Nagyon jól nézel ki! :) Jó magasra másztál! Én képtelen volnék rá, nem csak most, régen sem tudtam volna teljesíteni ezt a túrát és tériszonyom is van! :)
A "jól kinézés" a súlyomra nézve igaz (178/65 volt anno) - de sajnos a "korona" megnehezített engem is. Bizony nem tudnám azt az utat ma vállalni én se - de rágondolni nagyon jó.
Nem szégyellem, hogy már sokadszorra teszem be a blogba ezt a képet - ugyanis nincs rólam több, ott fenn. Egyszerűen "nem voltam magamnál" - és egy másik csúcsmászót kértem fotózásra, aki csak egy képet készített. Tiszta szerencse, hogy ez az egy legalább sikerült....
Gratulálunk a hihetetlen teljesítményhez. Minden elismerésünk a tied. Néztünk képeket a Triglav megmászásáról. Elképesztő helyeken kellett megtenni az utadat annak idején. Mi nem vállalkoztunk volna rá 33 évvel ezelőtt sem 😊.
Regényt tudnék én erről a dologról mesélni - akkor én ezt élet-halál kérdésének éreztem, és élni akartam (bár ez kissé patetikusan hangzik, de így volt...) Évekkel később írtam: 1988.szept.5 – 2018 szept.5
Ma pontosan 30 éve, hogy széttört életem cserepeit felvittem a Hegyre. 43 évesen le- és meggyőztem magam: élni kell, élni érdemes. Az a kék ég, azok a galambszürke sziklák ma is itt vannak a szívemben, agyamban, erőt adnak, beléjük kapaszkodom, és amíg ehhez van erőm, addig élek.
E siker vitt az életedben tovább! Igen,meg tudjuk változtati az életünket.Örülök, hogy sikerült és még rengeteg élménnyel megajándékoztad magad, majd írásaiddal a blogban bennünket. Mindig tudsz ÚJAT adni!Ez a fontos! Gratulálok!
Köszönöm a gratulációt, meg a dicsérő kedves szavakat. Tény, hogy nem panaszkodhatom az elmúlt 77 évem miatt - volt benne rengeteg szép - és (szerencsémre?) le is tudom írni, át tudom adni másoknak. Hátha szerzek pár kellemes percet. (Bár tény, ez nem mindig sikerül, mert nem tudok csak a jóra koncentrálni. Pedig azt kellene. Könnyebb lenne az élet.)
Életed meghatározó élménye, mindig annyira fellelkesülten említed, hogy szinte világítanak a betűk. Már nem hiszem, hogy valaha feljutok oda, de hát nem juthat el az ember mindenhová. Nagyon szép szél leány voltál! :-)
:-) Az én "szépségem" még csak hangyányi se a tájhoz képest. (Amiből itt sajnos túl sok nem látszik.) És 43 éves voltam - nem tini...és teljesen egyedül mentem... Erre a kettőre vagyok "büszke" (ha lehet ilyen mondani), nem a 2863 m-re. És most úgy gondolom, tíz évvel később is meg tudtam volna tenni ezt az utat - mert nem igényel hegymászói tudást. Ki tudja, mit tartogat még számodra is az élet ?
Nagyon jól nézel ki! :) Jó magasra másztál! Én képtelen volnék rá, nem csak most, régen sem tudtam volna teljesíteni ezt a túrát és tériszonyom is van! :)
VálaszTörlésA "jól kinézés" a súlyomra nézve igaz (178/65 volt anno) - de sajnos a "korona" megnehezített engem is. Bizony nem tudnám azt az utat ma vállalni én se - de rágondolni nagyon jó.
TörlésMár nagyon vártam ezt a bejegyzést. Nagyon jól kép Rólad és a nagyszerű teljesítményedről.
VálaszTörlésNem szégyellem, hogy már sokadszorra teszem be a blogba ezt a képet - ugyanis nincs rólam több, ott fenn. Egyszerűen "nem voltam magamnál" - és egy másik csúcsmászót kértem fotózásra, aki csak egy képet készített. Tiszta szerencse, hogy ez az egy legalább sikerült....
TörlésKellemes nosztalgiázást kívánok! Tudom /előzőleg már írtál róla / szép emlékek fűződnek ehhez az időszakhoz!
VálaszTörlésNincs szeptember Triglav nélkül....Amíg élek, nekem ez lesz életem nagy napja.
TörlésGratulálunk a hihetetlen teljesítményhez. Minden elismerésünk a tied. Néztünk képeket a Triglav megmászásáról. Elképesztő helyeken kellett megtenni az utadat annak idején. Mi nem vállalkoztunk volna rá 33 évvel ezelőtt sem 😊.
VálaszTörlésRegényt tudnék én erről a dologról mesélni - akkor én ezt élet-halál kérdésének éreztem, és élni akartam (bár ez kissé patetikusan hangzik, de így volt...)
TörlésÉvekkel később írtam:
1988.szept.5 – 2018 szept.5
Ma pontosan 30 éve, hogy széttört életem
cserepeit felvittem a Hegyre.
43 évesen le- és meggyőztem magam:
élni kell, élni érdemes.
Az a kék ég, azok a galambszürke sziklák
ma is itt vannak a szívemben, agyamban,
erőt adnak, beléjük kapaszkodom,
és amíg ehhez van erőm, addig élek.
E siker vitt az életedben tovább!
VálaszTörlésIgen,meg tudjuk változtati az életünket.Örülök, hogy sikerült és még rengeteg élménnyel megajándékoztad magad, majd írásaiddal a blogban bennünket.
Mindig tudsz ÚJAT adni!Ez a fontos!
Gratulálok!
Köszönöm a gratulációt, meg a dicsérő kedves szavakat. Tény, hogy nem panaszkodhatom az elmúlt 77 évem miatt - volt benne rengeteg szép - és (szerencsémre?) le is tudom írni, át tudom adni másoknak. Hátha szerzek pár kellemes percet. (Bár tény, ez nem mindig sikerül, mert nem tudok csak a jóra koncentrálni. Pedig azt kellene. Könnyebb lenne az élet.)
TörlésÉleted meghatározó élménye, mindig annyira fellelkesülten említed, hogy szinte világítanak a betűk. Már nem hiszem, hogy valaha feljutok oda, de hát nem juthat el az ember mindenhová.
VálaszTörlésNagyon szép szél leány voltál! :-)
:-) Az én "szépségem" még csak hangyányi se a tájhoz képest. (Amiből itt sajnos túl sok nem látszik.)
TörlésÉs 43 éves voltam - nem tini...és teljesen egyedül mentem... Erre a kettőre vagyok "büszke" (ha lehet ilyen mondani), nem a 2863 m-re. És most úgy gondolom, tíz évvel később is meg tudtam volna tenni ezt az utat - mert nem igényel hegymászói tudást. Ki tudja, mit tartogat még számodra is az élet ?
Büszke is lehetsz rá méltán! :-)
TörlésTéged - azt hiszem - nem nagyon kell biztatni, hogy ha tudsz, menj a hegyekbe/erdőkbe. Csak ott van manapság nyugalom, béke, örömszerzési lehetőség.
Törlés