Azért a víz az úr

Semmi riogatás, semmi feltupírozása a híreknek… egyszerűen ezek csak a gondolataim a Dráva emelkedő szintje kapcsán…

Aki régi olvasóm, tudja, hogy életem meghatározó élménye volt az 1972-es drávai nagy árvíz. Ma is felhívtam már a barátaimat, érdeklődve a helyzet felől, sőt véletlenül még „ismerősöm” is van a hivatalos  árvédekezők között, tehát lesznek naprakész friss híreim. És még az is lehet, hogy nem bírom visszafogni magam, s lemegyek megnézni a nagy vizet, hiszen 40 éve nem volt ilyen és ki tudja, mikor lesz a következő ?

De  hogy az emberek milyen ostobák, azt nagyszerűen példázza több helyen a hír kapcsán elröppentett okoskodó kommentjük. Aszondja az egyik: Miért építkeztek oda ? Meg hogy cölöpház kellene…stb…

Hát nem fogok én ezeknek a szuperagyaknak válaszolni, mert még arra se méltatom őket. Azonban ennek kapcsán jutott eszembe: nem biztos, hogy mindenki „vette már a fáradságot” s nézelődött  ezen a vidéken,  szatelit-magasból.

Nagyobb térképre váltás

Ezen a Google térképen igen jól látszik – s ha a kurzort jobbra-balra a Dráva mentén még továbbá mozgatod, akkor ugyanez a helyzet – szóval jól látszanak az ősrégi, mára már feltöltődött és eltűnt holtágak,  melyekben valaha a Dráva vize kanyargott.  Hol volt több száz évvel ezelőtt a folyószabályozás ? Ugye sehol. Valakik, valahol letelepedtek aztán egyszer csak elöntötte őket a víz, nyilván volt olyan hely, ahonnan menekülni kellett, meg olyan is, ahol úgy gondolták, itt biztonságban vannak. (Aztán kiderült, hogy mégse.)Szóval a letelepedés egy vízhez közeli terülten nem úgy ment száz évekkel ezelőtt, hogy a vízépítő mérnök megmondta: ebben a térségben ilyen és ilyen évi gyakorisággal, ekkora vizek várhatók. Ide  építhetnek, ide meg nem.

Nem vagyok a szabályozott vizek híve – vagy hogy pontosabb legyek, az agyonszabályozott, szűk mederbe kényszerített vízelvezetés híve. Annak a folyónak hely kell. Kell az ártér, nem véletlen az, hogy úgy alakult, ahogy. Évekig áll szárazon, aztán egyszer csak feltelik.  Németországban kezdenek már erre rájönni, és „visszacsinálják” az ártereket. Legyen hová kiengedni a nagyvizeket. Tessék tudomásul venni végre, hogy nem vagyunk mi se istenek, se jövőbelátó varázslók. A természet akkor és úgy fog ki rajtunk, ahogy és amikor akar. Nem sokat tehetünk ellene. Talán alkalmazkodni kellene valahogy és néha – fejet-hajtva - elfogadni a vereséget.

Ilyen is.... 

meg ilyen is tud lenni egy folyó

Képek: http://www.ddkovizig.hu/tartalom/drava-mura_torkolati_szakasz_rendezese/145

http://index.hu/bulvar/0404rvz/

Szeretnék-e Obama lenni ?

Nem, nem, semmiképp !!

Választási győzelem ide, vagy oda. Nézem az ünneplő, zászlót-lengető, ünneplő tömeget, és ott áll egy vékony kis gyufaszál emberke, ráadásul néger, ráadásul másodszor ebben a pozícióban. Ebben az országban. És ebben a világban.

Jó lehet-e hatalmasnak lenni/tudni magát  az embernek ? Én ekkora hatalomra nem vágyom, sőt, őszintén szólva nagyon félnék tőle, el sem tudom képzelni az egyszerű, földhözragadt kis agyammal. Sosem érdekelt a politika. Sosem akartam uralkodni. Legnagyobb „hatalmam” a kutyáim fölött volt, és néha azt is szégyelltem. Azt hiszem efféle pozícióra születni kell, sőt egy életen át trenírozni. A lelkiismeretet pedig – mint kifejezést – elfelejteni, mert ha az van – akkor annak „furdalásába”  az elnök előbb-utóbb belehal(na). Nem akarnám és nem bírnám a felelősséget, amit egy ilyen méretű állam elnökének viselnie KELL.

