Ne keresd fel újra

Valakinek a szlovéniai útjaimról meséltem, s meg akartam mutatni azt a turistaházat, melyben életem legcsodásabb éjszakáját töltöttem. Persze hogy van róla saját képem, de gondoltam, tán találok a neten egy jobb/szebb felvételt, mint az én több évtizedes képem...

Hát találtam ...

És összeszorult a szívem...Persze utóbb elgondolkodva a dolgon, nem is tudom, miért hittem, hogy majd 40 év után egy turistaház ugyanolyan lesz, mint volt anno. Nos az én házikómhoz is hozzányúltak, és szomorúan állapítottam meg, hogy vagy a felújítás, vagy az idő múlása még az öreg fákat is eltüntette a ház mellől. Hogy a "szobám" megvan-e még, azt így kívülről nem tudom megállapítani, de valami miatt azt érzem, az is átalakult....                                                                      

Hát már csak így van ez. Nem kell az emlékekről "új képeket" keresni, meg kell elégedni a fakulóban lévő, de mégis szívet melengető régivel. 

És talán nem csak a fényképekkel ez a helyzet...

A múlt (1986)

és a jelen (2022)

Ami elveszett

Ha van hely, mit szerettél

- ház, kert, tanya – de elveszett,

ne keresd fel újra,

ne menj oda soha !

A múlt boldogsága messze jár

s hogy nem tiéd már,

e fájdalom könnyet

csorgat le arcodon.

A múlt álomnak tűnik.

Elmerengsz, s nem tudod,

miért fáj az emlék,

mi kísérthet ott ?

A veszteség, az elmúlás

a „sosem-lesz-már-látomás”,

a múlt ködén át rád ragyog,

s veled sírnak az angyalok.

2008

Semmik vagyunk....

Így néz ki a Föld bolygó a Szaturnuszról! Ha ilyen kicsik vagyunk a Naprendszerben, akkor semmik vagyunk az univerzumban. Valaki, aki a Szaturnusz gyűrűin él, el sem gondolná, hogy van élet abban a kis pontban.

Nagyon szeretem az ilyen képeket, de a látásuk utáni gondolataimat kár, hogy nincs kivel megbeszélnem... Ez a cm-ben, km-ben gondolkodó világ tényleg nem tudja ésszel felérni a világmindenség végtelenségét. Beszélhetünk róla, mutogathatunk, vagy mondhatunk számokat, de a valóságban az agyunk leragadt a cm-nél, a méternél...Kár erőlködni, a Földre teremtődtünk - de azért jó, hogy legalább a mesékben tudunk hinni.....

Arra gondolok néha, milyen jó lenne, ha az ember (vagyis én) képes lennék elrepíteni magamat oda, ahová szeretnék eljutni, ami gyakorlatilag a valós világban  lehetetlen. Hát kérem lenne pár tippem. Pl. szívesen pihennék egyet a Szaturnusz egyik gyűrűjén is.....

És itt van az "utazáshoz" egy "térkép"...csak hogy tudja az ember merrefelé kell elindulni...Itt látszik a Szaturnusz és a Föld közötti "távolság" is....szóval elég messze vagyunk egymástól...és ráadásul még az a duci Jupiter is útban van ....

És itt a témához egy friss, mai olvasnivaló:

https://www.origo.hu/tudomany/20230308-megvan-a-bolygo-ami-kiirthatja-az-eletet-a-foldrol.html

Elveszíthetetlen öröm

Míg a testvérem mellett „ügyeltem” – olvastam. Szégyellnem kellene tán, de nagyon ritkán veszek könyvet mostanában már a kezembe - az információk és olvasnivalók a számítógépemről kerülnek a szemem elé. Nemrég egy idézetet keresve a „Száz vers” c. könyvet lapozgattam nagy örömmel, az évtizedekkel ezelőtt betett ki papírcsíkoknál kinyitva, mely csíkok a kedvenc verseimet jelölték. Az alábbi verset nem ott találtam, de nagyon tetszik, nem ismertem, itt próbálom magam számára megörökíteni:

Bodás János: Elveszíthetetlen öröm

Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,

sok öröm van, elveszíthetetlen.

Van öröm, amely mindörökre tart,

nem árt neki szó, se tűz, se kard,

se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,

mitől a világ oly sokszor komor.

Van öröm, amely soha nem apad,

s ez az öröm: add másoknak magad!

Míg élsz, magadat mindig adhatod.

Adj szót, vigaszt, ha van falatot,

derűt, tudást, vagy békítő kezet,

mindez Tiéd! Vesd másba s nézheted,

hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,

s meggazdagítva lelked asztalát.

Csoda történik: minél többet adsz,

Te magad annál gazdagabb maradsz.

A költőről itt olvashatsz: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/b-74700/bodas-janos-74C61/

https://www.budakalasz.hu/

Ki kell bírni

Szeretem, többször olvastam már Kocsis Gábor írásait. Most ezt:

https://hasznaldfel.hu/mit-kezdj-felelemmel-ami-mindig-elkiser/

Hogyan szabaduljak meg a félelmemtől?
"Nem fogsz. Legalábbis az értelmes félelmeidtől biztosan nem.....Van olyan félelem is, ami jogosan van benned, és amit nem tudsz kivédeni.... "

Ha gondod, nehézséged, bánatod van, javaslom tovább olvasni. Bár bevallom, nincs használható, varázs-ötlet a félelem teljes legyőzésére ebben az írásban sem....Tehát egyetlen lehetőség van: ki kell bírni....

