Tartozom egy vallomással…

Most aztán bebizonyosodott: „Net-függő” lettem….
De tényleg…
Három egész nap meg kétszer fél gép nélkül – és úgy éreztem, valami nincs rendben az életemben. Egyszeriben nekiálltam sütni, nagytakarítani, szekrényt rámolni. /Hát most mondjátok meg, normális dolog ez ? :-) / Volt közben egy szegényeknek-ruhaválogatós délután is, félig átrendeztem a nagy szobát, aztán vissza… Szóval sehogy se leltem nyugalmat. A könyv „kiesett” a kezemből, egyszerűen nem volt türelmem hozzá. Délutánonkét nekiugrottam a vakvilágnak és „csak úgy” mentem kicsit, hogy kifáradjak. Szóval nem igazán találtam helyemet.
Időközben történt egy „baleset” is, nem velem, hanem a fényképezőmmel. Mondtam én, tudtam én, valahol a lelkem legmélyén, hogy mi /ő meg én/ nem szeretjük igazán egymást. És meg is történt a baj. Én nem tudom miképp, de csak egy magyarázat lehet rá: ott ahol a zsínór-csatlakozója van /annak a zsinórnak, amit a számgépbe kell dugni - nem tudom mi a hivatalos neve/ szóval ott kitört a gépből egy darab ! Állítólag /biztos/ azért mert feszegetve húztam ki. Igaz, a dugó, meg a lyuk elég nehezen passzolt – s ilyen esetekben ugye, nem csoda ha előfordul ilyesféle kellemetlenség, hogy ne mondjam baj…. Szóval, most van a gép javítás alatt, ergo, fényképezőm sem volt… Mint akinek egy keze meg egy lába hiányzik, kb. úgy éreztem magam.
Azonban nagy nagy örömömre sikerült Fő-szervízmesteremnek valami gyors megoldást találnia a számítógépem bajára, s ma reggel már szólt is: mehetek érte. El nem tudom mondani, mekkora volt az örömöm. Attól tartottam, a javítás még eltart a hét közepéig… Igaz, kicsit mindig félek, ha nekem kell a 123 zsinórt a helyére dugogatani /most se sikerült elsőre mind!/ - de azért csak-csak be tudtam indítani a masinát. Majd elájultam a millió levél láttán. Gyorsan /?/ átolvastam és szortíroztam őket. Van, amit elolvasás ill. egyszeri megnézés után azonnal törlök, sőt be kell valljam olyan is, amit már eleve meg se nézek, a címből látom, hogy ez nem érdekel, és máris törlöm. Most videók nézegetéséhez se volt kedvem. Aki szokott tőlem PPS-t kapni, meglátja majd, hogy nem túl sokat ítéltem megőrzésre és továbbküldésre méltónak. Most valahogy az adventi dolgok se tetszenek, vagyis viszonylag kevés van olyan, amit színvonalasnak tartok.
Na, ennyi elég is rólam…

Amiről még a gép tönkremenetele előtt akartam volna írni, ez volt:
Tudjátok-e mi a teremin ?
Aki nem, az itt részletesen olvashat róla:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Teremin
Én most láttam/hallottam életemben először.

Hétfő dél

Hétfő dél: gép kész, s én is.... Beszámoló majd délután, vagy este... 78 levél vár...
No comment...
@x és mindenki, hálásan köszönöm, hogy tartottátok az életet a blogomban ! :-)
Leghálásabb köszönet pedig TH-nak ! Gépem varázslójának, aki nagyon is jó tudja,  hogy gép nélkül van ugyan élet, de minek...

Ne izguljatok értem/miattam !

Kedves olvasóim !

Én ugyan nem tudom pontosan mi az a winchester, de valószínű az döglött be az én gépemen. Most egy barátomnál szívességi alapon léptem be és tudósítalak Benneteket, hogy egy ideig "adás-szünet" lesz.
Legyetek jók, ha tudtok !
Majd jelentkezem.
A.F.

Zebrák

Mivel nagyhirtelen látóterembe kerültek a zebrák - no nem az igaziak, csak a gyalogátkelők - egy friss hírt mutatok Szlovéniából, egyet meg Pécsről. Ez utóbbit kiegészítem azzal, hogy a Vasarely-s zebra-zebra megoldás nekem nagyon tetszene. És mi lenne, ha több kis zebraképből állna az átkelő-zebra ? : - ) Legalább egy évig, aztán fessék be hagyományosra, ha akarják.

