Ő a katángkóró:
Ez a legkedvesebb nyári vadvirágom. Megterem elhanyagolt városi gyepen, útszélen, mezőkön, majdnem mindenhol jól érzi magát, olyan igénytelen, egész nyáron át virágzik. Állítólag már az ókori görögök, rómaiak és egyiptomiak is ismerték és használták.
Nemesített változata a kávépótló cikória, melyet a 17. században kezdtek el termeszteni Európában. A napóleoni háborúk alatt (amikor Európába nem juthatott be „rendes” kávé) kezdték igazán értékelni és fogyasztani. A kávé ennek gyökeréből készült aszalás, pirítás, darálás után.
Megjelenésre nem túl elegáns, vékony, kevés-leveles szárán ülnek a kis kék virágocskák – tényleg olyan „kóró”-szerű. A virág ehető, kék szirmai szépen díszítik az ételeket. Tőleveleit salátába, vagy szendvicsre szórva fogyasztják. A virágórák egyik legmegbízhatóbb tagja, reggel 7 körül nyílik.
„A katángkóró azonban nem elsősorban étrendi, hanem gyógynövény. A tejnedvet (laktucin) kibocsátó katáng cikóriasavban, flavonoidokban, nemes változata pedig inulinban gazdag. Fontos ásványi anyagokat (réz, vas, kalcium, foszfor) és vitaminokat tartalmaz. Mindenekelőtt étvágyserkentő, de elősegíti az epetermelést, csökkenti a trigliceridet és a koleszterint. Teáját régóta használják, a máj- és a veseműködést kedvezően befolyásolja.”
Nemesített változata a kávépótló cikória, melyet a 17. században kezdtek el termeszteni Európában. A napóleoni háborúk alatt (amikor Európába nem juthatott be „rendes” kávé) kezdték igazán értékelni és fogyasztani. A kávé ennek gyökeréből készült aszalás, pirítás, darálás után.
 |
A malátát árpából, búzából, rozsból készítik. Ezeket a magokat vízben áztatják egy ideig, aztán csíráztatják. Amikor a magból kibújt csíra elérte a szem hosszának kétszeresét, a magokat megszárítják, megpörkölik és ledarálják. (Nagyon sokáig ezt nem is tudtam, azt hittem csak a magokat pirítják és darálják.)
Gyerekkoromban olyan kb. 5cm átmérőjű, 1cm vastag korong formában, egy piros papírhengerben egymás mellé helyezve is került forgalomba - az alábbi képen látható. Szerencsére még találtam egy képet az akkoriban közismert Franck kávéból. (Feltalálójáról itt olvashatsz: http://postcardsshop.net/regi-markak-termekek-franck-kave-p-1240.html)
Ezt a "kávé-korongot" forró vízben kellett felfőzni, amihez a mi aranyos kis kézi kávédarálónkon átdarált pörkölt árpakávé is került. Volt a nagymamámnak egy kb. 1,5 literes, egy fülű, kívül piros-zománcos fazeka, azt csak kávéfőzésre használtuk. Emlékszem, mindig kanállal kellet kevergetni, mert "szeretett" kifutni. Tudni kellett, hogy mikor főtt meg, s még kifutás előtt lezárni a gázt alatta.
Én ma is iszom néha cikória kávét. Szeretem.
Én ma is iszom néha cikória kávét. Szeretem.
Az Inka csomag képe csak nosztalgiából került ide - ugyanis mostanában már nem kapható. Helyette a másik két fajtát vettem, most van folyamatban kipróbálásuk.
Kávé-infók innen:
Képek:
A virágot sajnos botanikai ismeretek hiányában meg kell mondjam nem ismerem. Annál inkább emlékezem a dobozokon látható kávédarálóra.
VálaszTörlésGyerekkorom feladatai közé tartozott a napi pörkölt árpa ledarálása, minek illata ma is elevenen él. A kávéfözö mint Fodorka emlitetette gondolom minden házban megtalálható volt. Egykezes kezelése a fedölap nyitásával melyre a nüvelykujj volt hivatott ügyes konstrukció volt .
Ami a kifutást illeti az nagyon gyakori volt mint emlékezem, és vele járó illat átjárta a konyhát.