Ergo: igaz, hogy nem fáklyásmenet  az életem, de minden lehetőséget beszámítva, én igenis egy elégedett és boldog ember vagyok.

Milyen jó, hogy vannak néha helyzetek, amikor elgondolkodhat az ember ilyesmiken...

Kép: http://www.rtlklub.hu/hirek/thaz/cikk/227985

Ha érdekel valakit...

http://csendhegyek.blogspot.hu/2012/11/miert-baranyaban-van-legtobb-kalvaria.html

Carlos Alberto Bau fotói

Néha olyan idegesítő sok marhaság érkezik E-mailok mellékleteként, máskor meg valóban szemet-gyönyörködtető képek. Mivel a diasort ide nem tudom csatolni, beteszek egy videót, amit a youtube-on találtam a fotóművész képeivel.

Carlos Alberto Bau argentin fotós fiatalon, repülőgép szerencsétlenség miatt halt meg.

(1963 - 2010. Mendoza, Argentina)

Szent-es

Nem akarok én itt most egészen átmenni  valami vallási lap-féleségbe, de hát a kálváriák miatti véletlen úgy hozta, hogy mostanában jobban odafigyeltem az ilyesféle témájú szobrokra.

Amikor szombaton Bólyban jártam, nem csak az oszlop peremén sétáló katicabogarakat fényképeztem ám le, hanem – többek között - magát a szépen felújított Szentháromság szobrot is.

Van néhány „közkedvelt” szent (pl. Vendel, Flórián, Nepomuki János) akiket különös előszeretettel ábrázoltak a keresztre-feszített Krisztuson meg a Szűz Márián kívül. Ennek okát is csak nemrég tudtam meg – elolvasva a könyvtárból kihozott könyveket. Egész mostanáig azt se értettem, miképp lehet, hogy a magyarországi kálváriák  zöme éppenséggel (szerencsémre) pont Baranyában van…Majd írok erről a „csendhegyek”-ben.

Bólyban  - egymáshoz viszonylag közel vannak ezek a szobrok, megmutatnám őket.

A Szentháromságot  csak azért, mert egy ritka-jó alkotás, ráadásul felújítva, a Szűz Máriát azért, mert ennek érdekessége, hogy van egy „ikertestvére” nem is akárhol, hanem egyenesen Pécsett. A Pálosok temploma előtt áll a Sinkó András  által készített mázas pirogránit szobor már 1948 óta. Azért a Zsolnayak kezemunkája nem csak városokba hanem néha falvakba is eljutott. Lásd a Máriakéménd-Kishajmás-Budapest-i angyal-sztorit. És akkor most itt ez a Mária is…

A harmadik egy Nepomuki Szent János, ezt csak azért fotóztam le, mert alatta ott vannak az évszámok, hogy  mikor újították, javították a szobrot. Azért 1762 nem tegnap volt. Történt azóta egy s más….A szobor meg mégiscsak ál. Mi mindenről mesélhetne, ha beszélni tudna…

Egyébként nem értem azokat az állítólag „műértő-nagyokos fanyalgókat”  akik szerint ezek az egyszerű - elismerem - néha primitív szobrok nem igazi szobrászművészeti alkotások. Hát egy szobor, ha nem Michelangelo csinálta, azért még a „szobor” kategóriába tartozik. És miért baj, ha van minden faluban egy-egy belőlük ? Annak a keresztnek, vagy szobornak ott, ahol áll, van valami jelentősége. Üzenete. Története. Valaki, valamiért, többnyire hálából készíttette. Hogy nem  hírneves szobrásszal ? Na és ?  Csak meg kell nézni, hogy manapság milyen dolgokat „alkotnak” híres szobrászok !!! Hát se eleje, se veleje. Lehet, hogy az benne a jó, hogy akármit bele lehet képzelni, de attól – szerintem  - egy girbegurbára kifaragott kődarab még nem művészi alkotás. Nem akarok személyeskedni, pláne nem magamra haragítani senkit – de higgyétek el, tucatszám tudnék ilyen szobrokat is mutatni.

