2020. június 2., kedd

Maráza Mária kápolna


(Nem érem utol magam…Vagy már annyira lelassultam, hogy a 24 órába csak 12 órányi feladatot tudok elvégezni ? Nem tetszik nekem ez a fajta öregség…Avagy tán sokat akar a szarka ??? 😏)

Biki Endre blogjában  http://baranyaidombsag.ucoz.hu/  olvastam én a marázai kis kápolnáról, s kedvet kaptam, hogy felkeressem. Be kell valljam, még csak Maráza helyét se tudtam, úgy kellett kibúvárolnom a térképen – hát elég világvégi hely. De közel van hozzám, kb. fél óra alatt kiértem.

A pöttyös úton gyalogoltam

Útközben: Bársonyos zöld földek....Hát nem gyönyörű ?

A faluban táblák segítik az idegent, könnyen megtaláltam a kápolnához vezető utat. Nem mertem azonban a földes útnak nekiindulni – bár (sajnos) por száraz volt, de
1. nem tudtam milyenek a viszonyok, megfordulni hol, hogyan lehet,
2. felhők is gyülekeztek, s nem nagyon kívántam egy füves-sáros mellékúton a világ végén forgolódni (esetleg) az autóval.

Így hát az utolsó háznál hagytam az autót. (Istenem – micsoda szép, gazdag ház lehetett ez anno…Mindenféle melléképülettel, hatalmas fenyőkkel – és megint Istenem, jaj, hogy néz ma ki…   Elfacsarodik a szívem, ha ilyesmikkel találkozom, nehezen viselem a sokfelé látható nyomor jelenlétét….)







  
Senki, de egy cicán kívül tényleg senki nem járt akkor arrafelé és ez valamiféle (nem tudom miért érzem…) misztikus, bár nem félelmetes hangulatot adott az egész utamnak. Madarak már megint nem daloltak (én ezt se vagyok képes igazán felfogni, hát hol vannak?) csak az út bal oldalán sűrűsödő sötét erdő fái között zizegett kicsit a szél. A jobb oldalon hatalmas szántott földek voltak, napraforgóval bevetve ill. az út elején egy csodás „selyemfüvű” rét, bodzabokrok, elnyílt akác, óriás lapulevelek....


Ijedten menekül a cicó....


Micsoda gyönyörű füvek ezek ! A fotón semmi se látszik ám a csodájukból !

Itt már látszik a kápolnához vezető út elején álló kereszt....

Kicsit bizonytalankodtam a gyaloglás közben, de aztán viszonylag hamar felfedeztem az erdő széli keresztet, amiről tudtam, hogy a kápolna közelében van. Na, akkor jó irányban megyek - nyugtattam meg magamat.


Ez a kereszt látszott messziről...








Ezt a rácsot csak azért fényképeztem le, mert ezen keresztül kellett bedugnom a fényképezőmet is, meg a kezemet is ahhoz, hogy az ajtó faragott képeit le tudjam fényképezni.... Féltem, hogy beesik a gép...de szerencsém volt....



Itt látszanak a hajdanvolt kálvária stációk....




Biki Endre fotója 2014-ből

Érdekes és kicsit titokzatos, (vagy nem tudom milyen jelzővel illessem) az a hosszan elnyúló tisztás, vagy széles út, ami a kápolnához vezet. Egy széles hasíték tulajdonképpen az erdőből – de mindkét oldalán ültetett, hatalmas diófák állnak. Nagyon valószínű, más volt ez a hely akkor, amikor megépült a kápolna. Ezt az is bizonyítja, hogy faragott fa ajtaján a zarándokok menete mellett 7 kálvária stáció is látszik – ezeknek azonban ma már semmiféle nyoma nincs.  




A kápolna mellett egy kút áll, már messziről fénylenek a kút fölé épített tetőn az eozin cserepek ! A kápolna is ilyen eozin cserepekkel van fedve. A közelben van a Mária forrás is.
Mivel a kápolna történetét megírtam a másik blogban, akit érdekel, esetleg nézzen be oda is:
(Ott viszont nincs ennyi kép…)




Jól látható, hol csúsznak le a partfalon a dagonyázó helyükhöz a vaddisznók. Most épp nem volt ott egy se  :-) 

Fényképezgettem, ücsörögtem egy ideig a padon, hallgattam a nagy semmit, néztem a felhőket… Nem tudom, hogy van ez, de az ilyen helyeken, valami elmondhatatlan békesség ül meg az ember szívében. Tudom, hogy túlzás, vagy furán hangzik, de mintha csak a (fáradt városlakó) testem ült volna ott, a „lelkem” meg valahol  fölöttem lebegve élvezte ezt a hihetetlen nyugalmat.
Jó volt….

Hazafelé: egy ölyv szórakozott velem, ült a villanyoszlopon, mire odaértem, megálltam, elővettem a fényképezőt,  huss...már két oszloppal odébb szállt. Ezt pontosan ötször csinálta meg velem, akkor elfogytak a villanyoszlopok. Szerintem közben röhögött rajtam....És nekem egyetlen jó képem nincs róla....








