Meglepetés(ek) a Gyükésben

A Gyükés, az "én Gyükésem" - nekem már mindörökké kedves marad. Évtizedekig jártam oda a kutyáimmal, s bármikor, ha visszamegyek jó ezekre a régi emlékekre visszagondolni.

Most egy ismerősöm kérésére a hajdani szomszédom telkén álló öreg tölgyfát fotózni mentem, de már az  elején meglepődve tapasztaltam, hogy az út kiszélesítve, kitisztítva várja az arra sétálókat. A (volt) telkemhez érve ráadásul láttam, hogy nincs ám ott vége, kanyarog felfelé a szépen rendben-tartott út. Nosza, elindultam felfelé. Kiértem egy jó meredek tisztásra, melynek felső végében egy pici házikó állt. Oda is felmásztam és megállapítottam, hogy ilyen pompás kilátás a város K-i  DK-i részére valószínű legközelebb csak a Kis-kilátótól van - ami érzésem szerint nem is lehet innen túlontúl messze. 

Ezt a telek fölött áthúzódó villanyvezeték miatt gondoltam, ugyanis anno (ezer éve) történt itt egy fura baleset. Amikor a kilátó melletti sziklás domboldalból startoltak a tandemernyősök, az egyik felakadt a villanydrótba. (Ez a villanydrót vitte az áramot a vidámparkba.) Ott lógott, míg jöttek az áramszolgáltató emberi és áramtalanítás után leszedték valahogy a pórul járt alakot. (Mi meg az alsó rétről néztük a mentési akciót...hej, de rég volt.Évtizedekkel ezelőtt...)

Szóval megcsodáltam a szépen megtisztított domboldalt, meg a házikót a meseszép kilátással, és elindultam lefelé, hogy  még sétáljak kicsit. Megnéztem a csöppnyi csemetéből óriássá nőtt ezüstnyárat, s alig haladtam el mellette, a közeli bozótosból csörtetést és fura hangokat hallottam...Ami érzésem szerint vaddisznó röfögés volt. Megállt bennem az ütő... egy ideig lépni se mertem, de aztán a hang, meg a disznó eltávolodott és megkönnyebbült szívvel mentem vissza az autómhoz. 

Lefelé jövet még készítettem egy képet az általam ültetett és most már hatalmassá nőtt gyönyörű fenyőről, egy kutya nyugszik alatt - azt hiszem régebben már megírtam szomorú történetét, most inkább nem mesélek róla... 

A középső az "én utam"

A hajdani kert-bejáratom előtti "parkoló"

Képek az öreg tölgyről 2007-ből és 2021-ből

Felfelé a dombra...

...és fent ez a látvány fogadott

Gyükési bánya, István aknák, Hármas hegy

Közelebb Rigóder távolabb Budai vám

Járt erre valaki pónilovon ???

Szeretem "elcsípni" a repülőket

Soktörzsű öreg hársfa

Elég messze voltam még az autótól, amikor jobbról, a sűrűből hallottam a röfögést...

Nagyra-nőtt ezüstnyár

Annyira szeretem a vadrózsát !

Vékonylevelű bükköny

Az idén elfagyott akác szánalmasan erőlködő ágai....

Balról az öreg tölgy, középen az én szépséges fenyőm. Tán fél
m-es sem volt, amikor elültettem.... 

Jó volt  itt lenni most is. Én még soha nem jártam a Gyükésben úgy, hogy azt ne "jónak" éreztem volna. Még úgy is, hogy azok az emlékeim, melyek oda kötnek, egyre halványodnak és távolodnak...