Hát ennyit a gondolataimról a szent-szobrok kapcsán.

 

 

Csatolok néhány képet a mai utamról is, a Lovászhetény-Erdősmecske-Véménd-Palotabozsok-Somberek útvonalról. Én egy mázlista vagyok. Pompás volt ma is az idő.A baranyai 24-ből eddig  felkerült a blogba 9 kálvária, fotóim vannak még 12-ről és hiányzik 3. Egész jó az arány…. Majd tavasszal folytatom. Addig ráérek kutakodni az esetleg elérhető szövegek után.…

 Meglepődtem, amikor ezen a világvégi úton napelemeket láttam...

 Több szép kis tó van ezen az úton...

 A szívemnek, szememnek  oly kedves földek...

Aztán ahogy rendezgettem a fotóimat, találtam még néhány képet, melyek - legalábbis számomra - érdekesek. A Véméndi temetőben találtam, megmutatom:

Összevissza képek

A pénteki esős nap után nem reméltem, hogy  a mai ilyen csodálatos lesz. Akárhogy is vesszük, a november már téli hónap…És  ma reggel ugyan orromig se láttam, amikor felébredtem és kinéztem az udvarba, de aztán egy varázsütésre felszállt a köd,  és szikrázva kisütött a nap.

Nekiindultam egy „kálvária-fotózós” körútra, mely nagyszerűen sikerült.

276 db. fotó készült, hét településen jártam… Nem mindenütt sikerrel – de majd beszámolok a másik blogban részletesen mindenről. Itt és most csak azt szeretném megírni, hogy  egy ilyen út  hetekre, vagy ki tudja, hónapokra feltölt. Ami nem is baj. Jön a tél, a bezárkózás ideje...

Semmi „különös” nem történt és semmi extrát nem láttam, de a lakás-város-szomszéd-bolt-ismerős „kockából” kicsit kikukkantottam.  Elámultam (nem először, hanem százezredszerre) azokon a csodás őszi színeken, amit ilyenkor produkálni tud a természet. A festők csak utánozni tudják(ha egyáltalán) – de igaziból „kikeverni” csak a természet tud színeket.

Nem fotóztam őszi fát, pedig volt rengeteg csodaszép. Aranysárga, zöldesbarna, vöröses. Nem álltam meg a zöld-selymű búzatábláknál, ahol a tavaszi búza már ott mutogatja picuri kis hajtását, a hatalmas zöld tábla pedig egyszercsak átmegy égkékbe ott, ahol a kettő összeér. 100 méterenként meg kellett volna állnom – de ehhez nem volt időm. Elég nagy területet jártam be,  7 kálváriát fotóztam végig – épp elég volt ez is egy napra.

Amiket menetközben láttam, s ami miatt mégis csak egy kattintás erejére megálltam, azokat itt alább láthatod. Sajnos a „beteg” fényképezőgépemmel készültek a képek. Nem tudom érdemes-e javíttatni, ha ugyan egyáltalán lehet, de ha lehet, az is 6 ezerbe kerülne..

 Ez még csütörtöki kép, és ráadásul a teljes szivárványnak csak a fele, sőt a vékonyabb második csík itt alig látszik -  pedig volt ! Nagyon rég nem láttam ilyen szépséget és sajnálom, hogy csak ennyit tudott a gépem "befogni" az egészből. Pedig gyönyörű volt...

 Ez valami hihetetlen kép volt... Ahogy felszállt a köd, és kisütött a nap, mintha a földből a víz, gyorsan párává alakulva, a felhő után akarna szállni...vagy nem is tudom. Lenyűgöző látvány volt. Lehet persze, hogy ez a képen nem "jön át"...Csak pár percig tartott, s nekem sikerült ezen pillanatok egyikét megörökíteni. Feledhetetlen.

