PGD Preimplantációs genetikai diagnosztika

Kép: http://kitekinto.hu/kep.php?id=30453%22%22%22%22%22%22

http://pgd-center.hu   

Rágom itt magam napok óta, ugyanis hallottam egy riportot, melyben a címben jelzett téma kapcsán arról volt szó, hogy „etikus-e”  ha a hibás géneket kvázi kiselejtezik ?

Nézzük először, mi is az etika ?

„...A filozófiai etika nem ad konkrét szabályokat a társadalmi életre, nem bizonyos helyzetekre ad tanítást, hanem általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsőleg is kötelezik az embert. Nem a szokásaink és a hagyományokhoz való alkalmazkodás lesz a helyes cselekvés elve, hanem az a cél, amelyben megtalálni véljük az emberi létezés értelmét...” (wiki)

Másodjára azon érdemes elgondolkodni, hogy ha van valami jobb lehetőségünk a „rossz”-nál, (bármilyen esetben) akkor azt  kötelező-e, lehet-e, avagy tilos használni/alkalmazni ?

Az én megközelítésemben az emberi élet értelme az értelmes emberi élet. Bocsánat, hogy ilyen fura mondatot írtam, de én ezt, és így gondolom. Az ember „egésznek” lett kigondolva/teremtve és azt hiszem, csak mint „egész alkotás” képes egész emberként élni.

Nem tartom/hiszem magam mindentudó embernek, de az a véleményem, hogy amennyiben lehetőségük van ép, egészséges embereket a világra segíteni, akkor ezt kell tenniük  az orvosoknak. Igenis nézzék meg beültetés előtt azt a sejtet és ha hibás, akkor  ne „hozzanak létre” belőle egy hibás embert !

Kétségtelen, hogy ha elfogadjuk az evolúciót a „teremtéssel” szemben, akkor az, hogy én ma itt verem a klaviatúrát, valamilyen szinten milliárdnyi génhibának köszönhető. Cianobaktériumból aranyosfodorka….

Csak azt nem látom át ésszel, hogy egy súlyos betegséggel, minden tekintetben hátránnyal születő embernek hol van a helye ebben a folyamatban ?   A/B/C/D génhiba előny lehet majd esetleg a Marson való életnél ? Mert a földi életben egyelőre minden génhiba csak hátránnyal jár.

Bizonyára megoszlanak a vélemények a témában, de épp ezért nekem is lehet véleményem, s az enyém a fenti.  Kár, hogy nincsenek körülöttem olyan emberek, akikkel egy este erről a témáról el lehetne vitatkozni. Kíváncsi lennék mások álláspontjára ez ügyben….

Egy kis olvasnivaló még a témához:

http://www.playdecide.eu/node/1182

Érdemes végiglépkedni a fejléc rovataim:

Basics   Info cards    Issue cards   Story cards    Policies   Advanced

A téma Németországban:  http://kitekinto.hu/europa/2011/01/14/genetika-vita_razta_meg_nemetorszagot

Véleményalkotás előtt azonban  itt is érdemes körülnézni:    http://www.rirosz.hu/modules.php?name=Encyclopedia

*******************************

Némiképp a témához kapcsolódik az alábbi anyag is, eredetije már nem olvasható a neten- ez egy, a Google által tárolt régebbi anyag. Ezen is lehet morfondírozni….

Abortumból petesejt-donor?

A terhesség második vagy harmadik harmadából származó abortumok petesejt-donorok lehetnek. Kitaláltak egy olyan módszert, amelynek segítségével belőlük petesejtek nyerhetők, és amely módszer nem mellesleg, rengeteg etikai kérdést vet föl.

Urbancsek János szülész-nőgyógyász, egy meddőséggel foglalkozó konferencián hallotta az erről szóló előadást.

Urbancsek János: - Annyira meglepő ez nem volt számunkra, ugyanis szakmai berkekben ez a probléma már korábban is felmerült, de valóban, ezen a madridi kongresszuson az elmúlt hét végén tartottak előadást izraeli és holland kutatócsoport munkatársai ebben a témában. Annyit mindenképpen el kell mondani, hogy ez a kutatás még rendkívül kezdeti stádiumban áll. A tüszőérés és benne a petesejt érés rendkívül bonyolult, hosszú folyamat és ennek a folyamatnak a kezdetét, ami tulajdonképpen a magzatok petefészkében levő tüszőkben zajlik le, azt igazából még nagyon kevéssé ismerjük. Tehát nem igazán tudjuk azt, hogy ezek milyen hatásokra fognak tovább növekedni és jutnak el a megrepedésre alkalmas tüsző stádiumig és ezen bemutatott kísérletekben is csak arról volt szó, hogy sikerült ezeket a magzati petefészekből származó tüszőket szervezeten kívül tovább fenntartani és bizonyos hormon termelésére bírni. De igazából lényegi továbbfejlődést még nem sikerült eddig elérni.

Gimes Júlia: - Tehát azt az állapotot, ami egy asszonyban van és ami alkalmassá teszi az ő petesejtjét a megtermékenyülésre, azt még nem sikerült előállítani.

Urbancsek János: - Ezekben a kísérletekben elért eredmények ettől még távol vannak.

