden.
TörlésDe a témánál maradva, egyrészről úgy érzem, túlterhelik a mai fiatalokat, másrészről pedig úgy, hogy nem adnak meg minden felvilágosítást, ami pedig az élethez szükséges lenne... Na, de nem tudom az okot, és "itt van a kutya elásva"...Egyrészről "kímélni" akarod, másrészről elviselhetetlennek tűnő terheket raksz rá. Hol itt a logika ? Komolyan mondom, nem szeretnék ma kis(vagy nagyobb) iskolás lenni. Én egy hátitáskával, gyalog jártam a tőlem kb. 1,5 km-re lévő iskolába, olyan "terepen" keresztül, ahol alig voltak házak. Mégse féltem soha és bajom sem történt. Meg merné ezt manapság egy szülő engedni a gyerekének ? Nem...Nos a világ egy emberöltő alatt óriásit változott és sajnos nem minden értelemben jó irányba. A kérésre, hogy merre felé haladunk, sajnos nem tudom a választ....