2020. október 25., vasárnap

Magyaregregy 2020 őszén

Borús volt egész nap az ég szombaton, de azért barátnőmmel nekiindultunk – mert már nagyon úgy éreztem, kifutok a „kikericses időből”. 

Aki esetleg emlékszik rá, több alkalommal is írtam, fotóztam a Magyaregregy felé vezető úton, a volt víztározóval szembeni réten – ahol elvileg sok kikerics lehetne.  (lásd: jobb oldalon a címkék között "Magyaregregy"-et) De újabban lekésem róla. Most is. Sajnos csak részben a késedelmem az oka, hogy nincsenek szép fotóim, mert változatlanul azt kell írnom, a kis rét elhanyagolt, egy része van csak lekaszálva, a buja, nagy fűben eltűnnek a kikericsek, ki se tudnak bújni – de ott, ahol kisebb a fű, ott is elvétve van csak egy-egy. Nem igazán tudom az okát – mert ha „csak az” lenne a baj, hogy elkéstem, akkor az elhervadt maradványokat kellett volna látnom. No de az se volt, ill. csak nagyon kevés.

Megálltam a "kikericses rétnél"....(A kerítés mögött a "halott" -1960-ban a zobáki bánya részére épült - mézesréti tározó.  Vajon miért nem lett abból egy szép pihenőhely ? Ja, tudom, valaki megvette és most "úgy maradt". Tán arra vár, hogy a telek-érték még magasabb legyen...) 


                            Csak érdekességképp: ilyen volt a tó 2007-ben....

                                     ... ilyen kép fogadott...


Magyaregregyen a várdombra barátnőmnek nem volt kedve felkapaszkodni, így aztán a völgyben jártunk egy kicsit,  majd kedvenc „Vén diófa” nevű presszómba mentünk (ahol törzsvendég vagyok, mert szinte minden őszön megjelenek ott egy sütizés erejéig ).



A Máré forrásból alig csörgedezik egy kevéske víz...


             A 'Vén diófa' étterem udvara, háttérben a vén diófa....

Aztán úgy döntöttem, hogy hazafelé jövet bemegyünk még a Zobák fölötti üveghutához, ahol barátnőm nem járt. No, ebből se lett semmi – mert az utat elállta egy hatalmas, kivágott fákat rakodó teherautó – még szerencse, hogy a keskeny úton kisebb nehézségek árán valahogy meg tudtam fordulni.

 



Háttérben a Hármas hegy csúcsa kicsit ködösen. Kár, hogy ezek a rút            villanyoszlopok elcsúfítják a szép képet....

Csodálatos az erdő – mivel a nap nem sütött és már késő délután volt, a fotóim messze nem adják vissza azt a látványt, ami a valóság.

Mire hazaértünk cseperegni kezdett az eső – így hát örömmel nyugtáztam, hogy szerencsénk volt, mert ha ez a víz közvetlen ebéd után érkezik, akkor neki se indulunk és lemaradtunk volna az őszi színorgiáról. 




Ez a Hosszúhetény előtti, kétszer is újraültetett cseresznyefa sor. Az alsó kép a 2007-es első kísérlet, ami nem sikerült. A később ültetett fasor (felső kép) szépen fejlődik.  Örülök, hogy ezek ilyen szépen megmaradtak - de én bizony még emlékszem az "őseikre" is, most találtam róla egy régi fotót:



Hej, de régóta járok ezen az úton....

Megtaláltam a cikket, mely a cseresznyesor történetéről szól: 

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/csoda-tortent-hosszuhetenyben/




11 megjegyzés:

  1. Szép a Keleti-Mecsek, érdemes minden évszakban felkeresni valamelyik részét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem ezt a részt (is) - és így ősszel gyönyörű a táj.

      Törlés
  2. Szép kirándulás volt és szerencsés, hogy megúsztátok az esőt!Kár, hogy nem volt kikerics!:( Én is szeretem ezt a vidéket, különösen a nagy lapuleveles kanyarokat!:)
    A hetényi cseresznyés újraültetését az önkormányzat és iskola összefogása adta, gyerekek, tanárokkal - talán szülőkkel is - ültették, tudják, hogy melyiket ki ültette, gondozzák, figyelemmel kísérik! Ezért ilyen szép!;) A régi volt a legszebb, csak a vandálok tönkretették. Egyszerűbb volt letörni az ágakat, mint leszüretelni!...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem én a Mecseket "úgy általában" is de az Egregyre vezető út Orfű után a legkedvesebb. Igyekszem minden ősszel eljutni ide, mert tudom, kedves emlékekkel jövök haza.

      Törlés
  3. Szép az őszi erdő, még kikerics nélkül is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És most képzeld el, ha még a nap is sütött volna. De így is varázslatos volt.
      El is gondolkodom minden alkalommal, milyen csoda ez az egész, ez a zöldből aranyra-vörösre változás. Fotózni is ilyenkor a legjobb.

      Törlés
  4. Szép fotók, a kikericcsel én is így jártam most.. Én mindig jobban szeretek kimozdulni, mint a négy fal között ücsörögni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbálok "feltöltekezni"...Tavasszal-nyáron keveset mozdultam ki és ha megjön a tél, újra itthon fogok ülni. Próbálok most "emlék/élmény anyagot" gyűjteni a télre. Remélem, van még egy kis időm...

      Törlés
  5. A keso delutani felhos idobe szinte napsutest hoztak a sargallo fak. Nagyon szep! Ha majd teremnek ezek a cseresznyefak ,vagy amikor meg megvoltak a regiek, barki arrajaro szuretelt roluk? Vajon miert eppen cseresznyesort ultettek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, elvileg régen, amikor még öreg, termő fák voltak itt, bárki szedhetett róluk. Az más kérdés, hogy egyes "emberek" (?) óriási ágakat törtek le, vitték haza, vagy a fa alatt ülve szemezték le. Sok kárt csináltak "egyes" embertársaink. De valójában öregek is voltak már a fák, amikor kivágták. Az első ültetés egy hibás/káros permetezés miatt elpusztult A második ültetésnél a falu lakói védnökséget vállaltak a fák fölött, mindenki a nevét adta és onnan kezdve törődött a többség azzal a fával, mely mellett mint ültetőkét/védnökként az ő neve volt olvasható. Így aztán szerencsére meg tudtak erősödni a kis fák. Most már remélhetőleg úton vannak a felnövekedés felé.
      Megtaláltam az erről szóló cikket, betettem utólag a blogba, nézd meg !

      Törlés
    2. Koszi! Elolvastam. Jo erzes az ilyet latni. A fasor pedig csodaszep lehet viragzaskor.

      Törlés