Nem vagyok benne biztos, hogy túl sokan készítik úgy a rizst, ahogy én. Nem mondom, hogy mindennapos étkem, de azért az árpagyöngy, a bulgur, meg a köles mellett rendszeresen használom.
Mivel egyszemélyes háztartásom van, képtelen vagyok (persze nem csak rizsből) egy adagot főzni. Valami megmagyarázhatatlan okból, a félig előfőzött tasakos rizstől irtózom... Így hát kitaláltam, hogy ha már lúd, akkor legyen kövér. Nem vacakolunk pár dekával. Kb. fél kilónyi rizst kissé átválogatok, majd megmosom.
(Igen, átválogatom, mert még az „A” rizsben is találok néha oda nem való szemet. És megmosom, mert nyilván „tiszta” az, de valami miatt én így szoktam meg…)
Nos ezek után egy nagyobb jénaiba teszem, hozzáöntök egy kevés olajat, sót teszek bele és felöntöm forró vízzel, s átkeverem. Majd úgy teszem rá a jénai fedelét, hogy egy kis rés maradjon a tető és az alja között (A gőz - ha akar, itt ki tud menni.)
Egyébként azért nem mindegy, hogy milyen hőmérsékletű vízben teszi fel az ember a rizst főni – mert ha melegben, akkor szép, széteső szemekké fő, ha hideg vízben, akkor „maccsosabb” lesz.
Nem a legnagyobb, hanem eggyel kisebb fokozaton ( az én mikrómon nincsenek hőfokok) jó fél órát pörgetem. Ellenőrzöm, hogy megfőtt-e, s ha igen, rácsúsztatom a jénai fedelét, még a párás melegben állni hagyom egy ideig.
Amikor kissé kihűlt, akkor egy nagy tálcára öntve szépen elegyengetem, majd lefagyasztom. Fagyasztás után eltördelem és bezacskózom. Akármikor, akármihez, akármennyi kell, csak belenyúlok a zacskóba és máris ott a kész alapanyagom.
Lehet, sőt biztos, több személyes háztartásnál ez nem nagyon működne, de az egyszemélyesnél – ill. nálam pompásan bevált.
