Tehetetlenség

Felirat hozzáadása

Úgy hiszem, kevés ennél szörnyűbb érzés létezik. Hallgatni valakit, aki „csak úgy egyszerűen”’ beszél az életéről, a gondolatairól, a gondjairól, és érzed, itt semmi sincs rendben, semmi nincs a helyén.
 Ennek ez embernek valami miatt semmi nem sikerül. Tele van gondokkal. Anyagival és lelkivel egyaránt. 50 éves, és egyedül van, és az nem elég neki, hogy én meghallgatom… Exe elvette és elidegenítette tőle a gyerekeit és mivel ő egy városi főfőfőfejes – nincs lehetőség vele, az ő akaratával, véleményével, ítéletével szembeszállni. 
Megélhetési gondokkal küzd, holott szinte reggeltől estig dolgozik. Kétségtelen, nem egy „fizetős” szakmája van, mert tanár. A délutáni különórákkal tudja a jövedelmét úgy-ahogy kiegészíteni. Elmondhatatlan és érthetetlen kisebbségi érzései vannak. 
Lelki bajai - /szerintem teljesen érthetően/ egyre inkább testi problémákban is megnyilvánulnak. Miért pont ővele? Miért pont így történnek a dolgok? Zakatolnak a kérdések bennem. És rögtön ez után a „Miképp tudnék segíteni neki ?” Nyomaszt a saját tehetetlenségem érzete.Féltem őt. És nem tudom, mit kell/ene tennem megsegítése érdekében.  
Nem nagyon akarnám esetét részletezni, ez csak egy afféle „írásban rögzített gondolatsor”, legeslegelső sorban azért, hogy önmagamat figyelmeztessem rá: milyen jó dolgom is van nekem ! Hogy jusson egy „minek-örültem-ma” pillanat a mai napra is. Hogy el ne feledkezzem majd ma este külön hálát adni a Teremtőnek ezért is.