Felejtsük el a csíkozást! Erre szólít fel a szlovén Eduard Cehovin és Tanja Devetak új projektje, a Ljubljanában megvalósított Zebra Crossings. A cél az átkelőhelyek megszokott imázsának újragondolása volt egy művészeti projekt keretében: az alkotás színtere az utca, a kultúrafogyasztók pedig a fővárosi gyalogosok lettek.
A ljubljanai egyetem formatervezési tanszékén tipográfiát oktató, nemzetközi hírű Čehovin és a ljulbjanai textildesigner Devetak a Zebra Crossings projekt keretében újragondolták az átkelők milyenségét.
A sávokat vonalkódszerű jelrendszer helyettesíti, középen fehér foltokkal, amelyek mintha járókövek lennének az optikailag elbizonytalanító vékony vonalak tengerében. A másik verzióban az eredetileg üresen hagyandó felületre egymásba kapaszkodó fehér köröket festettek.

Az alkotók reményei szerint a látványos köztéri alkotások segítségével párbeszéd alakul majd ki művészek és használók között az utca, az urbánus tér jellegéről és alakulásáról, ami akár a megszokott vizuális világ átalakulásához is vezethet. / http://www.hg.hu /

Pécsett, a Jókai utcában, az iskola közelében lévő zebrát is újjáépítették. Az úttestből domborúan kiemelkedő, kőburkolatú szakaszról van szó, amelyen a csíkok úgy jöttek létre, hogy szürke és piros kövek váltakozása adja ki a mintázatot. A probléma az, hogy csak néhány méter távolságból lehet észlelni, hogy zebráról van szó. A gondot olyan szülő jelezte lapunk számára, aki autóval hozza-viszi gyermekét az iskolába.Mindenki megnyugtatására : A szürke részek fehérre festését már megrendelték .

A hatóságtól azt is megkérdeztük, hogy lehetséges volna-e a Victor Vasarely által alkotott zebra gyalogátkelő jelzéseként történő felfestése Pécs egyes kiválasztott közlekedési csomópontjára. Ezt az ötletet korábban egy EKF-es civil ötletpályázat során vetette fel egy pályázó, és akkor komoly szakmai vitát indukált az elképzelés.
A Nemzeti Közlekedési Hatóság válasza szerint „a fent említett előírásokból következik, hogy kijelölt gyalogos átkelőhely gyanánt a Vasarely-minta felfestése sem lehetséges”. Perényi Péter szerint pontosan azért nem felel meg a Vasarely minta az előírásoknak, mert azok szerint a fehér csíkok vastagsága 50 centiméteres, a köztük lévő szünetek ugyancsak 50 centi szélesek, ezzel a kötöttséggel pedig nemigen alakítható ki a Vasarely által megteremtett ló figurája. / http://www.bama.hu /
Egyet nem tudok: a Nemzetközi Hatóság az a szlovéneknek nem parancsol, csak nekünk ?

Milyen a véletlen, épp ma este kaptam "Délim"-től egy ide passzoló képet. Naná, hogy beteszem: jópofa ez is !

A nagy té-té-té-térképész

Keresgéltem tegnap este, miről is szóljon a mai szövegem ? A wikiben rábukkantam erre: Kép: http://www.kkmk.hu/onszolg/eletrajz/kepek/nagy/mercator.jpg

Gerardus Mercator, (1512 március 5. – 1594. december 2.) flamand térképész, ma épp 415 éve halt meg. A Kelet-Flandriai Rupelmonde városában született, szülei a Jülich-i Hercegséghez tartozó Gangelt városából származtak. Mercator 1552-ben Duisburgba költözött és élete végéig ott élt. Az általa kifejlesztett Mercator-vetület őrizte meg nevét az utókornak.
További részletek az életéről itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mercator


Ahogy átolvastam az életútját, a végén rákattintottam egy ajánlott oldalra, ez a British Library-ban őrzött Mercator-féle Európa-térkép volt (kb. 1570-ből) és nem tudtam vagy egy órán át abbahagyni a csodálását/nézegetését.

