2016. június 21., kedd

Három óra lélekmosás



Míg  az alábbi ismereteket összeszedtem, leírtam, ez a kis madár csicsergett/énekelt. Nem tudom megmagyarázni miért, de nyilván oka van, hogy bizonyos hangok végtelenül megnyugtatólag hatnak az emberre. Én pl. a (nem viharos) szélben zizegő levelek hangját, a patakcsobogást, is nagyon szeretem. Egyszer régebben már betettem a blogba az erdő hangjai videót (https://youtu.be/2G8LAiHSCAs). Vég nélkül tudom hallgatni. Hát aki ugyanígy érez, most hallgatózzon kicsit.


A fülemüle, más néven csalogány, az egyik legismertebb énekesmadárfaj Magyarországon. Maga a fülemüle szó a görög Philoméla (egy ókori mitológiai személy) nevéből származik. Európában, Kelet- és Közép-Ázsiában költ. A Kárpát-medencébe  áprilisban jön  és szeptember
közepéig marad, a telet Nyugat- vagy Közép-Afrikában tölti. A földön vagy bokrok tövén található rovarokkal, férgekkel, pondrókkal táplálkozik, így a kert- és termőföld-tulajdonosok segítője. Fogságban elpusztul.
A legzeneibben éneklő énekesmadár, a dal királyának is nevezik, az udvarló hímek hangja májusi éjszakákon zeng. Gégéje négy hangot képes egyidejűleg kiadni, zeneileg tökéletes akkordokat is énekel. A tojó nem énekel.
A csalogány elnevezés nyelvújítás-kori termék, Kazinczy leleménye, nem is ennek a madárnak, hanem a poszátának szánta, és több madárra rápróbálva maradt végül a szépen éneklő fülemülén.(https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BClem%C3%BCle)
A magyarul is szépen hangzó fülemüle név ógörög eredetű, a philosz és a mélé szavak összetétele, jelentése: az ének kedvelője.
Ebből a jelentésből bomlik ki Philoméla mitológiai története. Kerényi Károly a Görög mitológiában úgy meséli el, hogy Philoméla egy erdőmélyi rejtett istállóban esett sógora, Téreusz király vágyának áldozatául, és, hogy ne tudja elmesélni a rajta esett erőszakot, Téreusz nemcsak bezárja az istállóba, hanem a nyelvét is kivágja.
De Philoméla mesterien szőtt. Erdei fogságában szőtt egy köntöst, melynek képei bemutatták szenvedésének történetét. Nővérével, Téreusz király feleségével aztán szörnyű bosszút állnak. Téreusz haragja elől menekülve, az istenek kegyelméből változik a néma Philoméla a legszebben éneklő madárrá.





2016. június 19., vasárnap

Új szobrok a Zsolnay negyedben



Itt olvastam a hírt – s pár nap múlva már mentem is fotózni….
A kiállított szobrok alkotói: Éles Lóránt, Lengyel Péter, Mráv Balázs, Parlagh István, Tóth Csaba, Váraljai László.
                                   *****************
Dühös szavakkal kezdem – pedig örültem, amikor olvastam, hogy a ZSKN-ben (Zsolnay Kulturális Negyed) fiatal szobrászok alkotásait állították ki.
Tessék, tessék, nyugodtan szidjatok a facebukon, mutogassatok rám az utcán, nem érdekel, mert a véleményemet minden körülmény között felvállalom…

Mert:
Kérdezem én, miért divat az Magyarországon (és CSAK ITT), hogy az alkotók neve, netán az alkotás címe,  szinte  soha, SEHOL NEM SZEREPEL az alkotáson ??  Lusták azt a pár betűt belefaragni ? Szégyellik ? Valamiért hivatalosan tilos (Magyarországon minden elképzelhető) ezeket a fontos adatokat közölni ?
Szóval, ha valaki tudna erre a kérdésemre választ adni, t.i. hogy miért nincsenek sem címek, sem nevek az alkotásokon, igen hálás szívvel köszönném meg.
Na, morgás vége.

Ettől függetlenül: tetszettek.
Szeretem (többnyire) a modern alkotásokat, mert az én fantáziámat megmozgatják, valójában azt gondolok bele, amit akarok. Kérdezhetitek, hogy hát akkor miért hiányolom a szobor címét ? Nos azért, mert szeretném tudni, az alkotó mit akart megmutatni, függetlenül attól, hogy ez sikerült-e neki, vagy se. Attól még szép lehet egy alkotás, hogy a szobrász is, meg én is mást látunk benne. Sőt. Így izgalmasabb.


 Itt vannak a szobrok, itt-ott pici magyarázattal…. 



Ezzel legalább a füvek már kezdenek barátkozni....

Mint egy félbetört kődió....


Ez ugye "A kulcs" - vagy "A bánatos/ lekonyult kulcs" mi más lehetne a címe ?


Felhőkarcoló labirintus


Nos, ezen az egyen volt valami jel/titkos írás. Majd érdeklődöm az Illuminátusoknál...

