2021. május 18., kedd

Gyükés: megunhatatlan.

Elgondolkodtam a mai sétám alatt,  meg tudnám-e unni valaha is ezt a sokszor szidott, de még többször szeretve emlegetett "Gyükésemet"...?

Jó 30 éve járom az ösvényeit. Annyi mindent láttam, annyi arcát ismerem, még a télit is, mert "hajdanában danában" még télen ki mentem menni autóval az utcára, sőt ide is. Sok minden változott, de azért az elhanyagoltságával együtt én még most is szeretem. Nincsenek már kutyás ismerősök és érdekes módon, akikkel összeakadok, azok közül többen nem csípik, ha egy öregasszony beszédbe elegyedik a kutyájukkal (ennek okára ugyan nem tudok rájönni,  de nem baj...) - mindegy is alapjában véve. Ha viszem a fényképezőmet, akkor nekem itt egy séta kb. 2 óra. Mint ma is. 174 kép készült, ezekből mutatok meg néhányat: 

Képek a rétről, az utakról, melyeken járok: 






Boglárka bogárral

Csillagvirág

Árvacsalán

Koronafürt

Kutyatej

Lucerna

Orlay murok

Kedvencem a pitypang

Repce

Vadmurok bogárral

Hangyaboly kikukucskáló hangyával

Tücsök lakás - tücsök nélkül


Boglárkalepke


Zöld...zöld...zöld...megunhatatlan.


2 megjegyzés:

  1. "...azok közül többen nem csípik, ha egy öregasszony beszédbe elegyedik a kutyájukkal..." Furcsák az emberek nagyon, az egész világ összezavarodott...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a viselkedést én, mint megszállott kutyabarát, egyáltalán nem vagyok képes felfogni, megérteni.

      Törlés