Kékesden át jöttem haza, ezek kékesdi  képek: 






Ezen az épületen meglepődtem...nem is kicsit....

A Hármas hegy és a Zengő...meg a selymes búzatábla. Nem tudom őket eleget fotózni....




Ezek itt meg "csak" virágok" - egy apró figyelmeztetéssel, hogy mintha most lett volna tavasz, de a gesztenyékben már az ősz készülődik.





11 megjegyzés:

  1. Szép tartalmas anyag. Nekem az egyik kedvenc helyem ez a kápolna. 2010-ben létesítettük a Baranyai Zöldtúra útvonalát, arról egy zöld kör leágazást vittünk fel a nyiladékban a forrásig és a kápolnáig. A forrást is ekkor építettük ki társadalmi munkában. A nyiladékban a kápolna mögött az út egykor a szurdokban folytatódott, és felvitt a gerincre. Az 1800-as években ott egy csárda állt, a fennsíkon fontos kocsiút haladt akkoriban Versendtől Kékesden át Pécsvárad felé. Jó ráéreztél: amikor megépült a kápolna az 1800-as években itt erdő nem is volt, a nyiladék két oldalán a meredek részek is szőlővel voltak beültetve. A faluból kivezető út mentén is találtunk felhagyott pincelyukakat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt nem gondoltam volna, t.i. hogy itt nem erdő volt hajdanában. De ilyen és ehhez hasonló esetekben igencsak elgondolkodom, hogy a TERMÉSZET - hála Istennek - milyen szépen visszaveszi, amit elvesz tőle az ember.Elveszi, majd elhagyja/dobja - az erdő meg újra benövi. Milyen jó, hogy így történik. Már ahol meg tud történni és nem ölték ki az utolsó magocskát is a földből...Igaz, a szél kis szerencsével hozhat egy magot - és kezdődhet - nélkülünk - minden elölről. Én szurkolok a Földnek, hogy legyen ereje újra beindulni, ha mi eltűntünk róla.

      Törlés
  2. A hozzászólás biztatása, hogy szőlő helyére került erdő, tán a ritkuló erdeink helyén is lesz majd újra ERDŐ. Szép utad volt, ezt a hellyel való egybeolvadást ismerem. Valamelyik kálváriánál volt ilyen élményem, pár éve. A természettel együtt sokszor van. Igen, ez módos ház volt, hány ilyent láttam már. Elmentek dolgozni, s elköltöztek a fiatalok, az öregek kihaltak, s pusztulnak. Némelyik olyan míves, látszik sokat tettek érte annak idején, ilyenkor még jobban fáj a szívem, hogy nem becsüljük őket. Azért bátor vagy, egyedül mászkálni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó lenne, ha tényleg a kiirtott erdők hely bezöldülhetne újra - de sok helyen erre nem lesz lehetőség - csak tényleg az emberiség végleges eltűnése után.
      Az öreg ház valóban szomorú látvány volt, anno pedig biztos módos emberek lakták. A melléképületeket mindet le se fotóztam.
      Az egyedül mászkálással lassan kezdenek nekem is némi kis félelmeim lenni - de velem van a mobilom meg tán a Jóisten. Aztán a Remény is. Hátha....

      Törlés
  3. Az a faluszéli ház a legnagyobb az egész faluban. Pár éve még lakott benne egy idős ember, hát már akkor is nagyon elhanyagolt volt minden körülötte, de időnként valamit dolgozgatott a szemközti pincéjénél. Sajnos rengeteg lim-lomot halmozott fel, rendezetlenül, értelmetlenül. Pár éve nem látok mozgást, szerintem már nem él, a hatalmas ház lakatlan lehet. (Az is érdekes, hogy miért épült ekkora ház a falu végére. A módosabbak mindig jobb helyeken, a falu központjában építkeztek.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyenkor szoktam gondolni, hogy de jó is lenne ennek-annak (pl. most ennek a háznak) a történetét megtudni. Biztos vagyok benne, hogy egy egész regény kerekedne ki belőle. A házat és a melléképületeket tekintve, egészen biztos, hogy tehetős tulajdonosa volt.

      Törlés
  4. Ja és az a kékesdi közösségi ház kissé érthetetlen, hiszen Kékesden úgy általában minden rendezett...

    VálaszTörlés
  5. Ismét egy olyan helyet mutattál meg nekem (is), melyet eddig nem ismertem. Ezúton is köszönet érte! Én is imádok ilyen bársonyos zöld földeken sétálni, túrázni és gyönyörködni a szépségében. Gyönyörű ez a kis kápolna!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kissé restellem, hogy itt élek 75 éve a közelében és ég csak a hírét se hallottam... De hát ami késik, nem múlik (feltétlenül) - én is örültem a felfedezésének.

      Törlés
  6. https://aranyosfodorka.blogspot.com/2021/12/ez-is-elveszett.html

    Szomorú hír, ez sincs már többé....

    VálaszTörlés