Angyali hang

Vannak köztünk angyalok – akik olyan ajándékot hoztak magukkal, (talán a mennyországból) ami keveseknek adatik… A hangjukkal varázsolnak el.

Látom én, hogy ez az alábbi egy 5 éves videó. De azt is látom, hogy 40 MILLIÓ-szor kattintottak rá. Ezerszer hallott dallam, mégis ezeregyedszer is meg lehet hallgatni. Csak azért tettem ide, mert ugyanaz az előadója, mint a fentinek (ahol - ugye - nem látszik ...)

130 éve született Kodály Zoltán

http://hu.wikipedia.org/wiki/Kod%C3%A1ly_Zolt%C3%A1n

„Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”  - mondta valaha Kodály Zoltán…Mekkora igazság. Mint ahogy ez is: „Csonka ember az, és üres az élete - bármily gazdag külsőleg -, ha nincs érzéke a művészetekhez.”

Mi is lenne velünk/velem zene nélkül ? Akárki „találta ki”  jó, hogy kitalálta. Elmerengek néha, miképp is kezdődhetett ? Egyszer láttam egy ősemberes filmet, miszerint valami lábszárcsontból véletlenül lett az első furulyaféle,  a ritmust dobolni mindenen lehetett… de milyen csoda folytán fejlődött ez  orgonává, vagy Missa solemnis-sé ?  

Egy biztos, hogy a do-re-mi közelebb vitt sokakat a zene megértéséhez, megtanulásához és nyilván nem vagyok egyedül, akiben – legalább iskolás korban -  a karéneklés szép emlékeket hagyott.  8 éven át énekeltem kórusban – jó szívvel gondolok vissza ezekre az évekre. Szereplések ünnepélyeken, sőt, rádióban…Micsoda nagy szó volt az, az ötvenes/hatvanas évek fordulóján !

Zenész nem lettem, és a zene-szeretetem is egyéni. Nem állítom be magam úgy, hogy mindenféle zenét csodálok, vagy élvezek. Nem játszom meg magam, mint (tudom) sokan teszik. Nemrég voltam a Kodály Központban ismét egy hangversenyen,  volt amit élveztem, volt amit nagyon nem. Szerencsére olyanok a barátaim, akik nagyjából hasonlóan éreznek – kétségtelen, nincs közöttük zenész, viszont így a zenei ízlésvilágunk hasonló.

A zene kell. A zene jó. Lélekgyógyító. Kár, hogy nem tudja ezt mindenki.

/div>

 Kép: http://www.m-kodalytarsasag.hu/linkek.htm

Eszem megáll…Hová jutottunk…

http://gepnarancs.hu/2012/12/hittanos-e-vagy   

Merthogy a titokban hozzánk járó papbácsis idők se voltak jók – de most már megint a ló túlsó oldalán vagyunk. Ez a nép, ez az ország nem bír normálisan viselkedni, élni, gondolkodni.

Ma délután összevissza kalandoztam a neten. Egyetlen olyan cikkre sem akadtam, ami vidámságot/pozitív gondolatot/jókedvet/reménységet/örömöt váltott volna ki olvasásával bennem.

De jó lenne, ha igaz lenne a dec.21-re jósolt világvége ! Egy csapásra megoldódna minden gond.

Még egy Bächer Ivántól

Talán még jobb, mint a pár nappal ezelőtti...

