/Idősebb/ Kodolányi János, (Telki, 1899. március 13. – Budapest, 1969. augusztus 10.) író, újságíró, az úgynevezett népi írók kiemelkedő képviselője. Mivel gyermekkora néhány évét itt, Baranyában töltötte, emlékezzünk ma róla, születésének 210 évfordulóján: 1903. Apjával Pécsváradra költözött. 1905–1909. Az elemi iskola első négy osztályát Pécsváradon végezte. 1909. Időközben apja újból megnősült, Vajszlóra költöztek. 1910–1916.
A pécsi főreálban tanult. Kodolányi János a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírója (akárcsak barátja, Németh László), világirodalmi rangú epikus. Könyvei évek óta több kiadásban és nagy példányszámban jelennek meg, szerepe ezzel együtt is vitatott. A mai irodalmi- és közéletben és közoktatásban jelentőségéhez képest méltatlanul kevéssé (el)ismert; az irodalmi- és közélet más berkeiben és a szélesebb közönség körében ugyanakkor évtizedek óta töretlenül népszerű, sőt újabban Várkonyi Nándorral és Hamvas Bélával együtt – elsősorban Jókai Anna elnevezése nyomán – „a nagy triász” néven emlegetve, mint „szellemi iránytű”, meghatározó jelentőséggel bír.
Munkássága valamennyi irodalmi műnemre kiterjedt (líra, dráma, epika, ezen belül a novella és regény, továbbá az esszé). Életének inkább késői szakaszában regényíróként nemcsak a magyar, hanem a világirodalom nagyjai sorába is beírta magát, műveit több nyelvre is lefordították. Elsősorban az ókori mitológiát (Égő csipkebokor; Vízöntő; /később Vízözön címen szerepel/ Új ég, új föld), illetve a tatárjárást (Boldog Margit; Julianus barát; A vas fiai) feldolgozó regényei fontosak. Életművéből kitűnik nemcsak a globális (világpolitikai, irodalomelméleti), hanem a lokális („helyi érdekű”, nemzeti, regionális, szervezési és gyakorlati) problémák iránti érzékenysége; ami a puszta szavakon túl tettekben is megnyilvánult (például a magyar írók önsegélyező szervezete, az Írók Gazdasági Egyesülete, IGE szervezői közé tartozott). Emiatt nehéz is lenne a mai politikai szakfogalmak közé beskatulyázni: a magyarság mint nemzet sorsa iránt érzett aggódás, a világpolitikai helyzet mérlegelése a (radikális) jobb-, a szociális problémák iránti érzékenység pedig a (radikális) baloldalra is el-elsodorták.
Tehetségét nemcsak barátai, munkatársai, hanem „nehéz”, konfrontatív, hevesen vitázó természete miatt időlegesen vagy véglegesen szerzett politikai és irodalmi ellenfelei többsége, mint például Babits Mihály, Fábry Zoltán is elismerte. Életéről részletesen itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kodol%C3%A1nyi_J%C3%A1nos /Aki nem tudná, itt jegyzem meg, ifjabb Kodolányi János 1922-2008 néprajzkutató és muzeológus volt, ezért a névbeli megkülönböztetés/
Az én kedvencem ez:
 |
Érdemes ide is benézni, aki nem ismerné a könyvet: http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/szam5/irodalom/vizozon.htm
Egy mondat ebből:
"...Vajon jelenlegi technokrata civilizációnk hol tart az özönvíz felé vezető úton? Merre járunk? Felgyorsított időnkben álljunk meg egy pillanatra, és merjünk kicsit körülnézni. Bármerre is tekintünk, fejlett technikáink és futószalag-embereink mögött ott sejlik egy újabb vízözön. Esetleg tűzözön. "Az ember ön és közveszélyes." ahogy Jókai Anna mondta Kodolányi János temetésén. Észrevesszük-e, hogy csodálatos szerszámainkat magunk ellen fordítottuk? Hogy nagyobb ütemben pusztítunk mint építünk, hogy beavatkoztunk a természet rendjébe, megmérgeztük a levegőt, és a vizeket, hogy uralkodni próbálunk a természet felett?..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése