Boldog karácsonyt !

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

 

KKK (Karácsonyi Kötelező Kedvenc)

(Tudom, nem indulhatnék vele se cukrász- se fotós-versenyen, de sokkal jobb, mint amilyen szép...Nem akartam volna más tollával dicsekedni, és levenni egy szép képet a netről, inkább az én csúnyácskámat mutatom. Hát ilyen. De nagyon finom, elhihetitek.)

Végre  tegnap este elkészítettem az idei karácsony,  önként-vállalt és csak általam gyártott  "sütijét", ami egyben ajándékként is funkcionál... Habár nem is sütemény ez, hanem grillázsos ostya.(Azt hiszem ez a hivatalos neve.)
Valahogy ez az egy feladat mindig az enyém volt. Sütnek családom asszonyai ilyen-olyan finomságokat, de ennek elkészítése évtizedek óta az én dolgom.

Nálunk mindenki nagyon szereti, így hát nem múlhat el karácsony úgy, hogy én ilyenből ne készítsek 2-3 adagnyit. Elég sokáig eltartható (lenne, ha meg nem ennék a kedves vendégek egy-két este alatt...)

Ha érdekel valakit a recept, íme: (6 kis lapos ostyához elegendő - a képen dupla adag látható.)

25 dk Rama-t kikeverni 25 dk porcukorral és 8 tojás sárgájával, majd beleönteni a 30 dk darabosra darált diót. (Esetleg pici rummal lehet ízesíteni - de én nem szoktam.)
25 dk cukrot karamellizálni, majd ebbe beleönteni a fenti masszát  és addig keverni türelmesen, (takarék lángon) míg teljesen "sima" nem lesz. Ha kicsit már hűl, rá lehet kenni az ostyalapokra, majd  lenyomatva hűteni.
(Én egy réteg alufóliát, arra egy tepsit, s abba egy nagyobb követ szoktam "nyomtatónak" használni.)
A maradék 8 tojásfehérjéből hamis madártejet lehet csinálni, egy kis vaníliapudinggal helyettesítve a tojás-sárgás mártást, vagy habcsókot is lehet készíteni belőle.


 

Idén december 22 lesz az év legrövidebb napja

A téli napforduló december 20, vagy december 21, vagy december 22. Idén 22-én fordul az év.

Ez egyben a csillagászati tél kezdete az északi féltekén, mert a meteorológiai tél már december 1-én elkezdődött. (Legalábbis papíron, mert a valóságban a jelenlegi időjárásnak semmi köze a "megszokott" télhez...)
A Nap ereje az őszi napéj-egyenlőség óta egyre gyengül, elerőtlenedik. Úgy néz ki, hogy a világban a sötétség győz. Ez az év legrövidebb napja, most éri el a Nap a Baktérítőt, itt fordul meg, fénye napról napra erősebb lesz, legyőzi a sötétséget.

Jóllehet a naptárban egész 21-e úgy szerepel, mint a téli napforduló napja, a valóságban ez az esemény csupán egy pillanat: amikor a Nap sugarai a Baktérítő fölött delelnek 90 fokos szögben. A Föld forgástengelyének ferdesége miatt az északi félteke téli napfordulója és a déli félteke nyári napfordulója nem esik egybe, pár perc eltérés várható a delelési magasságban.

A téli napforduló a „sol invictus” – a legyőzhetetlen Nap ünnepe, hiszen ekkor van az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája – innentől kezdve újra nő a fény a világban, tehát a fényesség, a világosság újra erősödőben van, legyőzi a sötétséget.

A téli napforduló tiszteletének első nyomaira már az i. e. 17-ból való régészeti leletek utalnak. Ezen két nyolcágú csillag ábrázolja a Nap születését, és a mezopotámiai Nippur romjai között találták meg.
Az I. e. 11. századból Egyiptomból származik egy vázlat, ahol is hieroglifák elmagyaráznak egy rajzot, ahol egy alak guggol, háta mögött pedig csillagképeket láthatunk. Ez a téli napfordulót ábrázolja.
A görögök Dionüszosz újjászületését ünnepelték.

Jelképe gyakran egy öreg férfi prémes bőrruhában, derekán bőröv, rajta 12 csillag, övcsatját pedig a Bak asztrológiai jele díszíti. Jobb oldalán (bak)kecske, baljában földgömböt ábrázolnak, amit csak negyedrészében (a három téli hónapot) világít meg a fény.
Télhez tartozik az elemek közül a víz, égtája Észak, napszaka az éj, színe fekete.

Bevallom, én innen kezdem számolgatni, hogy mikor is kezd végre kora reggel világosodni, és mindig oda lyukadok, hogy nagyon messze van az még...akkor is, ha mától rövidül az éjszaka sötétje.

Képek: http://www.thesecret.hu https://lenolaj.hu

Elvesztettem a fonalat

Kép: https://rejtelyekszigete.com

Na, most van az, hogy teljesen „elvesztettem a fonalat”…

Őszintén szólva ezeket a linkeket valószínű csak inkább magamnak másoltam be ide. Elolvastam én mindegyiket – de nem mondanám, hogy megvidámodtam az újonnan beszerzett információkról.

El is gondolkodtam, kell-e, érdemes-e állandóan valamit kutatgatni a neten ? Csak az a baj,  hogy elolvasok egy cikket, melyben találok utalást egy másikra, ahol nem értek egy szót és azt meg akarom keresni….

És akkor már elvesztem. Benn vagyok a mókuskerékben…

Ez történt most is.

És végülis nem tudtam meg, amire kíváncsi voltam: nevezetesen, hogy mekkora túlélési esélye van az emberiségnek, ha így él tovább, ahogy élünk….

De azt is bevallom, bizonyos szövegrészek nekem úgy tűnt nem magyarul vannak írva, vagy legalábbis nem azon a nyelven, amit én értek …

 

https://qubit.hu/2019/12/20/egy-veges-vilagban-nem-lehet-vegtelenul-novekedni-mert-annak-az-emberiseg-issza-meg-a-levet

https://qubit.hu/2019/12/06/a-20-szazadi-klimamodellek-tokeletesen-megjosoltak-ami-most-van-csak-senki-sem-figyelt-rajuk

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kvantumbit

https://hvg.hu/tudomany/20191028_google_sycamore_kvantumfoleny_jelentese_hogyan_mukodik_kvantumszamitogep_mukodese_egyszeruen_qubit_kubit_ibm_summit_szuperszamitogep

https://hu.wikipedia.org/wiki/Schr%C3%B6dinger_macsk%C3%A1ja

De ! De! De !

Nézem a tévében a huszonéveseket, ilyen-olyan földönkívülinek tűnő gépek társaságában, és ők tudnak azokkal kommunikálni, azok segítik a munkájukat, együtt tudnak dolgozni, új és mindig újabb dolgokat kitalálni. És ők egészen biztos minden szót értenek a fenti cikkekben.

Ergo: Én vagyok az, aki már nem erre a világra való.

Nem tehetek róla, „annyira” nem vagyok feldobva ettől az érzéstől.

Ráadásul nap mint nap felteszem magamnak a kérdést: biztos, hogy nincsenek körülöttünk „máshonnan” ide érkezettek ? Hát miképp lehet,  hogy egy huszonéves olyasmikről beszél nekem, amiből csak az "a"-t meg az "és"-t értem ? 

Az én régi karácsonyi angyalkám

Sokat gondolok  - mint minden rendes öregember - régmúlt ünnepekre, kedves, szép emlékekre - különösen így karácsony táján...

Hogy hittan órára-e, vagy  csak otthoni használatra készült, már nem is tudom, de nem hinném, hogy  az ötvenes években ez iskolai elvárás lett volna...

Szóval rajzolni kellett egy szép, szárnyas angyalkát. Olyan kemény papírra, amit egy kis tűrögetéssel fel lehetett állítani,  vagy akasztani. Nem tudok rájönni, hogy mikortól, dec.1-től, vagy dec.6-tól kezdtük  ruhájára rajzolni a csillagokat. Minden jó cselekedet egy csillag volt és  nagyon igyekeztem, hogy szentestére szép díszes legyen az az angyal-ruhácska. Nálunk adventi naptár nem volt (nem is láttam gyerekkoromban ilyent – sokkal szegényebb világ volt az) – és az angyalok a csillagaikkal együtt nem kerültek pénzbe, mégis örömöt és büszkeséget jelentettek. Odatettük a fa alá és tudom, én büszke voltam a csillagos-ruhás angyalomra.

Gondolkodtam most, hogy milyen színűek is voltak ezek a csillagok ? Biztos pirosak - csakis pirosak lehettek. Akkor olyan, hogy „arany festék” (ilyen célra) biztos nem létezett. Se filctoll, sőt golyóstoll sem volt – tehát kizárásos alapon a csillagok csak színes ceruzával kerülhettek az angyal-ruhára.

Hihetetlennek tűnik ugye ? Olyan, mint az „Egyszer volt, hol nem volt, túl az óperenciás tengeren…” 

Hát igen. Ott voltunk/éltünk. Boldogan. Filctoll nélkül…..

(Sajnos csillagos-ruhás angyalkát nem találtam a neten. A kép csak kicsit hasonlít az én angyalkámra, de jobb híján…innen: http://www.gyermeksziget.hu/images/karacsony_2014e.jpg)

 

Egy picikét....

Mást keresve véletlenül bukkantam rá a wikiben, hogy december 14 a megvilágosodás világnapja volt.

Bár elszalasztottam, hogy idén még jobban megvilágosodjam, de elmerengésre azért adott lehetőséget a téma…

Hogy is lehet „megvilágosodni” ?

Jó, persze „úgy nagyjából” értem én...

De megvilágosodni annyiféleképp lehet.

Továbbá szerintem az valahogy nem is villámcsapás-szerűen érkezik, hanem valamiféle folyamat eredménye.

Hadd osszam meg Veletek az én (egyik) megvilágosodásomat. Nem tegnapi téma – ha jól saccolom, úgy a húszas éveim elején történt, és azt egészen biztos, hogy nem percek műve volt.

Röviden : „A boldogság viszonyítás kérdése.”

Hosszabban: Ha boldog akarsz lenni, igyekezz mindig azokra gondolni, akik nálad nehezebb körülmények közt élnek ( testileg, lelkileg, anyagilag).

S ha ez sikerült, máris okod van a boldogságra.

Sose kerestem, hogy nagy emberek írtak-e, mondtak-e valami hasonlót, de úgy gondolom, erre a „megvilágosodásra” azért az emberek többsége magától rájön.

Akinek rossz napja van, ajánlom, gondolkodjon el ezen  kicsit. Hátha neki a mai lesz ténylegesen a megvilágosodás napja. Szívemből kívánom, mert én tudom, hogy ez a tudás megkönnyíti az életet.

Egy picikét…

Régóta őrzött kép, nem tudom, honnan...