.....szeretem az ilyen jellegű érdekességeket:
https://raketa.hu/miert-magasabbak-ma-az-emberek-mint-regen-3
Ez egy grafikon ebből az anyagból, amin azért elgondolkodtam:
Ez a férfiak és nők magasság-változását mutatja 1896 és 1996 közötti időben...Csak azt nem értem hogy én 1945-ös születéssel, 178 cm-es magassággal akkor valami különlegesség vagyok ? Úgy gondolom a nők grafikon-görbéje nem felel meg teljes egészében a valóságnak...
Sajnos, bármennyire is igyekszem, a földi méreteknél nagyobbat elhiszem ugyan, de elképzelni nem tudom. Csak állok a ragyogó-mélykék-fekete égbolt alatt, tisztelettel és csodálattal - némi vágyakozással nézem a csillagaimat (a "téli" kedvenceim lassan eltűnőben, de nem baj, jövőre visszajönnek) - szóval nézem őket és valahogy nem tudom elképzelni se a nagyságukat, se a köztünk lévő távolságot....
Hát nem döbbenet ? Tényleg a semminél kevesebbek, kisebbek vagyunk, nem is értem, miért van annyira eltelve az emberiség önmagával....
A véletlen vezérli a kezemet. Van, amikor jó helyre, van amikor szomorúvá tesz, van amikor vidámmá.
Tegnap estefelé - többek között ezt a dalt is meghallgattam. Szeretem Cohent. Ezek a "talált" régi kedves zenék gyakran sokkal többet érnek, mint a tévéhíradók. Már "tiszta ideg" vagyok néha, és a második hírcsokornál inkább elkapcsolom...Tudom, strucc-politika, de elegem van a világ bajaiból....
Van, hogy "csak úgy" tekergetem a gép-képeket, és ha valami érdekesre pillant a szemem, akkor ott megállok. Van, hogy két sor elolvasása után továbblépek, van hogy elmerülök a témában, de legalábbis végigolvasom a cikket.
Ma ezt találtam. Sok minden van benne, amiről nem is hallottam, nekem tetszett. Hátha mást is érdekel (tekerd le a 4.oldalig !) :
http://faragore95.web.elte.hu/4.f%C3%A9l%C3%A9v/biogeo/1_ELOADAS_biogeog_tort.pdf
Itt van hozzá egy - szerintem - érdekes videó is:
Tudtad ? Egy kolibri szíve percenként ötszázat dobban. A parányi madár vándorlása közben több száz km-t is képes leszállás nélkül megtenni.
 |
Az általában káprázatosan tarka, irizáló tollazatú hímek büszkén parádéznak a meghódítani kívánt tojó előtt – a torkukon lévő ragyogó folt a hódító magamutogatás fontos kelléke. A párzás után azonban a nőstények magukra maradnak, rájuk hárul a fészekrakás gondja: kiszemelnek egy rejtett helyet, gyakran ágvillát, zuzmóból, mohából és pókhálóból készítik el mély, csésze alakú, jól álcázott fészküket a két fehér tojás számára. A költési időszak a fajtól függően 14–19 napig tart, a picurka fiókák vakon és tehetetlenül jönnek a világra. A tojó ettől kezdve megszámlálhatatlan apró rovart hord haza, hogy táplálja kicsinyeit. A fészek mellett egy helyben lebegve, óvatosan helyezi fiókái éhesen tátogó csőrébe a felöklendezett élelmet. A kicsik elég lassan fejlődnek, átlagosan három hetet töltenek a fészekben, a kirepülő fiatal kolibrik tollazata viszont már teljesen kifejlődött, és repülési tudományuk megközelíti a szüleikét. |
(Halk megjegyzés a végére: sajnálom, hogy itt nem élnek és még jobban, hogy én nem jutottam el élőhelyeikre...)
https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2016/07/31/alig-2-grammos-a-vilag-legkisebb-madara/
Megkezdtem a munkákat a kertben - és megállapítottam: öregszem....Nem mondhatom, hogy öröm volt e felfedezés, de bizony lassabban mennek a dolgok és hamarabb elfáradok. És akkor amikor a "legmélyén" vagyok az elkeseredésnek, akkor megállok, és valójában hálát mondok, küldve oda fel a felhők fölé, hogy egyáltalán ennyit is meg tudok egyedül csinálni, "mindjárt" 80 évesen... Szóval szép az élet, csak erő kell hozzá....És úgy örülök az idei első kis virágaimnak !!!
