Dídéj

http://hu.wikipedia.org/wiki/Normandiai_partrasz%C3%A1ll%C3%A1s

Van akinek unalmas – van akinek száraz – van akit egyáltalán nem érdekel a téma, a mai évforduló…

Az én tévécsatornáim az elmúlt hetekben rendesen tele voltak a II. vh. eseményeivel. 
70 éve ezekben a napokban még csak kacér gondolat voltam – engem csak annyiban érint, hogy elvitte egy jó időre a háború az összes férfit a családomból – ám szerencsére mind épségben haza is jöttek. Hány százezer ember nem volt ilyen szerencsés ? Meghaltak – értelmetlenül, semmit sem javítva, a világ helyzetén. 
Nem, nem hasonlítom az embert az állatokhoz, azok a mi fajtánknál kegyelmesebbek, nemesebbek, okosabbak. Ok nélkül nem ölnek...

Mi valami korcs, félresikerült teremtménye vagyunk az Istennek – vagy akárkinek, aki ilyenné tette az embert, amilyen.

Nem és nem és nem okulunk.

Nagyon tanulságos Édesanyám naplója, mely  1944 ősze és  1945 tavasza között íródott – majd gondolkodom rajta, közreadjam-e… Mit is tudnak a maiak a háborúról ? Semmit…(Persze én se sokkal többet…) de legalább valamilyen szinten közelebb vagyok az eseményekhez, mint akik jóval utánam érkeztek erre a félresikerült világra.

Nem látok reményt a helyzet jobbulására. Újra és újra és újra beleesünk ugyanabba a gödörbe.

Nincs szemünk a látásra, és semmiféle érzékünk a bajok megérzésére.

És hatalmunk sincs ezek megakadályozására.

Vakon megyünk előre…. amíg út van előttünk.

Sőt, úttalan utakon is.

Ki/mi állít meg minket ?

Kép:http://www.ahctv.com/battles-history/d-day-mega-photos.htm