2015. február 11., szerda

Nem értem...







Nem értem, nem értem és újra csak nem értem !...A világot, a politikát, az embereket és úgy általában lassan már semmit se. Itt ez az ukrajnai konfliktus, mondhatom igencsak testközelben.
Ágyúdörgésbe születtem, halálosan féltem 56-ban, a jugoszláv háború hangjai itt vannak a fülemben és most, öreg napjaim sem múlhatnak el félelem és rettegés nélkül, mert ugye ki tudja, mit hoz a holnap ?
Nem őrül-e meg vezérünk  és dönt úgy, hogy márpedig újra elrendeli a kötelező katonaságot ? Bevonultatja a gyerekeimet és ha akarja fegyverrel a halálba küldheti őket. Nem hiszitek, hogy megtenné ? Én bizony tudom, hogy megtenné és épp eléggé félek is ettől.  Szorítom őket magamhoz és azt suttogom nekik, meneküljetek ! Meneküljetek el és talán a legjobb lenne, ha gyereket se nemzenétek, minek erre az egyre veszélyesebbé váló világra hívni új életeket ??
A nagyhatalmasok ide-oda röpködnek, mint felzavart tyúkok, a farkas meg sandán lapul az arannyal-olajjal bélelt vackán és mosolyog.
De ha valaki ebből az Amerika-Európa-Oroszország szindrómából kimaradna, az se lehet boldog, mert annak meg ott az arabok közti eszement háború.
Félelmetesnek érzem a helyzetet és egyszerűen nem látok kiutat. Vagy talán mégis: tényleg kellene egy nagy kataklizma, ami lepucol innen 6,5 milliárdunkat. És aztán lehet újrakezdeni. Persze kérdés, hogy akik megmaradnak, képesek lesznek-e emberként élni ? Vagy marad ez, ami van: a reménytelenség.
Ha van Isten, igazán tehetne már valamit.

Kép:

6 megjegyzés:

  1. mélységesen egyetértek veled

    VálaszTörlés
  2. Újrakezdésről egy könyv, múltkor mutattam be, majd megkeresem, egy érdekes fikció volt. Egyik fiamnak 3 gyermeke van, másik nem vállal családot, erre a világra? Melyiküknek van igaza?

    VálaszTörlés
  3. Minden bizonnyal én másképp' gondolkodom ? - talán azért,mert eljárt felettem az idő, annak ellenére tudom, (felületesen)hogy a sorkatonaság az valóban megszűnt nálunk, de attól még a hadkötelezettségre vonatkozó törvények megmaradtak,- benne olyasmik, hogy 18-40 év között -ha a helyzet "úgy hozná" akkor "menni kell!" (mozgósítva lesznek) - elsősorban azok, akik még régebben ki lettek képezve... (Tehát nem kell pl. a "mi vezérünk megőrülésével" indokolni,mit tenne meg,vagy ellenkezőleg.)Esetleg várjuk meg a ma délutáni "normandiai négyek" találkozóját,- talán el tudnak érni valamilyen eredményt ? Természetesen nekem is vannak gyermekeim meg unokáim is (mind fiúk )- de attól még nem hinném, hogy "menekülésre," vagy gyermektelenségre beszélném rá őket.Ahogy azt szoktam mondani, ki-ki tegye azt, amit jónak gondol,de talán nem kellene túlzottan rettegni és félni ! (ezt itt egy háborúra értve)

    VálaszTörlés
  4. Bár laikus vagyok,hogy pl. az USA fegyverek jelentenék-e a megoldást,de pl. Páncéltörés felső fokon
    vagy esetleg ez Menekülnek a behívó elöl

    VálaszTörlés
  5. Én is így vélekedem, sajnos ezt érzem én is. Gyarló az ember, mindig is az volt. (Hape műsora után megint) Ha van Isten könyörületes és nem engedi, hogy e a sok szörnyűség legyen... és mégis milyen sok a szörnyűség. :-(

    VálaszTörlés
  6. Bizonytalannak érzem a jövőt - és minél öregebb leszek, ezt annál nehezebben viselem....Sehol se érzem biztonságban magam - pedig tudom, hogy ha nem előbb, akkor utóbb utolér a vég - vagyis nem kellene már annyit aggódnom.
    Majd meglátjátok milyen ez,ha eléritek a koromat.

    VálaszTörlés