Semmi, de semmi szándékosság nem volt bennem, mert még csak nem is a P betű környékén kerestem. Ráadásul ezt a verset - bár ismertem - túl sokszor nem olvastam. Mégis, ha már ennyire "előre tolakodott", akkor jöjjön Poe. Különben is : ezer éve nem írtam be ide verset. Szégyen...
Edgar Allan Poe:
A győztes féreg
Imitt egy gála éj
a vég-évek magányaiban!
Angyalnép, könnyben ázva, mély
fátyol közt, szárnyasan
szinházban ül, drámát akar,
reményt és rémeket,
mig szférák zengnek, büszke kar,
szeszélyes éneket.
Ezer isten-formáju báb
súg-búg a szinpadon,
s ling-leng idébb-odább,
jő, s puszta bábként megy vakon,
amint formátlan odafönt
nagy erők mozgatják a színt;
kesely-szárnyuk csapkodva önt
láthatatlan kínt!
Óh bolond dráma! nem feled
örökre aki lát!
Hogy űzi folyton a tömeg,
s nem éri, fantomát,
és körben űzi, s visszatér,
nem éri sohase;
bűn, őrület és szenvedély:
ebből áll a mese!
De ím, egy csúszó rémalak,
mint vérpiros gomoly,
előgyürűz a szinfalak
magányaiból.
Jön! - jön! - és a bábok soka
a Csúszók étke lesz.
Sír a szeráf: férgek foga
emberek vérével veres.
A lámpa - a lámpa mind kihal!
S lehull a remegő
formákra, zúgva, mint vihar,
a függöny, a szemfedő.
Az angyalnép sápadva föláll
s szól, míg fátylával időz:
"Ez az »Ember« című dráma volt,
s a Győztes Féreg a hős."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése