Nem bírok aludni…

Megpróbálok én mindenféle kunsztot,  már elhagytam az ebéd utáni csendes pihenőt is, de mégse jön álom a szememre – csak forgolódom a lepedő alatt – mert már a vékonyabb takaró is elviselhetetlen. 11 után gondoltam, kimegyek kicsit, talán hűlt valamelyest a levegő – s bár a kertemben 8-kor locsoltam, s annak frissítő illata érződik, meg hálásan hajbókolnak nekem a kis virágaim, de a falak, a kerítés még most is ontja magából a meleget. Az ablakot is csak 10 után nyitottam ki, de az aszfalt még  este is forró – szóval nincs menekvés, dögmeleg nyár van…

Nem tudom, nem emlékszem ilyen nagy forróságú nyarakra, de az biztos, hogy voltak azért régebben is meleg esték,  amikor nem kellet feltétlenül 8-kor már ágyban lenni. Talán  kicsit nagyobbak is voltunk már…Ugyanis emlékszem egy olyan meleg estére, amikor már sötét volt, tán látni lehetett a csillagokat is, és ültünk az előszoba ajtóban anyuval, az eget szemlélve.

Biztos nem ekkor énekelte először, mert vannak emlékeim a földszinti konyhában bizonyos „varrógépes” délelőttökről is, amikor öcsémmel az emeleti szobákba felvívő (nem mondhatnám, hogy szokványos, de nagyon praktikus) falépcsőn ülve, hallgattuk a meséket és ritkábban ugyan, de az énekeket is. Az viszont biztos, hogy anyu többször énekelhette ezt, mert annyira tudom szövegét/dallamát még ma is, ahogy egyetlen más gyerekkori dalra/nótára sem emlékszem ilyen pontosan. Azt hittem, ez valami kevésbé ismert szám és olyasmi is rémlik, hogy valami miatt anno mintha ezt nem lett volna szabad hangosan énekelni. (? Vajon miért is? A „tiltási listánkon” olyan helyen szerepelt, mint a Szabad Európa Rádió zsizsegő adásának halk hallgatása, vagy a házhoz járó hittanár  – mert tudtuk, ezek is tilos dolgok…)

Szóval a tegnapi estén, amikor kint álltam, felnézve a „nagy nyári háromszögre” (Hattyú, Lant és Sas csillagképek hármasa), ez a nagyon rég hallott dal jutott szembe. Ma rákerestem a neten, s egészen elcsodálkoztam, hogy milyen sokféle variációban található meg.

Lehet, hogy egy picit giccses, de nekem mégis kedves emlékeket idéz…

Íme az egyik változat: (Igaz, van benne néhány aprócska, szöveg-beli különbség ahhoz képest, ahogy én ismerem, de azért elég jó.)