Ha Téged is érdekel az ilyesmi, akkor kattints ide:

http://www.bl.uk/collections/treasures/mercator/mercator_broadband.htm?top
Látsz egy ősöreg könyvet. A kurzort vidd a könyv jobb alsó csücskéhez – akkor ott egy kezecske jelenik meg. Nyomd le a bal egeret - tartsd lenyomva - és szép ívesen „lapozz” egyet a könyvben.
Kicsit ügyeskedni kell, nekem se sikerült elsőre. Kb. egy fél körívet kell a kurzor-kezecskével lerajzolni, akkor lapoz egyet. Szép türelmesen lapozgass és a 23.oldalon rábukkansz Hungáriára ! Fantasztikus ! Nem tudtam betelni vele ! Felfedeztem máig élő neveket: Tolna, Baja, Barcz/Barcs/ Chorho/Csurgó/ Dombo/Dombóvár/ Kapos flus/folyó/ Balaton és aranyos módon fejtetőre állítva, délről a Balatonba nyúlóan Tihany. Szenzációs !
Szeretem a térképeket és nő létemre elég jó el is tudok igazodni bennük. Pedig ugye, azt mondják, a nők a rosszabb térképolvasók. Igaz, nekem volt 7 évem, amikor részben a térképolvasásra, részben a különböző tereppontokhoz való igazodással, bizonyos utak megjegyzésére/felismerésére szükségem volt. Jó kis iskola volt az a hetenkénti csavargás a Mecsekben – máig bennem él.

Nos, jó szórakozást ! Ezzel a térképpel el lesztek egy darabig. /Persze vonatkozik ez arra, akit érdekel az ilyesmi. A többiek meg majd csak találnak másutt valami érdekes olvasnivalót./

Engedtem a csábításnak (Régi pécsi képek)

Mostanában sokszor nézegetem a régi pécsi képeket – részben mert @x ajánlgatja, meg fényképezi, részben meg örömmel, mert mint minden rendes öregembernek – nekem is a múlt szebb, kedvesebb, mint sokszor a jelen vagy a jövő.
Még a régmúltra is elmondhatom ezt, olyan „jó meleg” van a szívemben, ha a szülővárosom régesrégi fotóit nézegetem. Keresem a régiekben azt, amit én is ismerek, ami évtizedeken/századokon át megőrződött. Csodálom is, hogy a sok pécsi fotósnak még nem igazán jutott eszébe egy olyan diasort csinálni, amilyent én tegnap összeállítottam, egymás mellé téve a régi és mai képeket. Ezzel szórakoztam tegnap, akinek tudom, majd el is küldöm. Ide most csak néhány kép-párt teszek be, mert lassan már fotósbloggá alakulok a fényképezési mániám miatt.
Ámbár nem tudom, ez miért lenne baj ….

Ez a Barátúr utca, a Tettye alatt

Egy lakóház a Magaslati út Vilmos utca sarkán

Király utca
 
 

Mecsek kapu
 

Pálosok temploma

Ez pedig a ráadás kép:

Elvan a gyerek...

Ki nem találjátok, hol voltam !?

Elmentem a vasútmodell kiállításra. /Én-vén-ló :-)/ Volt ugyan kis keverés – de csak azért mert a neten semmiféle rendezvénynek nincs rendesen megadva a pontos címe.
Ahol én felfedeztem ezt a programot, oda nem volt pontos cím írva csak annyi, hogy a IH Szivárvány gyermekházában lesz. Utca, házszám semmi… Nagy lendülettel elmentem az IH-ba /Nagy Lajos király út/, aztán kiderült, hogy az Uránvárosban van ez a Szivárvány gyermekház. Hát honnan kellene ezt tudnom ? Nem igazán vagyok már „I”.
Morogtam emiatt máskor is, Pécsett rengeteg kiállító hely/terem van. Ha meghirdetnek valamit az újságokban /pl. Pécsi Hírek is/ ott sem szerepel a cím, csak a terem neve. És ha ezt egy idegen olvassa ? Honnan a csudából tudja meg, hogy hol van a Kisgaléria, vagy a Civil Közösségek Háza ??? No mindegy….
Ha már rászántam magam, hát elmentem oda. Meglepően sokan voltak, és nem csak kisgyerekesek ! Így hát nem éreztem kellemetlenül magam. A belépő kissé húzós volt /=600.- Ft/, de végül is, ha ennyi, akkor ennyi. Kirúgtam a hámból…Nem is értem, kezdek elrosszulni. Remélem figyelitek, ettem egy gyrost, ittam egy forrócsokit, stb…Mire vezet ez ???

