Meglepődtem.../Markó Béla/

A vendégségnek vége – gyorsan elszaladt az egy nap, annyi mesélnivalónk volt egymásnak ! A szomszéd néni zárszerelési akciója után, melyhez még segítséget is kellett kérnem / itt köszönöm annak, aki most is segített! :-) / szóval csak csak ide ültem a gép elé, kóborolni kicsit a hálón, megnézegetni a leveleimet, stb.stb… Olvasgatás közben egész véletlenül az alábbi versre bukkantam, s amikor a gyanúsan ismerős név miatt elkezdtem keresgélni, meglepődve tapasztaltam, hogy a költő és a politikus egy és ugyanaz személy. /Lehet, hogy valaki közületek tudta ezt, én nem./ Kimásoltam néhány versét, majd máskor is beírom egyiket másikat. Most /vajh miért is ???!!!/ az alább bemásolt tetszett meg. De előbb röviden az életrajz:  

Markó Béla (Kézdivásárhely, 1951. szeptember 8.) erdélyi magyar író és költő, tanár, politikus. 1958-1970 között a Kézdivásárhelyi Líceum diákja, itt érettségizett, majd ezután a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán magyar–francia szakon tanult. 1974-ben szerezte meg tanári diplomáját. 1974–1976 között Marosszentannán általános iskolában francia nyelvet tanított. 1976–1989 között Marosvásárhelyen az "Igaz Szó" irodalmi folyóirat szerkesztője volt. 1989-től főszerkesztője Marosvásárhelyen kiadott Látó című irodalmi folyóiratnak. Az 1989-es változások után kezdett el politikával aktívan foglalkozni. A Maros Megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) alapító tagja, 1993 óta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és 1996 óta a Szenátus Külügyi Bizottságának tagja. 2004–től a román kormány művelődési, oktatási és az európai integrációs tevékenységeket felügyelő miniszterelnök-helyettese. /wikipedia/ Nagyon jó életrajz olvasható itt: http://markobela.adatbank.transindex.ro/belso.php?a=oneletrajz&k=7  

Markó Béla : A nagy közös sakk

A gordiuszi csomót
nyilván ketté kellett vágni,
és előbb-utóbb a sakktáblát is
ketté kell vágni,
hogy a fényes fekete ruhások
békét hagyjanak a fényes fehér ruhásoknak,
s hogy a fényes fehér ruhások
ne akarják mindenképpen maguk alá gyűrni
a fényes fekete ruhásokat,
tűzzel, vassal, fűrésszel és lángvágóval
kell őket szétválasztani,
az ilyen futókat az olyan futóktól,
az ilyen lovakat az olyan lovaktól,
az ilyen parasztokat az olyan parasztoktól,
be kell vezetni az áramot
a sakktábla két fele közé,
vizesárkot kell ásni
vagy magas falat emelni,
hogy a fehér ruhások
és a fekete ruhások
tehetetlenül vicsorogjanak egymásra,
de az az igazság,
hogy egy fél sakktábla is alkalmas
egy jó kis játszmára,
mondjuk, az egyik bástya
a másik bástya ellen,
az egyik futó a másik futó ellen,
hát ezt is irgalmatlanul ketté kell szelni,
persze, az a helyzet, hogy
egy negyedtábla is,
sőt, egy nyolcadtábla
vagy egy tizenhatodtábla is
veszélyes lehet,
tűzzel, vassal,
vizesárokkal,
fallal,
atombombával
kell darabokra verni
ezt az átkozott sakktáblát,
hogy végre ki-ki a maga kockáján:
parasztkocka, királykocka,
vezérkocka, lókocka,
Istenkocka,
hullakocka stb.