Búcsú a gasztronómiától

– Miért nem írsz gasztronómiáról mostanság? – állított meg egy földim a sarkon. – Valamikor olyan jóízűeket írtál a piacról, konyháról, főzésről, ételről, italról. Mostanság hanyagolod ezt a tematikát. Mindig csak az a politika... Baj, gond... Miért nem írsz vidám konyhásakat megint?
Néztem ezt az embert, aki könnyűre vágyik, aki menekülőre fogná, aki felejteni akar, de inkább mit se tudni. Néztem mosolyogva, és rögvest válaszoltam is neki, hisz tudtam a választ, tudtam én régen azt már, hát mondtam is:
– Nézd, kedves barátom, egyszerű dolog ez. Azért nem írok gasztronómiáról, mert elment a kedvem tőle. Elment a kedvem, pontosabban: elvették. Elvették a gazdagok, akik már unalmukban, kínjukban esznek. Elvették a vihogva zabáló celebek, a picikéző celebcafkák, a kereskedelmi telepofák, a milliárdoskurva gasztrosózók, a macsó medvetalpfalók, az osztrigát szürcsölő sztájlisztok, a hortobágyi lazacsztékesek, koktélokat szivornyázó sztárfodrászok, a rozéra sültet nyammogó félszínészek.
Gusztusomat szegték a jobb sorsra érdemesek is, a magukról nem, csak a többiről elfelejtkező kollégák, tányérfeltáró hírlapírók, pörköltpoéták, vokos okosok. Miattuk sincsen már érkezésem étekről értekezni. De különösen elmegy a kedvem ettől, mikor tudom, hogyan s miként nyomják magukba nyögve a méregdrága kosztot azok, akik tönkretették a hazámat.
Azok, akik ha egymás között vannak a palotáikban, vadászkastélyaikban, haciendáikon, amelyeken még meg sem száradt a friss vakolás, akkor hörögve habzsolnak, zabálnak, falnak, lefetyelnek. Ezek bizony a szarból jöttek, akik most kéjesen tömik magukba a jót, a kolbászt, a vadat, a kaviárt, a bélszínt, a szalonkát, a cápát, a maguk sem tudják, micsodát, nem is érdekli őket, csak az, hogy horribilis pénzbe kerüljön, és hogy utána locsolhassák bele teli belükbe az állami gazdaságoktól zabrált pincészeteikbe rejtett muzeális borokat, melyeknek ötven-százezer forint palackja.
És amikor böfögve kitámolyognak magánhadseregeik által őrzött bunkereikből és erődeikből, akkor nekilátnak papolni spórolásról, önmegtartóztatásról, nadrágszíjról, negyvenhétezerről, munkaalapú társadalomról, kereszténységről, azok a gazok, akik milliónyi honfitársukat csapták be, lopták meg, taszajtják alá, akik milliókat nyomorítanak, aláznak és félemlítenek meg naponta, akik száz- és százezrekkel ismertették meg az éhezést, köztük tíz- és tízezer magyar gyerekkel. Hát ezért nem írok gasztronómiáról – búcsúztam mosolyogva el –, ilyen egyszerű a dolog, barátom, és nézd csak, milyen szép időnk is van, no, szerbusz.
Azzal megpaskoltam húsos arcát, és lépdeltem tova.

( http://nol.hu/kult/20121020-bucsu_a_gasztronomiatol )

Nem értem…

Nekem  mostanában valahogy nem jutnak eszembe igazán karácsonyi hangulatú dolgok. Pedig sülnek a sütik, feldekorálva a lakás, becsomagolva a kis ajándékok. Panaszra – elvileg – semmi okom nem lehet(ne). Nincs semmi baj velem, nem is tudom miért van bennem ez a fura érzés ? De akármerre nézek, érthetetlen okból, nem a jó/szép  tolakszik a szemem elé.

Persze ha alaposabban belegondolok, van azért magyarázata az én hangulatomnak (is). Amikor az ember ilyesmiket olvas:  http://nol.hu/belfold/20121210-teljesen_ketteszakadt_az_orszag  -  hogy a fenébe tudjon gondtalanul mosolyogni ? Csak a jóra/szépre gondolni ? És akkor a fiatalok mozgolódásáról szó se essen....

Az alábbi néznivalót is @x ajánlotta. Valóban érdekes…Nem tudom miért, de én  - még ha átvitt értelemben is – összefüggést érzek a két téma között.

Baranyai magyar néphagyományok

December 13. Ne felejtsd el ma elültetni a Luca-búzát ! 
(Kép: http://www.lafemme.hu/nyomtatas/kulonleges_fenypont_ma )

Berze Nagy János gyűjtése alapján az alábbi dolgokat kell(ene) ma megtenned:

Üzenet Franciaországba....

Ez most itten egy magán-levél/üzenet. De nekem fontos, hogy ezen a módon is köszönetet mondjak...

Emmikém – nagyot nézel, ha majd pár nap múlva – hazaérkezve és az elmaradásaidat „visszaolvasva” - felfedezed ezt a levelet !

Nem szokásom ilyesmit csinálni – de valamiképp mégiscsak szeretném – a telefonban elmondottakon felül – tudatni veled, hogy nagyon, nagyon szép, karácsonyi ajándékot kaptam tőled.

Amikor az ember nem számít rá, amikor váratlanul érkezik és amikor annyira, de annyira kedvemet-keresően személyes – akkor csak meghatódni lehet, s egymás után többször elmondani:köszönöm !

                                                     

  

Aki pedig ennyiből nem értene – annak magyarázatképp: nálam már jártak az angyalok és hoztak egy zsáknyi ajándékot, aminek minden egyes darabkájával hihetetlen örömet okoztak.

Nem, nem sorolom fel, mennyi mindent kaptam, de a csomagküldő érzékeny és figyelmes lelkére csak egy jellemzőt említek meg: a blogban nemrég sóvárogva írtam a régi levendula kölnimről… Hát most van újra !