Különféle katicák találkozója a bólyi szentháromság szobron...

Kedvencem, egy keresztes - végre nem a hasát mutatta !

Ki gondolná, hogy november  3-án pillangót, szabadon repkedő legyet, méhecskét lehet virágokon fotózni ? 
Rettentően sajnálom, de egerészölyvet egyet sem sikerült "lekapnom". Legalább tízet láttam - de ahányszor megálltam, elmenekültek. Pedig nem puskával mentem...

Sir Solti György

Nem tudom a magyar tévé hogy, milyen formában emlékezett meg (egyáltalán, megemlékezett-e) Solti György születésének 100.  évfordulójáról. (Budapest, 1912. október 21. – Antibes, 1997. szeptember 5.)

Mindenesetre én az  ARTE tvadón láttam  egy majdnem 1 órás filmet, mely róla, az életéről, pályájáról, munkásságáról, csodálatos tehetségéről szólt. Az angol királynő által  sir-ré ütött, a világ több helyén – Svájc, Németország, Anglia, Amerika, Franciaország - hihetetlen sikereket elérő,  világhírű zenekarokat vezénylő/betanító, 31 Grammy-díjas (listavezető ezzel a számmal !), ifjú korában Magyarországról menekülni kényszerülő, halála után – saját kívánságára - mégis ide visszatérő  fantasztikus művész  – egyáltalán nem mellékesen, még idős korában is sármos férfi volt, akit a világ zeneértői között osztatlan csodálat övezett.

Ám EU ide vagy oda, ez a videó az én részemre sajnos nem hozzáférhető, olvasom a monitoromon….. http://videos.arte.tv/de/videos/sir-georg-solti--7018602.html  

(Nem először bosszantom fel magam ezeken a kis bökölődéseken, egy-egy filmet ha szeretnék „vissza”nézni, akkor kiírja a gépem,  hogy ez a video nálunk nem hozzáférhető…Nem tudom ez csak egy fricska a fenenagy magyarságunk miatt, vagy van valami más oka ? De ha ez utóbbi, valószínű megérdemeljük….)

Őszintén bevallom én a karmestereket örök életemben csodáltam. Valamiféle varázslónak tartom őket, akik cseppnyi, vékony kicsi pálcácskával igazi varázslatokra képesek. Hatalmuk van óriási zenekarok hangszerei és tagjai fölött, tőlük függ, jó időben szólal-e meg  az orgona, milyen ritmusban pereg a dob. Solti György igazi varázsló volt.

Biztos a neten fent van róla sok adat, az életrajzát itt olvashatod: http://hu.wikipedia.org/wiki/Solti_Gy%C3%B6rgy

Ha van egy kis időd, olvasd végig (nem másolom be ide) kalandos életét és ha véletlenül egyszer a magyar tévé is adná ezt a műsort, ne hagyd ki ! Az ő élete valóban „kész regény” volt, jobb, mint egy unalmas mozifilm.

Kép: http://www.sikerado.hu

November 1-2.

Kicsit gondolkodtam – írjak-e egyáltalán ma valamit is…Hiszen nem szeretnék én ünneprontó lenni. Csak annyit mondanék, a halottak emlékét egy évben nem egy napon kell ápolni. Azzal, hogy a sírra viszel egy csokrot és meggyújtasz egy gyertyát – csak a magad rossz lelkiismeretét (próbálod) nyugtatni.

Persze, persze, hogy én is voltam a temetőben és vittem virágot, gyújtottam gyertyát. Nehogymá’ kibeszéljenek. De az én halottaim nem a temetőben vannak. S ahol vannak, jó helyen vannak.

A „mindenszenteket” pedig úgy ünnepeltem, hogy végre, hosszas rákészülés után nekiálltam kicsit kutakodni a neten a szentek élete után. Jártomban-keltemben le-lefényképeztem  gyakran egy – egy Flóriánt, Vendelt,  Nepomuki János, stb-t, most legalább egy részükről tudom is, kik voltak, miért azok a jelképeik, melyekkel együtt ábrázolják. Számomra érdekes felfedező olvasmány volt.

