 |
| (Két kis unokatestvér, a férjem és a kislányom hiányzik a képről...de...már csak én élek.) Petrarca: Az élet elfut, vissza sose fordul… Az élet elfut, vissza sohse fordul, s nagy léptekkel jön a halál mögötte, s minden, mi van, mi volt s mit sűrű ködbe rejt a jövő, lelkemben búra torzul. Fáj emlékezni és fáj várni zordul, így is, úgy is rossz: ó, ha nem gyötörne üdvösségemnek gondja, összetörve megfutnék onnan, hol fogam csikordul. Múltjában semmi jó, de mennyi bánat érte e bús szívet, előre nézek: hajóm szelek hánytorgatják az árban, a kikötőben balsors várja, fáradt kormányosa, ledőlt árbóc, kötélzet s a drága fény kihúnyt, mit úgy csodáltam. /Sárközi György fordítása/ |
Szép nagy család voltatok, nagyon szomorú hogy már csak Te élsz közülük.... a lányodról eddig nem is tudtam....
VálaszTörlésBizony szomorú...napok óta nézem ezt a képet, ide tettem a gépem mellé....Míg ketten voltunk öcsémmel, valahogy nem éreztem ennyire egyedül magamat...Senkim nincs már, akivel a múltról, a gyerekkoromról beszélhetnék és ezt nagyon nehéznek érzem most.
Törlés