Inspiráció

Nagyon jó hatással volt rám a tegnapelőtt ajánlott könyv. (Még az is lehet, hogy áldozok rá 2400.- Ft-ot és megveszem, vannak ugyanis könyvek, melyeket gyakran kívánnék kézbe-venni, s akkor érzem igazán sajátomnak, ha bármikor újra elolvashatom.

(Igazán apró megjegyzés/költői kérdés:  csak én vagyok ennyire elszakadva a világtól, hogy sokallok egy vékony papírfedeles könyvért  ennyi pénzt, vagy ez tényleg rablás?)

Olvasás közben annyi régi emlék bukkant fel bennem ! Szavak/képek/helyek/események…

Ám mivel az élet nem csak szép dolgokból és olvasásból áll, nekiálltam, ill. folytattam tegnap a mesterek dúlása utáni lepusztult lakásom rendbetételét is. (Egyébként, ha érdekelne valakit, ma jön a festő, mint utolsó pénzrabló és akkor 6 hét után végre készen lesz minden – kivéve a rendrakást és takarítást. Egyidejűleg elröptetve a 200.000.ezres…)

Szóval a konyhában már minden szekrény kívül-belül-alul-fölül csillog-villog,  ezen rendezkedés közben helyükre kerültek a mázas dísztálak is, és a falra akasztottam a régi reszelőt, meg húsvillát, melyeket már a hétköznapokban nem használok, de kidobni sajnálom. És ekkor  villant az agyamba, hogy van nekem egy harmadik csoda-eszközöm is, amely sajnos már nem a nagymamám eredetije, de nagyon érdekes kis izé, ami gyakran kerül a kezembe. A nagymamáé erősebb fémből volt, mégis, a sok évtizedes használat után eltörött a szára forrasztásánál, és én marha, akkor kidobtam, s vettem helyette egy sokkal gyengébb minőségűt. Akkor még lehetett kapni ilyen habverőt – merthogy  ez a bal oldali eszköz egy kicsi habverő. Bögrében csoda gyorsan felveri egy tojás fehérjét, vagy nagyszerűen lehet vele homogénné keverni a poharas tejfölt. Többen elirigyelték tőlem, gondoltam is, meglepem az egyiküket, de sajnálatomra kiderült, hogy ezt az eszközt már senki se gyártja, vagyis teljes mértékben kiment a divatból. Talán valami ügyes kezű és türelmes bádogossal lehetne csináltatni. Még nem érdeklődtem ez ügyben, de talán megteszem.

Jó érzés tudni, hogy a nagymamám – ha csak jelképesen is – de állandóan a közelemben van

még ma is. A kapcsolatunkat mindörökre meghatározó idő – pici gyerekkorom – a konyhában telt, emiatt aztán a vele összefüggő emlékeim is főleg e témakörben mozognak. A konyhai, háztartási alap-dolgokat tőle tanultam/láttam és ez egy nő életében meghatározó.

Sokszor gondoltam már arra, nem csoda, hogy a fiatalok gyorsbüfékbe járnak, hiszen már az anyjuk is oda járt, vagy ha nem is járt oda, a konyhában semmiképp sem töltött túl sok időt. Vagyis a gyermeknek nem volt hol ellesni, hogy mi, mikor, miért és hogyan történik, hogyan lesz az alapanyagokból étel,  mennyi minden kell ahhoz, hogy asztalra kerüljön egy gőzölgő, illatos leves. (Tisztelet a kivételnek !)  Nekem szerencsém volt. Volt lehetőségem a „titkokat” ellesni, megkérdezni és megtanulni. Ha valahol utolérne a szavam: Köszönöm nagymama !