Holnap elvetem a magokat és várom a folytatást !!!
Nem is tudom mit írjak ? Csodálatosan szép, vagy félelmetesen szép idő volt - mert azért nem egészen normális ami itt zajlik.....(az időjárás vonatkozásában sem...)
Szóval gyönyörű idő volt, barátnőmmel elmentünk a gesztenyésbe, megnézni, milyen is a hirtelen kirobban tavasz. Hát csodás és kissé döbbenetes, hiszen két hete még "fűszál se nőtt" most meg tele virággal a világ...
Természetesen a séta fő célja (részemről) a virágfotózás volt, tehát ma ismét virágok követeznek. Tudom, ezerszer voltak már ezek a blogban, de nem baj, én ezerszer is imádom őket és minden jól sikerült képnek tudok örülni. Amúgy "esemény" semmi nem történt, csak:
1. azt hittem egy madárka ücsörög közelünkben a faágon....
Azért azon elgondolkodtam pár percig, hogy ki és miért kötöz a fa ágára egy koszos nylonzacskót....
2. találtam az avarban egy teljesen ép, bár fogazata kissé rozsdás, fűrészt. Hazahoztam. Ilyen nekem nem volt, hát most "kaptam egyet"...De hogy ki hagyhatta ott és miért, azt bizony sosem fogom kitalálni. Mert hogy valaki "csak úgy letesz" egy viszonylag új fűrészt októberben és márciusig nem megy vissza érte ? ....ez számomra valahogy olyan furcsa...na de a világ tele van furcsaságokkal....(Ezt nem fényképeztem le.....)
És akkor következzenek a képek:
Még mindig állnak a beteg, halott fák, de mellettük, körülöttük már növekszik az új gesztenyeerdő.
 |
| Az erdő fái még alszanak.... |
Ezt az alábbi izét is lefényképeztem. Nem tudom ez mi, mit jelent, mit akar/na mondani..... Csak egyre jó, nekem megemeli a vérnyomásomat. Mert azonnal az jut eszembe, hogy már nem számítok semmit, nem vagyok "emberszámba véve" - ha nincs mobilom, ha nem tudom leolvasni, értelmezni és használni ezt a QR(VA) kódot...
Jó pap holtig tanul - mondja a közmondás és ez igaz akkor is, ha nem papról van szó....
A kedvenc gyerekkori mesekönyvem miatt nagyon szeretem a baglyokat. Radnainé Bauer Erzsi: "Egy csillagászbagoly története" volt a könyv címe, - ha valaki eladná, azonnal 10.000 azaz tízezer Ft-ért megvenném.... Itt írtam a könyvről: https://aranyosfodorka.blogspot.com/2010/02/radnaine-bauer-erzsebet-egy.html https://aranyosfodorka.blogspot.com/2010/02/csillagos-mesek.html És ahányszor szóba kerül csak azt mondom, nem értem a könyvkiadókat. Van egy mesekönyv, amit sokan keresnek és még senkinek nem jutott eszébe újra kiadni....
Na mindegy, lépjünk vissza baglyok világába....szóval e mesekönyvben olvasottak miatt már kicsi koromban is szerettem a baglyokat és valahogy a mai napig a kedvenc madaraim közé soroltam volna, ha valaki is megkérdezi... És akkor tegnap este láttam egy filmet és megtudtam valamit, ami meglepett és teljességgel újdonság volt számomra.
Aztán ma kóboroltam kicsit a neten, hogy bebizonyosodjon, nem félrehallás volt a tegnap esti hír, nevezetesen, hogy a bagoly az egyetlen madár amelyik a szemeivel előre néz.