A kedvencem ! Ez nem lehet más, mint "A  gyükési felhagyott bányagödör"   :-)
Igen sok képet csináltam még, ha lesz egy kis időm, feldolgozom és megmutatom azokat is, habár zömét - aki olvas - már látta. De itthon elgondolkodtam azon, hogy olyan nagyon nem utálhatom ezt a ZSKN-t, ha 109 képet készítettem róla másfél óra alatt  :-)

A szobrok egyébként a 6-os út déli oldalán lévő részen vannak. Készítettem pár más jellegű képet is:


A Csipke hídtól jobbra lévő épületeben keresd a szobrokat.....(Plakátot sehol nem láttam....)
Az első-belső udvar....    
A Csipke híd a déli oldalról
Az autóparkoló alatti téren van a kiállítás
Ha visszanézel, a bejárati kaput és az egyik díszes kéményt láthatod....

Egy pillanatig azt hittem, ez is valami "alkotás"...De nem...mert

... a vasúti sínekre lehet a kis kilátóból lenézni....
Ez az opálos ablaksor "csak úgy" megtetszett...

Búcsúzóul pedig egy szép virág,  a cserszömörce. Ilyen  fehér virágút még nem is láttam.....  Ilyen bokorsor van a garázsok mellett.
 

2016. június 17., péntek

Esti varázs



Már elmúlt este 8. Elfelejtettem behúzni a sötétítőt. Egyszer felpillantottam, s majdnem felkiáltottam: tűz van ?!
De ahhoz túl nagy volt a csend…
Már száguldottam is kifelé a fényképezőmmel. 
Sajna, nagyon rossz helyen lakom, az égből csak kicsinyke darabkák láthatók, abba is belelógnak kábelek, de még így is lenyűgöző volt ez a  tűzben égő nyugati ég… És ahogy hátrafordultam – láss csodát-  keleten ott tündökölt, mindjárt duplán a szivárvány…
Hátborzongatóan gyönyörű volt ez a pár pillanat.


Mintha messzi erőtűz világítaná meg az eget....félelmetes.



Balról már látszik a második szivárvány csík is....

 Persze az is lehet, hogy ezt a különös elszíneződést a felettünk lévő szaharai por okozta... 




2016. június 16., csütörtök

Felsőegerszegen jártam




A napokban ismét a Sásd melletti Vargán voltam. Egy régebbi útról és a falu nevezetességéről itt lehet olvasni:
Most elhatároztam, hogy a könyvtáramból a Sásdi Sándor által írt könyveket, (26 db.) valamit a nekem írt levelét, a vargai Sásdi Emlékháznak ajándékozom. A  ház jelenleg felújítás alatt van, majd ősszel visszamegyek, akkor hozok friss fotókat…

Hazafelé indulva – mivel sosem jártam még ott és útba-esett – benéztem Felsőegerszegre. Cseppnyi zsákfalu, száznál alig több lakossal, de szemet-vidámítóan szép. (Keserű tüskeként lapul a szívemben a halódó Máriakéménd, ha ilyesmit látok…)
Barátságos, virágdíszes, tiszta, és igen csendes picurka falu, és mégis határozottan látszik rajta, hogy lakói, ill. vezetői fontosnak tartják településüket. 


Aranyos, kicsi templomuk 2000-ben készült, közösségi munkában, turisztikai látványosságként emlegetik.  Sajnos a templom zárva volt, oda nem tudtam bemenni. 
A 2.és 3. képet innen hoztam: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91egerszeg
A gólyák  csak dekorációként szerepelnek itt  :-)  Igazi fészket sajna, nem láttam.



Egyre gyakrabban látogatnak ide a művészeti élet jeles képviselői, kortárs alkotóművészek. Bocz Gyula szobrászművész carrarai márványból  alkotta meg az „Áldott Madonna” alakját 1997-ben, a szobor a faluház melletti terecskén áll, talapzatán megörökítve a világháborúk hősi halottainak névsorát is.









Az utca (Fő utcának hívják mindegyik részét, pedig többfelé is tekereg) tiszta, amikor ott voltam, a közmunkások épp kaszálták az út mentét.
Van valamilyen fedett „közösségi tér” – ugyan nem kérdeztem meg, hogy mire hasznosítják, de felépítése annyira egyértelmű, hogy más nem is lehet. Ha „buli” van, azt biztos itt tartják.



A szobor ügyében informátort keresve bekopogtam egy nyitott ajtón. A szobron ugyanis sajnálatos és eléggé el nem ítélhető módon sehol egy szignó, egy felirat az alkotóról (itt tudtam meg, hogy ki készítette). Szóval benéztem ebbe az épületbe s kissé meglepődve láttam: ez egy  mini-könyvtár, mert egy cseppnyi, de plafonig könyvekkel megrakott, barátságos szobából jött ki hozzám az ügyintéző, megválaszolni a kérdésemet.

Határozottan kellemes érzéssel jöttem aztán el, hazafelé indulva. És bár a Kishajmás előtti úton, Abaliget felé autóztam haza (oda másik úton mentem) és eszembe jutottak az erdőben megbújó szerencsétlen Zsolnay angyalok – de NEM mentem fel, és NEM hagytam, hogy az addigi jókedvemet elrontsa megint valami, amin nem tudok változtatni.

Az idő pazar volt. Már majdnem leértem a városba, amikor a Kőbányánál valami fantasztikus virág-mezőre bukkantam. Ezt, ilyent itt még sosem láttam. Jókor voltam jó helyen. Itt is készítettem pár képet.








 
És tudom, messze nem tökéletesek a fotóim.... De amelyek a szívemben lettek „előhívva” azok gyönyörűek, s azok is maradnak mindörökre.