Jó egy órát voltam ott, természetesen fotóztam, és természetesen nem igazán jól sikerültek a képek, de azért megmutatok néhányat. /Este, villanyfény, stb… ezzel a géppel NEM megy…/ Látszott az egészen, hogy igazi hagyománya ennek a modellezésnek Németországban van. Azok voltak a legjobb modellek, melyek német pályaudvarokat és helyszíneket mutattak be. /Gondolom én, német segítséggel, német alapanyagokból, alkatrészekből, modell-darabokból  előállítva .../A magyar terepasztalok, helyszínek nagyon szegényesek voltak, habár meglepett, hogy Abaliget és Godisa állomások makettje megvolt, ráadásul az alagúttal !
A belső termekben kisebb méretű vonatok voltak, az előcsarnokban egy nagyobb terepasztal állt. Itt volt lehetőség arra is, hogy pici, alacsony, egyszerű asztalok mellett a gyerekek is kipróbálhassák a kis vonatok ide-oda irányítását. Élvezték is kellőképp. A nagy asztalokat egyébként számítógéppel vezérelték. Volt itt sokféle vasúttörténeti érdekesség is, lámpák, táblák, egyenruha, menetrend-tábla, és az egyik falon millió vasút témájú bélyeg.
Mindent egybevetve, örülök, hogy elmentem, ha már arra a németországi csoda-modell-kiállításra nem fogok eljutni valószínűleg soha… /Bár igaz, hát a TV-ben lehet, többet láttam, mintha elmentem volna./

Változó Pécs

Lehet, hogy a tegnapi délelőtt volt az ősz utolsó szép ajándéka ? Nem beszéltünk össze, de mint látom, @x is a városban járkált, én meg céltudatosan kerestem fel néhány helyet, úgy látszik egyformán forognak a kerekeink, mindketten dokumentáltuk a jelenlegi állapotot. Nos, változik minden. Nem igazán tudom, hogy ez most jó, vagy rossz – mindenesetre sok minden elveszik a mostani átalakítással, ami nekem/nekünk a múlt volt. De hát hiába, az idők szava…
Én két kész alkotást mutatok be, ő a folyamatban lévőket, melyeket ezúton is köszönök. Íme:

Széchenyi tér

Kossuth tér

Rókus sétány

Tettye játszótér

És ajánlok egy kis kellemes zenét is:

Mindent a vevőért, METRO-csoda Pécsett

(Zárójelben 1. Írhatnék a pécsi lövöldözésről, hiszen tele vele a média. Bocs. Olvassátok el máshol.) (Zárójelben 2. „ABOMILL kontra METRO. Ha harc, hát legyen harc” Ezt a címet adtam tegnap reggel a szövegem első felének, amit aztán délután kicseréltem arra, amit fentebb láttok.)

Akik rendszeresen olvastok, tudjátok, magam sütöm a kenyeremet.
Nem is ízlik már nekem semmiféle bolti, csak az enyém…
November elején tiszta véletlenül a METRO-ban felfedeztem egy új ABOMILL terméket, 5 kg-os kiszerelésű kenyérlisztet. Ha van köztetek olyan, aki maga süt, akkor tudja, a többieknek meg mondom, nagyon nem mindegy ám, milyen lisztből készül a kenyered. A BL/=Búza Liszt/ 50 és a 80 az az őrölt gabona /liszt/ szemcseméretét jelenti. A kenyérhez a 80-as a jó.
Szóval nagy boldogan hoztam haza a lisztet, a héten ki is próbáltam, csodás kenyér lett belőle. Szerdán, gondoltam kimegyek és beszerzem a téli mennyisége, jön a csúszós idő, nem tudok kocsival menni, legyen itthon kenyérnek való. Hát kimentem én, de liszt nem volt. Kérdeztem egy eladót, s legnagyobb megdöbbenésemre közölte, hogy ez csak egyszeri alkalom volt, nem forgalmaznak ilyent.
Ha olvastad a magamnak választott Babits verset /Ha nem vagy ellenállás…/, akkor már tudhatod is, nem hagytam én a dolgot ennyiben.
Levél az ABOMILL- nek, számon kértem, miért nincs a pécsi METRO-ban ilyen ? Nagyon gyors választ kaptam: hát, ha nem rendelnek, akkor nincs. Egyébként – sajnos – csak a METRO áruházakban forgalmazzák ezt a lisztet /Magyarországi METRO-k listája:
Budapest /természetesen 3 db!/, Budakalász, Debrecen, Győr, Kecskemét, Miskolc, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely/ Tehát levél a METRO-nak is.
Vagyis aki nem ezekben a városokban lakik, az mondjon le a jó minőségű kenyérlisztről !
De ha már a Dunántúlon lévő 4 METRO-ból az egyik épp Pécsett van, akkor legalább itt miért nem jutok hozzá ehhez ? Az otthon kenyeret sütő két ismerősömnek már napokkal ezelőtt elújságoltam, hogy milyen felfedezést tettem, most éghetek, mint a Reichstag…
NEM értem, nem értem semmiképp, hogy miért kényszerítenek minket, otthon kenyérsütőket a drága /tartósítókkal megdúsított/ külföldi kenyérlisztek megvételére ? Miért nem juthatunk Magyarországon /!!!/ jó minőségű magyar liszthez ?
Ám azt hiszem, itt nem is ér/hetne/ igazából véget a post, folytathatnám sok mindennel. Remélem tudjátok, mire/mikre gondolok…