 

Szent György

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Gy%C3%B6rgy

Jelképei a sárkány, katona vagy lovag páncélban, gyakran fehér lovon (különösen keleten)

A lovagok, fegyverkovácsok, lovaskatonák,és a vándorlegények patrónusa volt. A jelenben a cserkészeké és a rendőröké.

Szent Flórián

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Fl%C3%B3ri%C3%A1n

Bal kezében zászlót tart, jobb kezével lángoló házat olt el. Árvizek és tűzvészek védőszentje.

Szent Vendel

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Vendel

Kezében bottal, valamilyen állattal, (kutya, bárány, tehén, disznó), vagy remeteként, hátán kalappal, tarisznyával, kezében rózsafűzérrel, koronával, lábánál koronával ábrázolják. Pásztorok védőszentje.

Szent (?) Orbán (Boldog I. Orbán  pápa)  

http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Orb%C3%A1n_p%C3%A1pa

Kezében szőlőfürtöt tart. Szőlőművelők, hegyközségek, borospincék, a szőlő és a bor védőszentje.

Szent Rókus

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_R%C3%B3kus

Ifjú zarándokként, bottal, kenyeret hozó kutyával, lábán pestises keléssel, a vállán vörös kereszttel ábrázolják. Orvosok, kórházak, régebben pestisből gyógyultak védőszentje.

Nepomuki Szent János

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nepomuki_Szent_J%C3%A1nos

(Általában karjára fektetett)Kereszttel, pálmaággal, karinggel, fején szögletes papi sapkával ábrázolják.Folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje.

Egyes helyeken a fuldoklók, illetve a bányászok, sóbányászok védőszentje.

Páduai Szent Antal

http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1duai_Szent_Antal

A szegények védőszentje.  Sokszor ábrázolják együtt a gyermek Jézussal, kenyérrel, könyvvel, liliommal. Templomokban a szobra előtt található Szent Antal-persely a rászorulók számára felajánlott adományok gyűjtésére szolgál.

Assisi Szent Ferenc

http://hu.wikipedia.org/wiki/Assisi_Szent_Ferenc

A ferences rend megalapítója Itáliában. Az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje.

Sokszor ábrázolják madarakkal. Farkas, hal, emberi koponya, stigmák is megjelennek  mellette.

Alexandriai Szent Katalin

http://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandriai_Szent_Katalin 

Gyakran törött kerékkel ábrázolják. A bölcselők, a könyvtárak, a nyomdászok, az ügyvédek, a filozófusok és a magasabb iskolák védőszentje.  Éles késekkel ellátott kerékkel akarták szétmarcangolni, ez azonban darabokra tört, ezért lefejezték 307-ben.

Szent Borbála

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Borb%C3%A1la

A bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje és vértanú a keresztény kultúrában, a tizennégy segítőszent egyike.

Jelképei a torony, cibórium(=ostyatartó), ágyú.

Szent Bertalan

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bertalan_apostol

(Mondája a pécsi gyükési kápolnához is kötődik.)

A szűcsöknek,   bőrrel dolgozó csizmadiacéhnek, a gyógyításoknak égi pártfogója.

Szimbóluma a kés.

Szent Balázs

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Bal%C3%A1zs

Püspöki öltözetben vagy palástban ábrázolják; pásztorbottal és keresztbe illesztett gyertyákkal; sertésfejjel és gerebennel.

Az orvosok védőszentje. Időjelző szentként és az állatok oltalmazójaként is tisztelik.

Folytathatnám. Vannak sokan, és igazán mondom, érdekes történetek olvashatok néhol….

