Kedvelt blogomban pár napja olvastam erről a szomorú évfordulóról: http://wangfolyo.blogspot.hu/2013/11/kristallnacht.html s ennek kapcsán jutott eszembe, hogy Pécsett is van a zsidók deportálásával kapcsolatban néhány – nem sok – emlékhely.
Gondoltam
összegyűjtöm, legyenek egy helyen, bár nem kerestem utána, s lehet, másnak is
eszébe jutott már. (Nem baj, ha igen, mert akkor két helyen is meglesz…)
Pár soros történelmi áttekintés:
„….május 8-án megkezdődött a mai
MÁV-bérház alig két hétig tartó gettóvá alakítása. Május 20-ra több ezer ember
zsúfolódott össze a komplexumban.
…A területet csak engedéllyel vagy munkavégzés céljából lehetett
elhagyni, nem volt közvilágítás, az orvosi ellátást is a gettón belül oldották
meg, ahogy központi konyhát is létrehoztak. Az élet kínkeserves volt, hiszen
több ezer ember zsúfolódott össze ott, ahol csak százaknak jutott volna
megfelelő hely…
.… nem tudható biztosan, hány zsidó élt a gettóban, számuk 2.700 és 3.400
közöttire tehető. Az viszont bizonyos, hogy június végére a pécsi gettó a
dél-dunántúli régió „zsidótlanítási” gyűjtőhelyévé, bevagonírozási központjává
vált…
…június 29-én a gettó lakóit összehangolt rendőri és csendőrségi akció
keretén belül kísérték át a Lakits-laktanyába (egykori épület az orvosi kar
főépületével szemben, a Szigeti út déli oldalán), ahol német katonák vették át
őrzésüket. A környező települések zsidóival együtt 5000 ember zsúfolódott ott
össze alig elviselhető körülmények között…Pécsről július negyedikén vitték el a
zsidókat marhaszállító vagonokkal Auschwitzba. A legtöbbjüket azonnal
elgázosították, kis részüket – a fiatalokat, az életerős férfiakat –
munkaszolgálatra fogták.
…1945 márciusában tértek vissza a városi zsidó lakosság első polgárai….a
Pécsről elvittek alig tizede tért haza..”
Magam is érzem, ezek olyan sokszor ismételt szavak, hogy hovatovább
elvesztik jelentőségüket, nem sír ki
belőlük a fájdalom, nem kiabál ki
belőlük a „sohatöbbet” tiltakozása. Mi kellene ahhoz, hogy az emberek agyába
mindörökre bevésődjön az ötödik parancsolat ?
Ma, miközben végigjártam a botlóköveket, egyfolytában olyan érzésem volt,
hogy ezek a bronz-lapocskák előbb utóbb besüllyednek az aszfaltba és mindörökre
eltűnnek. S ki tudná megjósolni, meddig állnak a szobrok? Pedig talán nem lenne baj, ha legalább a
figyelmeztető jelek megmaradnának...
Deportáltak emlékműve a vasútállomáson |
Gyerek áldozatok emlékműve a Fürdő utcában, a zsinagóga közelében |
Deportált cigányok emlékműve a Búza téren |
Lánc utca 6. Stark Károly |
Munkácsy M.u. 5. Böhm Jenő |
Papnövelde utca 10. Lénárt Franciska |
Szigeti út 35.(lebontott Lakits laktanya)
Sárközi Mária-Maris, Petrovics Sándor, Petrovics Károly és Petrovics Mihály
2014-ben készült botlókövek:
Anna utca 22. Roder Judit |
Szt.Mór utca 12. Sommer György és Sommer Éva
Fürdő utca 3. Weiszenstein Lázárné, Wallenstein Évike, Iván |
Egy név a Könnyek Könyvéből Lénárt Franciska
VálaszTörlésA link itt olvasható: Lénárt Franciska
TörlésKöszi, hogy felhívtad rá a figyelmemet, nem olvastam.Sajnálatos módon a neten sehol sem található meg a pontos cím, csak az, hogy Papnövelde utca.....majd próbálok nyomozni utána, s kiegészíteni az anyagomat.
Egyik lányomék ott laktak a MÁV bérházban. Állandóan eszembe jutott, amiről írsz! Sosem tudtam elvonatkoztatni. Nagyon örültem, hogy hamarosan Heténybe költöztek. Ajánlom megnézésre A létezés eufóriája c. filmet! Igaz, nem pécsi érdekeltségű, de rendkívüli film.
VálaszTörlésKüldtem neked ez ügyben levelet....
Törlés