Egyszerű kis mondatocska, de nekem felkavarta az agyamat. Márpedig így igaz. A többi madárnak úgy áll a két szeme, hogy jobbra-balra tekinthet, de a bagoly csak előre (...persze míg el ne m fordítja a fejét...). De a szemei tényleg előre néznek...
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bagolyalak%C3%BAak
Elolvasásra ajánlom, annyi érdekesség van benne !!!
Be kell valljam immmádom az ilyen felfedezéseket. Nem tudom megmondani miért, de valami jó érzés keletkezik bennem, ha valami olyan (főképp a természettel kapcsolatos) különlegességet látok/hallok, amiről eddig semmit nem tudtam. Ha minden olvasóm tudott erről, nem baj, számomra megért egy bejegyzést ez a "felfedezés".
Egyébként az is igencsak meglepett, hogy pl. M.o.-on hányféle él közülük...Nekem eddig a bagoly bagoly volt és max. olyasmi derengett, hogy van uhu, meg fülesbagoly, meg hóbagoly, meg kuvik, de többet biztos nem tudtam volna felsorolni.
Szóval a baglyok a madarak osztályának egyik rendje,
a rendbe az alábbi 2 család tartozik.
Az alábbi cikkben sok bagolykép látható, de mivel az eredeti szöveg nem magyar, kissé furcsa fordítások olvashatók benne - de azért érdemes megnézni, sok nagyszerű fotót tartalmaz, de hasonlóan érdekes a másik cikk is.
https://lady-ya.ru/hu/business/kak-nazyvayut-sovu-muzhskogo-pola-rod-sovoobraznyh-chem/
https://bagolyfeszek.wordpress.com/2014/10/11/baglyok-magyarorszagon/
(A képeket is ez utóbbiból hoztam).
És hogy teljesen jó legyen a mai estém, a témához verset keresve, találtam egy olyan Szabó Lőrinc verset, amit még soha nem olvastam, hát közreadom ezt is:
Kisfiam kieszelte, hogy van
valahol egy mindenható,
aki megbünteti, ha rossz és
csokoládét hoz, hogyha jó.
A nagyurat el is nevezte:
– Bagoly! – mondta – ez a neve! –
De úgy látszik, rám is hasonlít,
mert nagy kerek szemüvege
van a bagolynak: minimum is
így mesélgeti a gyerek;
s akármi történik a házban,
az mind a bagoly műve lett.
A bagoly vitt el reggel engem
és estére ő vitt haza,
a baglyot hívtuk, ha nem ízlett
a gyereknek a vacsora,
s Lóci megtette ezt is, azt is,
amit azelőtt semmikép,
csak azért, hogy bebizonyítsa
külön istene erejét.
Nekem nem tetszett a bagoly, de
tűrtem némán egy darabig.
Tegnap azonban elővettem
s faggatni kezdtem a kicsit:
– Mondd, Lóci, bagoly igazán van? –
– Van hát! – Ismered? – Ismerem! –
– De én nem tudok hinni benne,
amíg nem látom, hogy milyen! –
– Látni fogod! – jött tűzbe erre
Lóci, s mérgesen otthagyott;
s most a fejét tíz hosszú percig,
gondolom, azon törte, hogy
hogyan tudna meggyőzni engem,
mert végül is előszedett
valami fiókot fenekéről
egy régi rossz szemüveget,
s jelentve, hogy a bagoly itt lesz,
kiment az erkélyünkre, és
már kiáltott is: – Úgye, látod?
Itt van az ablaknál! benéz!
Épp rád néz! szemüvege van!
Itt a bagoly!… – Elhallgatott,
s én láttam, hogy csakugyan ott van,
a szemüveges alakot:
láttam Lócit átszellemülten,
ahogy benézett, komolyan
és gőgösen, mint aki érzi,
hogy rettentő szerepe van:
láttam Lócit tágult szemekkel,
sugarasan, mint egy szobor…
S szaladtam a másik szobába
a hírrel, hogy itt a bagoly, –
és Lóci, mire visszatértünk,
már bent volt, ugrált, kacagott,
s szemében ragyogott az isten,
aki a lelkében lakott.
Az ilyen alkalmat sosem hagyom ki.
