Nyárvég

Ma, meg holnap éjjel ki fogok állni az udvar egy rejtett zugába, ahová nem világít be az utcai lámpa és lesni fogom az eget. Volt már máskor is szerencsém a Perseidák útját, vakító zuhanását meglesni – talán most is sikerül.

Több csillagleső nyári éj jut ilyenkor eszembe, orfűi táborok varázslata, később komolykodó csillagász-les, majd amikor a gyerekekkel ültünk kint az udvaron – számukra szokatlanul késő éjjeli óráig - s beszélgettünk a csillagokról. Sose erőltettem,  hogy az iránt érdeklődjenek, ami engem is érdekel, egyszerűen csak meséltem róla.

Aztán egyszer, egy másik estén – miközben egy nagyszabású tűzijáték-parádéra vártunk, még kint a gyükési kertemben, s ott hevertünk plédeken kutyáinkkal együtt, bámultuk az eget, megszólal az egyik:

- Az ott az „Északi korona”…. (Tényleg az volt, ott volt….)

Most is elérzékenyülök, annyira meghatott engem ekkor annak a kis süldő fiúnak ez az egy mondata – mert ez volt a bizonyíték számomra, hogy igenis érdemes a gyerekeknek mesélni komolyabb dolgokról is és nem csak a vasorrú bábáról.

Ilyenkor jól látszik a „Nagy nyári háromszög” (Hattyú-Sas-Lant csillagkép együttese) és kora hajnalban pont fölöttünk van a Cassiopeia.

Az én tudatomban aug. 20-án van vége a nyárnak. Már korábban esteledik, kicsit később virrad, és talán ezt érzik azok a fecskék is, akikről pár napja írtam. Lehet még meleg, de az éjszakák már kellemesek.

Augusztus a befőzési hajrá vége: ma tököt gyalulok, holnap lecsót teszek el, holnapután jön a paradicsom befőzés. Aztán már csak a szilva, meg esetleg a birs van hátra – és kezdhetjük kienni a tartalékokat – mondjuk a csoda-finom eperlekvárral indítva a sort…

Mázlista aki kifog egy ilyen éjjelt ! (Nézzétek a jobb sarokban alul az órát!)