Ma is èrzem illatát. Ez volt gyerekkorunk kávéja..Millyen mélyen tudnak elraktározódni emlèkek , szinek, izek, illatok, és még sok minden. Édesanyámnak volt egy eredeti Franc kávé fém doboza amiben annak megüresedése után a pörkölt árpât tartotta. Nos ennyit gyerekkurunk élményeiröl, mert hosszúra nyúlna.
Jó, hogy én legalább tudom, miről beszélsz... Ez a jövő generációjának kb. olyan lesz, mint a mohácsi csata leírása...
TörlésDe nem baj, így volt ez mindig. Viszont szerencsének tartom, hogy van néhány olyan kortársam, akinek az enyémhez hasonló élményei vannak. Mert emlékezni jó - ha van kivel !
Gyerekkoromban az én nagymamám is pótkávét kevert cikóriával és abból főzött feketekávét.
VálaszTörlésNagypapám úgy itta csak cukorral, én tejjel és cukorral. A cukor meg olyan nagy kocka volt, nem olyan, mint most a mokka. Igazi kávét apai nagynénéméknél láttam. Ők pörkölték, darálták, főzték. Én még kicsi tökmag voltam, inni nem ihattam, de az illatokat még most sem felejtem.
Bizony, így volt ! És én mindig szeretettel, örömmel, némi nosztalgiával gondolok azokra az egyszerű ételekre, dolgokra - és egyáltalán mindenre. Nem volt se tévénk, se autónk, se mobilunk és mégis -azt hiszem- boldogabbak voltunk....
TörlésBizony! Jóval kevesebb is elég volt a boldogsághoz és több időnk jutott egymásra.
TörlésAzt hiszem épp ez volt a titok. Most mintha még többet akarnánk egy óra alatt csinálni, mint régen - de sajnos mindig kapkodva, felületesen. És aztán így az egész nem sokat ér. Azt a verset, hogy "csak lassan, okosan Peti fiam" - nem sokan idézgetik.
TörlésSokszor elgondolkodom, miért gyorsult fel igy életünk? A rohanás a nincs idöm fogalma mivel függ össze?
VálaszTörlésFülünkbe suttogjâk a mai gazdaság okosai: „Die Zeit ist Geld“ elnézést a német megfogalmozásért, magyarul nem ismerem a megfelelöjét, vagy valaha nem hangoztatták sürüen. Valahogy igy hangzana , Az idö pénz. A világ szalad a pénz után minden perc drága, és ma embere engedelmeskedve ha akar ha nem szalad vagy kényszerül szaladni utánna. A gyorsulâs már eleve szugerálva van. Munkahelyek és az élet minden területén. Nyugdijas korba lépve megfogadtam lassitok és ezt következetesen próbálom tartani. Tenni kell ellene határozottan. Mások azt mondják könnyen beszélsz nyugdijas vagy. El kell fogadnom hogy az aktivan dolgozók nem engedhetik meg ezt a luxust.
Szóról szóra egyetértek veled.
TörlésDe !
Nagyon szeretném, ha a nagymamámat, vagy akár a dédmamámat fel tudnám valamiképp támasztani. Mert megkérdezném őket, ők nem ugyanezt, ugyanígy érezték-e az akkori "fiatalokkal" szemben ?
Nagyon valószínű, hogy az öregek sosem értették meg a fiatalokat.
Azonban az egészen biztos, hogy az élet a huszadik századtól kezdve hihetetlen módon felgyorsult, majdnem azt mondom követhetetlen, és ez régebben talán kicsit lassabban történt. De változás (fejlődés) mindig is volt, csak más tempóban.
Én csak ilyet iszom, miután koffein allergiám (is) van!:) Nagyon szeretem. Főleg tejeskávénak. Emlékszem és is a rúd alakú Franc kávéra, szüleim is azt használták. Egyébként ez a cikória kávé most is pont úgy fut ki, mint régen!:))
VálaszTörlésSzeretem, ha az enyémekhez hasonló emlékeket ébresztek :-) És igenis olyan jó visszagondolni efféle apróságokra. Az élet ilyen kis mozaikokból áll.
TörlésMit nem mondasz, erről a cikóriáról... azt hittem már modernizálták :-)