Gimes Júlia: - Nem tudom, hogy a gyógyító vagy a meddőséggel foglalkozó szakember számára mit jelent ez a hír. Engem azért borzasztott el, mert durván úgy is meg lehet fogalmazni, hogy eljön az az idő és tulajdonképpen elvileg mindegy, hogy ez két év, három év vagy öt év, amikor abortumoknak gyereke születhet.

Urbancsek János: - Igen, valóban itt erről van szó és minket is elborzaszt ez az ötlet. Az egész probléma, ami előhívta ennek a kutatásnak az elindítását az volt, hogy egyre nehezebb adományozott petesejthez hozzájutni. A meddőségi esetek egy bizonyos hányadában, ez szerencsére viszonylag kis része a meddőségi eseteknek, a meddőség oka az, hogy nem áll rendelkezésre petesejt. Ilyenkor mindenképpen idegen petesejt felhasználására van szükség. Azonban az idegen petesejtnek a biztosítása nem rizikómentes a petesejt-adományozó szempontjából, Ugyanis egy hormonstimulációs kezelésben kell részesítenünk, illetve ezt követően szintén nem rizikómentes műtéti beavatkozás útján kell ezeket a petesejteket leszívni.

Gimes Júlia: - Tehát tulajdonképpen egy ilyen adományozó majdhogy nem keresztülmegy azokon a procedúrákon, amiken valaki olyan, aki lombikbébit akar.

Urbancsek János: - Igen, pontosan erről van szó, kevesen vállalják. Illetve a másik lehetőség volna, hogy az úgynevezett szám feletti petesejteket adományozás céljára felajánlani. Ez pedig azért nem olyan egyszerű, mert egy adott szervezeten kívüli megtermékenyítésben résztvevő nőnél, ha több petesejtet nyerünk, mint ahány embriónak a beültetését remélhetjük, akkor is meg kell termékenyíteni minden petesejtjét azért, hogy abból minél több optimális szerkezetű embrió álljon rendelkezésünkre. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy asszonyom, önnek tíz petesejtje van, ebből adományozzon ötöt, ugyanis ezzel az ő teherbeesésének az esélyeit csökkentjük. Ez is egy ok, ami miatt az adományozott petesejtek száma valóban világszerte kevés.

Gimes Júlia: - És tulajdonképpen orvosi szempontból az abortumokból származó petesejtek megoldást jelenthetnek? Mert ugyanazokat az etikai problémákat vetik föl, amelyekről manapság sokat beszélnek. Például, hogy embriókból lehet-e, szabad-e őssejteket nyerni és azokat kísérleti célokra felhasználni, hiszen itt is fennáll annak az esélye, hogy embriók azért keletkeznek, hogy belőlük petesejtet nyerjenek, petesejteket áruljanak és a többi.

Urbancsek János: - Igen, a petesejt adományozás önmagában is etikai és jogi szempontból sikamlós terület. Azonban ha az adományozott petesejtet még terhességmegszakításból származó magzatok petefészek-szövetéből állítjuk elő, ez nyilvánvalóan még inkább bonyolítja etikai és jogi szempontból ezt a kérdést. Ugyanis képzeljük el, hogy ily módon fogant gyermek genetikai anyja egy abortum volt és ez azt hiszem, hogy igazából még be nem látható következményekkel járhat olyan szempontból is, hogy tudnunk kell azt, hogy a terhesség megszakítása - és főleg a második harmadik trimeszterbeli terhességmegszakításokra - általában orvosi javallat alapján kerül sor. Tehát valami olyan fejlődési rendellenesség, olyan, akár kromoszóma betegség kerül kimutatásra, hogy meg kell szakítani a terhességet és esetleg a nyert petesejt ezt a fejlődési rendellenességet vagy akár kromoszóma elváltozást tovább örökíti, mintegy szándékosan továbbvisszük a megszületendő gyermekbe ezt az orvosi problémát. Az aztán már tényleg a krimi, amikor esetleg egy terhesség olyan célból kerül megszakításra, hogy a magzat petefészek-szövetét ilyen célra felhasználják.

Gimes Júlia: - Hogyan fogadták a konferencián ezt az előadást? Vannak-e olyan hangok, hogy jogilag, etikailag ezt a dolgot valahogy szabályozni kéne, hiszen a gyakorlatból tudjuk, hogy a fejlődés nem állítható meg és amit meg tudnak csinálni, azt meg is csinálják.

Urbancsek János: - Igen, nyilvánvalóan megoszlanak a vélemények szakmai körökben is, jócskán voltak olyan tulajdonképpen elvakult, csak a problémának a tudományos részét néző kollégák, akikben etikai problémák nem merültek fel ennek kapcsán. Azonban magam is beszéltem az előadást követően egy angol kolleganővel, aki különös előszeretettel foglalkozik a meddőségi kezeléseknek az etikai, jogi kérdéseivel és ő is sokkoló hírként értékelte ezt a beszámolót és Angliából, a kongresszusról hazatérve azon fog tevékenykedni, hogy a törvényhozás lehetőség szerint bizonyos határok között tartsa az ilyen jellegű kísérleteket.

2003. július 24.