...és abban reménykedni, hogy az ajtó egyszer végleg kitárul és nappali fény tölti el a szobát....

(de az is lehet, hogy ilyesmi csak a mesékben van...)

Hogyan tovább ?

Volt  mostanában elég sok álmatlan éjszakám. Többek között a blog-témán is gondolkodtam. Kell-e nekem ? (nekem, hangsúlyozom) mert az látszik, hogy másokat különösebben nem érdekel már. Az a pár régi, hűséges olvasó, aki néha visszajár jól ellenne nélkülem.

Az életem is lelassult, elmúlt az idő fölöttem, nyilván a témáim se érdekfeszítőek, ahogy visszanéztem a bejegyzéseket, inkább önmagamnak készül ez a "napló-féleség" - amit már csak megszokásból blognak hívunk. 

De -nem tagadom- bizonyos bejegyzéseket igenis örömmel olvastam újra. Felelevenedtek szép emlékek - és ezek után döntöttem, hogy mégiscsak folytatom - nem nagyon törődve az olvasók létszámával. Aki jön,  vagy kommentel, annak örülök, köszönöm, de ha senki se jön, akkor is  szükségem van nekem erre a "játékra" - hisz nagyjából már csak ennyi maradt a "régi szép időkből"....

Örülök, ha érdekes, szép dolgokról olvasok, vagy ilyesmit látok, jó lenne "megosztani" - de mondjuk igazából nincs kivel, hiszen egyedül élek - s a macskákat nem nagyon érdekli az, ami engem viszont igen....

Így hát marad a blog.

Aki bújt (olvas), bújt, aki nem, az nem...Jövök....(=írok továbbra is).

(Zárójelben: hmmmm.... a keresőbe írva ezt  a fenti mondatot, elég érdekes dolgok jönnek elő...)

Egyébként: lemaradtam a tavasz beindulásából. Ma vettem észre, hogy nyílik már a mandula, a kökény, és nyilván fent a Mecseken a hóvirág és társai...

A családom....volt

 

(Két kis unokatestvér, a  férjem és a kislányom hiányzik a képről...de...már csak én élek.)

Petrarca: Az élet elfut, vissza sose fordul…

Az élet elfut, vissza sohse fordul,
s nagy léptekkel jön a halál mögötte,
s minden, mi van, mi volt s mit sűrű ködbe
rejt a jövő, lelkemben búra torzul.

Fáj emlékezni és fáj várni zordul,
így is, úgy is rossz: ó, ha nem gyötörne
üdvösségemnek gondja, összetörve
megfutnék onnan, hol fogam csikordul.

Múltjában semmi jó, de mennyi bánat
érte e bús szívet, előre nézek:
hajóm szelek hánytorgatják az árban,

a kikötőben balsors várja, fáradt
kormányosa, ledőlt árbóc, kötélzet
s a drága fény kihúnyt, mit úgy csodáltam.
/Sárközi György fordítása/

2023.03.01

A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok

És te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk,

Azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven,

Ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,

Ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

Folytasd kacagásod, nevessünk együtt

Mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is

Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi,

Miért lennék a gondolataidon kívül…

Csak mert a szemed nem lát…

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg fogod találni a lelkemet és benne

Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,

És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

(Szent Ágoston)

(Köszönöm annak, aki vigasztalásomra küldte....)

Testvérem, élt 75 évet.

Só-karszt

No, ezt a kifejezést se hallottam még….Az ember lánya állandóan talál valami különleges, érdekes dolgot ezen az átkozott-áldott neten…

A Perzsa-öböl nagyon nagy víztározó volt addig, amíg évmilliókkal ezelőtt kialakult az Αrab-félsziget a déli és Iráп a nyugati oldalon. Sok só maradt ott, amikor a víz elpárolgott, és a tenger partjai megemelkedtek.  A sziklás részeket  a víz által  hozott üledék borította be és az üledékréteg az idők során egyre vastagabb lett. Αz ezt követő  sórétegek egyre súlyosabbak  és tömörebbek lettek. Így néznek ki:

Az UNESCO szerint sehol máshol a világon nem láthatók ilyen sókupolák. A helyszín még nem szerepel a Világörökség listáján, de fontolgatják annak felvételét.

https://www.dailynews.lk/2019/08/19/tc/194334/salt-terrains-iran

 

Nekem tetszett !

 (Hangszórót bekapcsolni)

2023.február 15.

 

Tudom, hogy senkit nem érdekel, de nekem legalább az "égre-nézés" ad csekélyke örömöt... Ez volt tegnap este 6 óra körül látható: kristálytiszta, felhőtlen, bársonyosan mélykék égen a Szíriusz mellett Orion, majd a Mars, a Jupiter és a Vénusz.... nem emlékszem, hogy ilyen csodás együttállást láttam. Ezzel az örömmel most elleszek pár napig...