Becsali szövegek

Kezembe került egy Nők Lapja – s benne megdöbbenve olvastam egy cikkben:

„Magyarországon évente tizenegyezer kiskorú tűnik el……….."

Igaz, később ez a hangzatos, nagy betűs, bevezető mondat korrigálódik a cikkben emígy:

”…Magyarországon évi kb. 100 kiskorút hónapok, évek múlva sem találnak meg…..”

Nem mintha a 100 nem lenne óriási szám gyerekeltűnés tekintetében, de azért nem szeretem az efféle becsali mondatokat, amire rögtön ráragad az ember szeme, és ha figyelmetlen/türelmetlen – akkor a cikk  elolvasása nélkül, akár már mondhatja is tovább a rémhírt, ami végül is hazugság…(Sajnos gyakran élnek vele az újságok, másféle témákban is.)

De most mindeme nyelvtani morgolódástól függetlenül, elképesztő a szám ! A 100 is !  Persze, tudom, nem magyar specialitás ez, látom én a külföldi TV adókat is, hogy van ilyesmi, de azért egy Németország (82 millió lakossal) csak csak nem Magyarország… (részben persze sajnos)

Az sem derült ki a cikkből, hogy a számot mihez lehetne/kellene viszonyítani, hogy 20-50 évvel ezelőtt mi volt a helyzet, de valahogy az az érzésem,  a tendencia emelkedhet. Az se derül ki, hogy a cikkíró mire tippel, hová lettek ezek a gyerekek ? Rémtörténeteket lehet olvasni szervkereskedőkről, prosti-gyűjtőkről, no meg gyilkosokról is….

Nem vagyok főokos, aki minden bajra ki tud találni valami jó megoldást, erre se tudok, vagy tudnék, de hát oly felesleges leírni is…

Az az érzésem, hogy akik ezeket a sorokat olvassák, azoknak nem kell mondanom, hogy mennyire kell vigyázni manapság a gyerekekre, akik mellől meg csak úgy „elveszik” a gyerekük, azok feltehetőleg nem olvassák ezeket a sorokat.

Mindentől függetlenül én azért szomorúnak és elgondolkodtatónak tartom ezt a számot.

Kép:   http://bezzeganya.postr.hu/eltunt-gyerekek-kepei-a-tejesdobozokon