Egy újságcikk, egy tv-hír, meg egy vers

Semmi közük egymáshoz.
Vagy mégis ?

Olvasásra ajánlom: http://nepszava.com/2011/12/magyarorszag/letrejott-az-unio-elso-fasiszta-allama.html/print

A  hír pedig ez volt (az én egyik német Tv-csatornámon):  A Maldív szigeteken (aki nem tudná, az idegenforgalomból élnek!) bevezetik az alkohol és masszázs-tilalmat.

Komolyan mondom, várom a 2012.12.21-et.
Hátha….

Kép: http://maldivszigetek.oldal.biz

Komjáthy Jenő:   Télen

Nyár vigalma, ősz siralma,
Minden eltűnt, oda van ma,
Tél ez, néma dermedet.
Megfagyott a könny szememben,
Mint a harmat rózsakelyhen
A kiszáradt lomb felett.

A Természet holtra bágyadt,
Hűlt szerelmek, béna vágyak
Zizegnek a hó alatt.
A táj mint egy hulla fekszik,
Istenekkel nem vetekszik
A kifáradt gondolat.

Fönt az ormon gondok ülnek,
Rém a rémmel elegyülnek,
Köztük átok a viszony.
Lent az aljba, vad kacajba
Tör a szélvész; vérbe, fagyba
Véti vemhét az iszony.

Ki van mondva az itélet:
Sírgödörbe hull az élet! -
Van-e még, ki ellenáll?
Az Enyészet dala harsog,
Jégvirágok, hideg arcok,
Amit alkot a Halál.

Mért nem üt már a nagy óra?!
Megállott a mutatója,
Nincs jövendő, sem jelen;
Lesem, várom: hátha perceg,
Mindhiába azt a percet, -
Múltja van csak, végtelen.

Híja esett az időnek.
A jelennek, jövendőnek
Édes álma megszakadt;
Csak az emlék, csak a bánat,
Temetőkben, sírva támadt,
Vet rám kétes árnyakat.

Mikor üt az örök óra?
Virradóra! Virradóra!
Mikor hangzik már a dal?
Már megállott, semmi kétség,
Néma árnyak, vaksötétség...
Készen áll a ravatal.
……

- Szenic, 1889. dec. 20. -