Romhányi József: Kukac-sors
Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
mért él föld alatt a rút esőkukac.
Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán
a svábbogár, azaz német ajkú csótány:
- Hörl mal zu! Én tudok esztet!
Nekem van a lakás
Srévizavi a ház mellett,
bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacírozni pemászok a házba:
tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is restellem.
Nem szégyellsz te magad,
du Schwein, így anyatojt mesztelen?!
Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
Muszáj neked strimfli húzni,
egy ink meg egy katya!
- Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt meg nem érem!
- Szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.
 | |
Nahát, most mit fedeztem fel Nálad... :-)
VálaszTörlés:-) imádom ezt a pasast, vagyis a verseit !
VálaszTörlés:-)
VálaszTörlés