A múlt hét végén egyik nap nem volt kedvem a borús, hűs
időben az orrom sem kidugni, hát keresgéltem a neten. Nagy ravasz ez a net, a
végén már azt sem tudod, honnan indultál el, csak „megérkezel” valahová és
csodálkozol.
Így aztán most nem tudom én sem megmondani, hogy mi a csudát is kerestem
eredetileg, de a wikiben (kedvencem!) rábukkantam az alábbi ismertetőre. Tiszta véletlen, hogy a megtalálás után,
néhány nap múlva (ápr.17 = ma) lett volna a főszereplő halálnak
évfordulója. Így határoztam el, hogy ezen a napon én bizony megemlékezem erről
a – dicsekvésre egyáltalán nem méltó – eseményről.
Kép a wikiből
Mivel meglehetősen jó képzelőerővel rendelkezem, majdhogynem
komoly szívdobogást kaptam, elolvasva a sztorit. (Nem ismertem, bevallom…) De hogy
hatszázvalahány évvel ezelőtt ilyen ősemberi, barbár viszonyok uralkodtak - hát elgondolkodtató.
Igaz, gondoljunk csak
a jó öreg Henrikre…. A nyolcadikra, meg az ő hat feleségére…. És az már
a Zách esethez képest 200 évvel később volt….
Aztán továbbá tornáztattam az agyamat és rájöttem, hogy
talán mégse változott annyit a világ mindenhol, mint hinném. Mert mobiltelefon
és űrszonda ide-meg oda, igenis vannak u.n. elmaradott országok, ahol majdnem a
leírtakhoz hasonló brutalitással végeznek az emberek egymással.
Vagy akár ne is menjünk messzire, hiszen – nem tudom a magyar
tv beszámol-e ilyesmikről, de bizony - itt a közelünkben, Németországban a mai
napig történnek leírhatatlan szörnyűségek,
melyek az iszlám rabságából menekülni kívánó nő életét vagy mindörökre tönkreteszik,
vagy akár el is veszik.
Hát kérem az ember
fura szerzet….(volt….van…lesz.) Ép ésszel néha képtelenség megérteni, mit, miért cselekszik.
Ez itten egy utólagos megjegyzés a témához – tekintve, hogy
épp most láttam a tv egyik híradójában az Anders-Brejvik tegnap indult peréről egy
riportot. Nos, ebben az esetben a Zách
Feliciánnal szemben kiszabott büntetést is kevésnek érzeném. Egyszerűen rosszul
vagyok, és a világ legálnokabb hazugságának tartom az „emberiességből” (vagy
nem is tudom, igazán, milyen indokkal) eltörölt halálbüntetést. Ennek az ember-formájú
szörnyetegnek legalább háromféle halált gondolnék én jogosnak, az első kettőbe
csak kicsit haljon bele és a harmadikkal
tűnjön el a poklok fenekére – oda, ahonnan – szerintem – érkezett is.
Ez aztán egy korkép. Bizonyára abban a korban, szükséges volt a rend megteremtésére a borzalmas büntetések véghezvitele. Én azért nem kívánom az ilyen igazságtételt.
VálaszTörlés