Most várom a METRO válaszát….
Írtam a postot eddig délelőtt. A további fejlemények egyszerűen mesébe illőek…

Kora délután: levél a METRO központtól, hogy továbbította levelemet a pécsi áruháznak. Kicsit később: levél a pécsi METRO-tól, hogy VAN a keresett lisztből és elnézést kérnek, valami téves információ miatt kaptam a helytelen választ. Szíveskedjek megadni a telefonszámomat, vagy hívjam őket /mobilszám/ a továbbiak megbeszélése érdekében. Az én válaszom /elájulva a gyönyörtől/: megköszöntem a gyors ügyintézést, és jeleztem, hogy most már nem kell telefonon semmit se megbeszélnünk, mert akkor délután kimennék a lisztért, ha tényleg van.
Aztán egyszer csak csörög a telefon, a METRO-ból érdeklődnek a címem után: mert elhozzák nekem a lisztet, mégis mennyi kellene ? Hát remélem, elhiszitek, hogy majdnem eldobtam a telefont. És délután fél 4-kor itt volt a 30 kg. liszt számlával, ismételt elnézés-kéréssel, mindennel együtt.
Hát kérem, én még ilyent nem éltem…..
Köszönöm METRO :-) !

Babits évforduló ősszel

Mivel tavaly már megemlékeztem Babits születési évfordulójáról, most nem teszem. Ám mivel nagyon szeretem a verseit, olvassunk ma közülük. Az elsőt Délim ajánlatára, a másikat meg az én kedvemért:
Babits Mihály:   Cigány a siralomházban

Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt,
ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas
fényes, páncélos, ízelt bogarat.

Úgy született később az ajkamon, mint
a trombitahang, mint a trombitahang
katonák szomjas, cserepes ajkain.

De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön
mint beesett szemek gödreiben
remegve fölcsillan a könny.

Nem magamért sírok én: testvérem van millió
és a legtöbb oly szegény, oly szegény,
még álmából sem ismeri ami jó.

Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa
és örül ha egy nagy skatulyás házban
jut neki egy városi zord kis skatulya.

És örül hogy - ha nem bírja már s minden összetört -
átléphet az udvari erkély rácsán
s magához rántja jó anyja, a föld.

Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál
mint cigány a siralomházban.
Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár!

Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó?
Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull
s nem kérdi, mire jó?


Ha nem vagy ellenállás...

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen
melyen színeket ver vissza a nap.
Foglalj magadnak tért a levegőből,
határozott helyet az ég alatt.

Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.
Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!
Őrizzed árnyékodban szent, komoly
s nyugodt dolgok biztos lélekzetét.

Úgy élj, hogy a lelked is test legyen!
Fordíts hátat a politikus vének
karának, s szögezz mellet a bolond
fiatalok gyanakvó seregének.

Vesd meg a lábad, az idő gonosz
s egy bal léptedre les már a vadon.
Ne táncolj minden ősz füttyére, mintha
virág volnál a saját sírodon.

Ha meghalsz, a lelkedből is virág nő
s ing-leng a hitvány jövendők szelében.
De makacs csontod a virág alatt
üljön súlyosan és keményen.

Mellesleg /vagy nem is annyira/ - tegnap megint valami álomszép volt a délután. Úgy látszik, most már fényképező nélkül ki se megyek az utcára, de sétálni egészen biztosan nem indulok nélküle. Szeretnék néhányat a legújabb képeimből megmutatni:
/A két ablakossal kapcsolatban: az egyik ferde – tudom, a pillanat azonban nem hozható vissza, most már csak ilyen marad, mert kiegyenesíteni nem tudom, a másikat pedig eredetileg morrmota fedezte fel, én csak „elloptam” az ötletét. A fák pedig olyanok, amilyenek. Gyönyörűek. Az első képen a pécsi baptista templom látható./