Étkező: szekrények kirámolva, felesleges /egy-két holmi: sosem használt kancsó, teafőző kanna, tortasütő edény/ elajándékozva, gyógyszerek-kötszerek szintén katonásan ellenőrizve, rendbe-téve, minden le és kitörölgetve, szőnyeg kiporolva, felmosva. Mellesleg a mélyhűtőt a múlt héten olvasztottam le, ergo, az már „rendben” volt. . Na, holnap a nagy szoba következik – sajnálom is magam előre…Sebaj, lassan de biztosan haladok. A macska már látni se bírja az egészet :-)
Tegnap, amikor este megnéztem a postámat, egy rövid kis ideig szörföltem, már nem is tudom, mit keresve, és ezt az aranyos verset találtam, mely eddig nálam még nem szerepelt. Nektek, s magamnak ajándékképp most ide másolom:
Varró Dániel: A Szilvalekvár és a Zabpehely
Egy régi Spájzban összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt
Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,
míg nyekeregnek a Ház vén ajtai,
hüppögve sírják vissza hajdani
fogyaszthatóságuk a hajnali
kakasszón.
„Jaj, hisz oly lágy és omlós volt kegyed,
s lám, minőségét nem őrizte meg,
az Időnk túl hamar lejár” szepeg
a Lekvár,
„minőségünk a szívben tartatik,
s közöttünk
már a romlás kajtat itt,
kisasszonyom,
s a Romlás, jaj, alig
szelektál.”
„Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok,
oly fényes volt Ön és illatos -
sötét a színe mint a tinta most,
s bezápult.
Emlékszik még?
Két éve vagy tavaly
négy
Céklarépa és egy
Tálka Vaj
közt összebújva sugdolózni,
haj,
be szép volt...”
Így sírdogálnak összebújva,
hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt
Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,
s a pír elfutja őket, restelik,
hogy hüppögésükkel telis-teli
lesz
már a régi Spájz az esteli
harangszón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése