Nagy változás az én étkezési szokásaimban nem történt ennyi évtized alatt – legalábbis ez az érzésem.
Tény persze, hogy szinte minden alapjaiban változott meg, (természetesen negatív értelemben). A tej ma nem az, ami régen volt, gyanítom ugyanez a helyzet a hússal és a zöldségekkel is.
Mindent, de meggyőződésem, hogy tényleg mindent „megújítottak” az elmúlt évtizedekben, nem nagyon kapható ma már sehol olyan élelmiszer, aminek a génjeibe ne nyúltak volna bele. Én a „bio”-ban sem hiszek, mert messziről jött ember azt mond, amit akar….
Ám mivel nap mint nap látom/olvasom, hogy „az emberek” megpróbálnak változtatni hagyományos étkezési szokásaikon, hát elgondolkodtam, hogy nem kellene-e nekem is követnem a divatot ? A "rábeszélő" reklámokról meg szó se essen !
Először próbáltam egy listát csinálni, hogy az étrendembe miféle „új’” termékek kerültek be: mi az, amit gyerek- és ifjúkoromban nem ettem, most pedig szerepel az étrendemben.
Tejtermékek:
Tej, vaj, sajtok, túró, tejföl, tejszín hajdanában is szerepelt a hétköznapjaimban. Viszont régen nem ettem margarint, növényi „tejszín”habot, Túró Rudit, laktózmentes tejet, kitudja-miből-készült lapka sajtot.
Húsok:
Ebben semmi változás nincs, vagy szinte semmi.
Pulykát régen sem ettem és halat sem. Most sem eszem.
Marad csirke-, disznó-, marhahús.
Felvágottakat régen nem ettünk, csak házi készítésű disznóságot.
99 %-ban most is ezt eszem, a legritkább esetben veszek felvágottat,
éves fogyasztásom ezekből azt hiszem nem éri el a 3-4 kg-ot.
Tésztaféle:
Egyedül a pizza és a bolognai makaróni került az étlapomra, mint újdonság.
Csak a hagyományos tésztaféléket eszem, süteményt is nagy ritkán készítek új recept szerint. És nem mondanám, hogy a heti menümben túlteng a tésztaféle. Sokszor elmúlik egy hét is teljesen tészta nélkül.
Zöldségek:
Talán itt a legnagyobb a változás. Tekintve, hogy megjelentek olyan növények, melyek régen teljesen ismeretlenek voltak. Ezeket párolva, salátaként, rakottan, ilyen-olyan módon elkészítve szeretem. Pl.: kínai kel, cukkini, brokkoli, patiszon, padlizsán.
Nem igazán ide passzol, de: eszem rizst, ill. nagyon szeretem az árpagyöngyöt és néha ezzel helyettesítem a rizst, vagy újabban kölest, bulgurt is használok erre a célra.
Gyümölcsök:
Újdonság a narancs, grape fruit, kiwi, banán, áfonya.
A többi gyümölcsféle gyerekkoromban is elérhető volt. Tény, hogy a régi fajták eltűntek, az akkori ízeket ma már szinte nem lehet semmiben megtalálni. Kedvencem egyébként változatlanul az igazi, jó eper és a málna.
Kiegészítők, egyebek
Sütéshez-főzéshez nagyjából fele-fele arányban használok napraforgó olajat és disznózsírt.
Rendszeresen magam készítem a lekvárokat és ezeket cukorral teszem el, mint egyszer régen már megírtam, a külső két celofán közé teszem a Nabenzoát tartósítót, így bele a lekvárba semmi nem kerül.
Egyáltalán nem használok műédesítőt. Újabban egyszer-kétszer már vettem nádcukrot (Rohadt drága. Nem is tudom, miért vettem? Tán divatból….) Nem fogom ezt használni.
Teaédesítéshez többnyire mézet használok. Habár mióta én is tudok tökéletes méz-szerű cukorszirupot előállítani, sokszor felmerül bennem a gyanú, hogy némelyik mézet talán nem is a méhecskék csinálták.
Saját gyártmányú és nem konzerv dolgokat eszem, vagyis befőzök, savanyítok s.k.
Egy ideje magam gyűjtötte növényekből iszom többnyire teát, (citromfű, akác, bodza, kamilla) bár bevallom, nem vagyok nagy teakedvelő. De van itthon "rendes" tea is, Lipton márkájú.
Kenyér
Újdonság a kenyérsütés az én felnőtt-kori életemben, mert nálunk otthon ez nem volt szokás. Ehhez igen sokféle magot használok, ami régen teljesen hiányzott az értrendemből.
Ami miatt néha lelkiismeret furdalásom van: néha használok u.n. „húsleves” kockát, ill. Vegetát. (Bár ez utóbbit most megpróbáltam saját gyártmánnyal helyettesíteni és meglehetős sikerem van vele.)
Nassolás:
Ami régen nem volt: aszalt gyümölcs, ill. csak az étcsokit szeretem
(habár az ajándékba kapott egyéb csokikat is befalom…)
Igen ritka eset, hogy én magamnak csokit vegyek…viszont, ha nagyon rákívánok, egy kis kakaó+cukor+tej keverékével folyékony csokit bármikor tudok magamnak varázsolni.
Imádom a sótlan földimogyorót, de mértéktelen fogyasztása túl költséges, tehát óvatosan bánok vele, néha veszek csak 1 kilót (Metróban) - elég sokáig eltart.
Namármost, a nagymamám hasonló étrenddel 86 évig élt. (Igaz a nagyapám meg csak 68-ig...)
Nem tudom, akkor nekem miért kellene most áttérnem valami másféle étrendre. Az "újdonságokra" valahogy nem vagyok kíváncsi. Elég nekem amit egy élet alatt megismertem. Hol a garancia, hogy amit abszolút bio-nak, csodálatos hatásúnak tartanak, az valóban az/olyan. Nagyon sokszor az az érzésem, hogy a mindenféle étkezési divatirányzatok/akciók/ csak arra jók, hogy megtöltsék annak a zsebét, aki azokat kitalálta, előállítja, vagy forgalmazza. Mindig morgok magamban, ha látom, hogy valamit kétszeres áron bio-nak hirdetve próbálnak eladni. Először is semmi garanciám nincs arra, hogy az árut hirdető nem hazudik, hisz semmiképp sem tudom ellenőrizni, honnan való a termék, másodszor meg amit ma feldicsérnek valamiért, azt holnap sárba tapossák és szemétnek mondják. Emellett szemérmetlenül sokat kérnek azért a 3 betűért....
Hát igazodj el, akkor ebben a világban….
Hippokratész mondása ugye úgy szól, hogy: „Táplálékod legyen gyógyítód”
- ne legyen túl sok a kalória, ezen belül: cukor, állati eredetű zsiradék,
- ne legyen túl sok a só ill.
- legyen elégséges (bőséges) élelmi rostanyag.
Ha belegondolok, a fentiekből is össze lehet állítani egy ilyen irányelveket követő étkezési rendet. Az arányok a fontosak. Pl.: legyen többször rakott kelkáposzta és kevesebbszer diós-metélt. :-)
Szóval én maradok annál, amit évtizedek óta megszoktam. Nem utolsó sorban anyagi okokból is.
Nos, ennyi jutott eszembe az "étkezésről".
Nassolás:
Ami régen nem volt: aszalt gyümölcs, ill. csak az étcsokit szeretem
(habár az ajándékba kapott egyéb csokikat is befalom…)
Igen ritka eset, hogy én magamnak csokit vegyek…viszont, ha nagyon rákívánok, egy kis kakaó+cukor+tej keverékével folyékony csokit bármikor tudok magamnak varázsolni.
Imádom a sótlan földimogyorót, de mértéktelen fogyasztása túl költséges, tehát óvatosan bánok vele, néha veszek csak 1 kilót (Metróban) - elég sokáig eltart.
Namármost, a nagymamám hasonló étrenddel 86 évig élt. (Igaz a nagyapám meg csak 68-ig...)
Nem tudom, akkor nekem miért kellene most áttérnem valami másféle étrendre. Az "újdonságokra" valahogy nem vagyok kíváncsi. Elég nekem amit egy élet alatt megismertem. Hol a garancia, hogy amit abszolút bio-nak, csodálatos hatásúnak tartanak, az valóban az/olyan. Nagyon sokszor az az érzésem, hogy a mindenféle étkezési divatirányzatok/akciók/ csak arra jók, hogy megtöltsék annak a zsebét, aki azokat kitalálta, előállítja, vagy forgalmazza. Mindig morgok magamban, ha látom, hogy valamit kétszeres áron bio-nak hirdetve próbálnak eladni. Először is semmi garanciám nincs arra, hogy az árut hirdető nem hazudik, hisz semmiképp sem tudom ellenőrizni, honnan való a termék, másodszor meg amit ma feldicsérnek valamiért, azt holnap sárba tapossák és szemétnek mondják. Emellett szemérmetlenül sokat kérnek azért a 3 betűért....
Hát igazodj el, akkor ebben a világban….
Hippokratész mondása ugye úgy szól, hogy: „Táplálékod legyen gyógyítód”
- ne legyen túl sok a kalória, ezen belül: cukor, állati eredetű zsiradék,
- ne legyen túl sok a só ill.
- legyen elégséges (bőséges) élelmi rostanyag.
Ha belegondolok, a fentiekből is össze lehet állítani egy ilyen irányelveket követő étkezési rendet. Az arányok a fontosak. Pl.: legyen többször rakott kelkáposzta és kevesebbszer diós-metélt. :-)
Szóval én maradok annál, amit évtizedek óta megszoktam. Nem utolsó sorban anyagi okokból is.
Nos, ennyi jutott eszembe az "étkezésről".
Egyetértek veled, szinte én is írhattam volna... csak én szeretem a halat és a pulykát is. Sokat változott a világ és az étkezés az utóbbi évtizedekben. Már semmi sem az amit régen árusítottak, és ami élelmiszernek néz ki. A zöldségekben sincsenek benne azok a vitaminok, nyomelemek, amit régen tartalmaztak. Sok újdonság jött be, amiről én gyerekkoromban nem is hallottam, nem hogy ettem volna. Ilyen a padlizsán, a cukkini, az édesburgonya... mondjuk ezeket mindet szeretem.
VálaszTörlésMikor 1974-ben (Istenem már 50 éve!) az akkori NSZK-ban jártam a szüleimmel, kitelepített rokonoknál, sok újdonságot ettünk, ami ott már akkor természetes volt. Mint például hagymaleves, kukorica köretként, ezen nagyon elcsodálkoztunk. Aztán elvittek minket olasz étterembe, ott rendeltek nekünk spagettit, ez is szokatlan volt, emlékszem nem is nagyon ízlett. Olyan volt, ahogy most is az olaszok eszik: egy nagy adag csupasz tészta, rajta egy köpet (bocs!) ragu, a közepén egy kis sajt. Viszont ami ízlett az a gyümölcsös joghurt volt, ezen is csodálkoztunk, mert ilyen párosítással akkor mi még nem találkoztunk.
De a paleo és a mindenféle mentes ételek nem az én asztalom, vagyis nem a mi asztalunkra való. A befőtteket, lekvárokat ugyanúgy cukorral készítjük, ahogy nagyanyáim. És egy jó darab házi kolbász, szalonna, zsír, hurka.... sajnos már csak emlékeimben él, amikor még disznót vágtak a szüleim, nagyszüleim. A mostaniakat is szeretem, amit lehet kapni, főleg ha "maszektól" veszi az ember, de a régi mégis más volt.
Hát ezt még tudnám folytatni órákig, hogy mi minden volt más gyerekkoromban. Nem voltunk szegények, de nem is gazdagok, és úgy érzem semmi nem hiányzott. Mert amiről az ember nem tud, annak nem érzi hiányát. Mindig volt mit ennünk, disznóvágás, csirkék, kacsák, a kert.... amiből nekem minden nagyon finom volt....