Kép:  http://www.agribusiness.hu/product/4600/

A Zsolnay Galéria legújabb bemutatója

A kiállítás címe: J C E.     A   Fiatal  Európai  Alkotók -   Kortárs  Művészeti  Utazó  Biennálé

(Jeune  Création  Européenne)  -  Biennale  Itinerante  d'Art  Contemporain

Elég nehezen szántam rá magam. Kora-délután esteli szürkeség, szakadó eső…nem volt valami szabadba hívogató idő…Viszont vasárnap ingyenes  a galéria látogatása…

Ezt tudva, (a galéria megnyitása óta minden kiállításon ott voltam!)  csak a mobilomat meg az esernyőmet vittem. Meg is  lepődtem – hogy eddig SOHA nem kellett a ruhatárért fizetni, most viszont csak 100.- Ft ellenében tehettem volna le a kabátomat. Pénz, az nem volt nálam… Szerencsémre azért találtam megoldást. (Inkább nem árulom el, mit…)

A Zsolnay Galériában (amit még mindig a fantáziátlan M21.-nek hívnak – valószínű nem jut eszükbe, vagy nem tudnak megegyezni, hogy ki is legyen a névadó)  ismét új kiállítás nyílt. Itt lehet egy rövid szakszerű ismertetőt olvasni róla: http://www.pecskep.hu/logic/pages/showdoc.php?id=1153

Eléggé toleránsnak érzem magam a fiatalokkal és a modernekkel, így hát most is csak azt tudom mondani, nagyon egyéni dolog az, hogy kinek mi tetszik. Volt, ez tagadhatatlan néhány olyan, amit érdekesnek tartottam, de olyan is akadt szép számmal, amit még lefotózásra sem tartottam méltónak.

Nem csak festmények vannak itt, vannak hatalmas makro-fotók, egész szélsőséges alkotások, kézimunka, (=bádogra öltött keresztszemes hímzés), horgolt-varrt nemtudommineknevezzem izé (egyébként ez tetszett), gyapjúból nemezelt, fából, fémből, műanyagból, üvegből készült  ??…hát nem szobrok ezek, és valahogy nekem az „alkotás” szóról sem ilyesmik jutnak eszembe – de ez az én magánvéleményem.

Nos nézegessétek, amiket megörökítésre méltónak találtam: 

 Nagyon sajnálom, hogy épp ez a fotóm nem sikerült.  :-(

 Az irigyelt makro-fotók

 Bádogra hímzett...

 Amilyen színű fényt vetítetek a baloldali üveglapra, a jobb oldali kis csövek végén ugyanaz a szín, minta volt látható

 A nemezből ilyent is lehet csinálni...

 Kesztyűt felhúzni, s a fakockákat máris lehet tologatni...

 Kő a falon, kő a babaágyban - kő kövön nem volt....

 Mint egy ronda, kínai panelház éjszaka...

 Fotomontázs

 Ez tetszett....

 Kinek a keze van a képen ? Mert nem a kislányé, az biztos....

 Sokáig néztem ezt a két képet, melynek közös címe: WCPUBLIC. Jó, az egyiken tényleg ez van... Aztán a másikon is megtaláltam, valahol a kép közepén egy picinyke táblára írva. Logikát, összefüggést nem látok köztük

 (Kutyabőrős) Törzsfa....

 Ha nincs vásznad, autóroncs is jó...

 ...elhasznált ruhadarabjaid is lehetnek "alkotások".....

 Ennek az a címe, hogy "Daru". Nem tudom, miért....

 Nem írtam fel a címét, én azt mondanám: nyers erő-szak. 

 Képek, csak úgy....

 "Light, body, made" ....érts rajta, amit akarsz. Folyton ideges lennék teremőrként, a vékony fólia mikor ég rá a villanykörtére. Egyébként a látogatók 90 %-a benéz a "sátorba"....

 Ha ezzel a gnómmal találkoznék a mögéje vetített réten, megijednék....

Az alábbiak magyar alkotók művei:

 Tán valami szélsőséges csizma ???? Fafejhez facipő....

 Antikolt réznek látszó műanyag - valószínű - turulmadár toll....

  Maximális reménytelenséget tükröző fotomontázsok és fotók.

  

Végezetül nem tudom megállni, hogy ne tegyem ide a  kényszerűségből bébiméretre kicsinyített képeimet is. Annyira sajnálom, hogy nem tudok a gépemmel ilyen helyzetekről képet készíteni ! Az esőben, este csodás volt a Zsolnay negyed udvara. Az egyik cifra kémény ki is volt világítva. Mint egy mesebirodalom....