Ezúton is békés szép karácsonyt kívánok neked kis barátnőm !

Kép: http://juharszirup87.blogspot.hu/2011_07_01_archive.html

Régi pécsi történet

Aki pécsi és hallott a Darányi/Darázsi bácsi nevű törpéről, azoknak ajánlom az alábbi két írást. Megható és érdekes. Mellesleg én is azon – most már nem sok – ember közül vagyok egy, akik ismerték őt.



https://regipecs.blog.hu/2013/06/04/daranyi_bacsi_a_torpe
https://regipecs.blog.hu/2017/01/15/daranyi_bacsi_a_pecsi_torpe

És ha - mint Pécs ismert alakjáról - Darányi bácsiról szó esett, meg kell említenem a "Táskás hölgyet" is.
Itt olvashatsz róla:

https://www.urbanlegends.hu/2012/02/a-pecsi-szatyros-holgy-legendaja/

A mocskos média…

http://hir3.hu/magazin/2/100397/holtan_talaltak_katalin_hercegno_korhazanak_apolonojet_akit_radiosok_becsaptak    - olvasható több helyen is, a német tévéadók is beszámoltak róla, nem tudom a magyar műsorokban mekkora hangsúlyt kapott a hír.  Egy szerencsétlen, igyekvő és jó szándékú, Indából 8 éve Angliába települt, 2 gyerekes ápolónő az áldozat.

Teljességgel átérzem a szituációt. Szerencsétlen asszony jó, hogy a megtiszteltetéstől (hiszen a királynő telefonált „személyesen”  !!) egyáltalán udvariasan meg tudott szólalni….Egy életre szóló élmény, ami keveseknek adatik meg. Nyilván nem tudta, hogy közvetlenül a királynő soha senkinek nem telefonál. S ha tudta volna, akkor is, a megtévesztő hang és stílus,  még a hibás szöveggel  is, az izgalom közepette fel se tűnt neki…..

Hol van ennek a szerencsétlen nőnek az érzelmeitől, a tisztelettudásától a poénkodó, hülye kis ausztrál rádiós tyúk ?? Ez tán az anyját se tiszteli, és tesz a királynőre. Egyáltalán fogalma nincs arról, hogy mivel lehet/szabad/illik – ráadásul a mindig robbanásveszélyes nyilvánosság előtt – viccelődni !  Az életbe többet nem engedném mikrofon/kamera közelébe.

Elképesztően őrült világban élünk. Semmi sem igaz, és bizony mondom, ott tartunk, mint az Aesopus  mesében…. „Jön a farkas !”… kiabálhatunk de senki sem fog segítségünkre sietni…  

Kép: http://www.168ora.hu/punch/tragedia-korhazban-kate-apolonoje-ongyilkos-lett-107326.html?full-version

Legyen lelkifurdalásom ?

 Kép:http://www.ujpest.hu/hir/2828/A_holapatolas_felelossege

Nem, juszt se lesz ! Határozottan és napi rendszerességgel lebeszélem magam mostanában bizonyos dolgokról.....

25 éve lakom ebben a ház(rész)ben, mely előtt az építési adottságok miatt jó hosszú járda található, előtte vízlevezető, kövezett árokkal.

25 évig az árokból a gazt csak én kapáltam/húzgáltam/permeteztem/irtottam.

25 évig a járdát én söpörtem ( O.K. ősszel jogos, hiszen a vadszőlő levél, ami bár szép, de „szemetelős”- én telepítettem…)

25 évig  télen a járdáról a havat én lapátoltam, akkor is, amikor még 6-ra  mentem dolgozni.

Hát most egy kicsit kímélem magam, bár nehezemre esik elnéznem, hogy a  mi házunk előtt a járda bizony nincs letakarítva. Csak nehogy úgy járjak, hogy 25 évig senkit nem büntettek meg, aztán most a „bekeményített” időkre tekintettel, majd még ebből is pénzt akarnak csinálni a hatóságok.

Ne javasoljátok, hogy „beszéljek” a szomszédommal… Nem teszem. Velem se beszélte meg senki a dolgot, csináltam amíg bírtam, mert sosem szerettem a rendetlenséget magam körül.... Nem lenne természetes (a szomszédom részéről), hogy ha  én negyed évszázadig takarítottam, akkor  most egy kicsit ő is ???

                                                    ************
Írtam mindezt vasárnap délután. Aztán csoda történt....Én nem tudom, tán olvas a szomszédom a gondolatomban ?:-)

Jelentem a járda letakarítva !