Katikám, kimegyünk mi a divatból a régimódi ételeinkkel együtt....nem is tudom, mit írjak, hogy "sajnálom", vagy azt, hogy "nem érdekel" utódaim jövője ebből a szempontból. Kétségtelen, hogy nálunk a családban (még) a fiataloknál (negyvenesek mind) fellelhetők igen gyakran a megszokott, otthonról ismert ételek, de bizony hallom, hogy ezt is, ilyent is, olyant is kipróbálnak. Nem ítélem el őket, csak magamban mondogatom: más világ ez, nem az én világom.
TörlésÉs ez nem csak az ételekre vonatkozik.
Sok minden megváltozott úgy mint a mi szokásaink is. Legalábbis magamon veszem észre hogy amit régebben nem ettem nem is kívántam azt most rendszeresen eszem ilyen pld. a kefir. Nem a divat szerint élek étkezem, hanem úgy amit szívesen megeszek nálam a tészta az első helyen van de húst nagyon ritkán . Gyümölcsöt is szeretem . Hentesárút már régóta nem veszek .
VálaszTörlésAzt hiszem, a korunk-béliek zöme megmaradt a régi ételek mellett. Persze - miképp írtam is - néhány újdonsággal kiegészült a lista, de szerintem alapjaiban kitartottunk régi szokásaink mellett.
TörlésÉn gyümölcs-zöldség szempontból kifejezetten szeretem ezt az új világot. 30 éves koromban még nem is ismertem azokat, amiket felsoroltál, de azokon kívül is: rajongok a spárgáért és az avokádóért, a szárzellerért és a brokkoliért, az ananászért és a kínai kelért, a sokféle új salátáért. Hiányolom ugyan a többféle almát, a jonatánt, a nyári rétesalmát, a batult, de mivel nagy zöldség-gyümölcsfaló vagyok ezeknek örülök. Amióta olvastam a bejegyzésedet, azon gondolkodtam, mi is volt a sajtokkal, és úgy emlékszem, hogy csak a kockasajtot ismertem, és a trappistát már csak az egyetem után, saját háztartásomban ismertem meg.
VálaszTörlésAnnak viszont nem örülök, hogy sokakban kialakult mindenféle érzékenység, az én saját fiam is tejfehérje érzékeny lett 40 éves korában, ami hatalmas sorscsapás volt neki, mert kedvencei voltak a sajtok és joghurtok Azóta eltelt 7 év, megszerettem a zabpelyhet, megnéztem kismillió videót az alternatív termékek készítéséről, és valóban, lehet finom "körözöttet", sajtszerűséget, vajat, tejszerűséget készíteni.
Mivel a világ nem alakul hozzánk, mint ahogy a hegy nem megy Mohammedhez, - nekünk kell hozzá alakulni, akkor tegyük ezt jókedvvel és szeretettel.
Ezzel együtt az arany középút mellett vagyok, kevés só (világéletemben úgy volt), viszonylag kevés hús (mindig -gy volt), szeretjük a halakat, rákokat, és viszonylag kevés cukor (kávé, tea cukor nélkül, a kenyérbe se teszek, pedig a legtöbb videó javasolja. A lekvárokba kevés cukrot teszek (de ezt is azért, mert gyerekkoromban utáltam a nagyanyám 1 kg barack-1kg cukor lekvárját, és már amikor 25 évesen először főztem lekvárt, lecsökkentettem 20 dkg-ra), és sok-sok zöldség és gyümölcs.
Helga
Szabad a vásár, szabad a világ, gyakorlatilag mindent szabad. És mindenki úgy élhet, ahogy tud/akar/kedve van...Max azt hiszem a pénztárcád lehet az egyetlen sorompó ebben a szabad világban. Én "kifele megyek" - nem hinném, hogy bármit is változtatni akarnék. Jó (volt) így is, nem lenne jobb másképp sem.
Törlés