Vagy
figyelmetlen voltam eddig, vagy csak
mostanában kezd divatba jönni, mióta elegáns, új buszok járnak a városban.
Felszálláskor köszönnek az emberek, mi több, a buszsofőrök jelentős része vissza
is köszön. Van ugyan, aki meredten néz kifelé a szélvédőüvegen, de a többség
mégiscsak figyeli a felszálló utasokat és – kipróbáltam én is – tényleg visszaköszön.
Hogy ez a
divat az új buszokkal együtt érkezett-e nem tudom. Majd megírjátok, ha csak én
voltam eddig figyelmetlen és ez már száz éve így van/volt…. Tény, hogy régebben
alig jártam busszal, mostanában meg szinte mindenhová azzal megyek. Meglehetősen
jó lett a városi közlekedés Pécsett, talán a hétvégi napokon gyenge kissé, de
akkor gyanítom valóban nem is utaznak annyian, mint hétköznap. És meglehetősen drága a benzin..... Ezen felül, időm, mint a tenger, általában már nem sietek sehová.
Próbáltam
keresni valami ide „passzoló” buszos verset, ezt találtam, s bár eszerint a buszsofőrők mind
mogorvák, de talán Varró Dani nem jó buszokon utazott, mikor ezt a verset írta.
A szöveghez képet keresve meg csak egy üldögélő nénikét találtam…holott nem ez
a jellemző. Ugyanis a nénikék többnyire álldogálnak, mert a fiatalok üldögélnek…
Varró Dániel: Buszon
A buszvezetők mind
mogorvák
Odacsukják az utasok orrát,
Ahogy az orrok ellilulnak,
A buszvezetők felvidulnak.
Odacsukják az utasok orrát,
Ahogy az orrok ellilulnak,
A buszvezetők felvidulnak.
Rázós buszon az ellenőr
Sohase tudni merre dől,
Zsebében toll, karján szalag,
Jobban teszi, ki elszalad!
Sohase tudni merre dől,
Zsebében toll, karján szalag,
Jobban teszi, ki elszalad!
A nénik mindig hátra
szállnak
Ott üldögélnek, álldogálnak,
Nehéz a szatyruk, nem beszélnek,
Csak álldogálnak, üldögélnek.
Ott üldögélnek, álldogálnak,
Nehéz a szatyruk, nem beszélnek,
Csak álldogálnak, üldögélnek.
 | |
Helyi járaton divat e a köszönés, nem tudom, mert mióta itt lakunk városi busszal, nem utaztam, de vidéki buszon mindig divat volt... a köszönés,és a visszaköszönés is... sőt leszálláskor is...
VálaszTörlésIgen, azt én is tapasztaltam, hogy a távolsági buszokon köszönnek a sofőrök - de ezt a helyi szokást nemrég vettem észre. Nem bánom, sőt örülök.
TörlésMi egy 18 ezres település vagyunk, ehhez képest csapni való a helyi járat menetrendje. Főleg ezért kerülöm ha lehet. Inkább gyalogolok ha az idő engedi.
VálaszTörlés15 éve lakunk itt, viszont ahányszor buszoztam mindig azt tapasztaltam hogy szinte családias az utasok viselkedése és a gkv. is kedves , mindenkinek köszön. Az utastársak türelmesen megvárják amíg mindenki jegyet vesz , felszáll.
Érdekes ahogy átlépjük a közigazgatási határt egycsapásra megváltozik minden :-(
mmama
Kisebb közösségben, azonos utasok és sofőrök esetében ez talán természetes is, hiszen legalább látásból ismerik egymást. Nagy városokban ez azért nem így van.
TörlésAzt hiszem teljesen változó és függ a busz söfőrtől,meg az utasoktól is. nekem abszolút változó tapasztalataim vannak.Jó is és rossz is.
VálaszTörlésÍgy igaz - én is ezt tapasztaltam, de mégis: a többség köszön, ill. visszaköszön.(legalábbis azokon a járatokon, melyeket én használok.)
TörlésCsatlakozom Verához, s egy másik köszönős hely, az erdő. Legalábbis ahova járunk és egy horgásztó partjai, mi nem horgászunk, mi kirándulunk, de mindig köszönünk. Az erdőben is, van aki ránk csodálkozik, másoknak természetes, s akikkel köszönünk,olyan mintha ismerősök lennénk.Jó érzés.
VálaszTörlésBizony, a helyzet hasonló és a tapasztalataim is. De bevallom, valahogy túl nagy kedvem nincs az erdőben ráköszönni magamnál fiatalabbakra - ha ők nem köszönnek előre. Ha bárki nekem köszön, mindig és örömmel viszonozom, sőt, volt már, hogy beszédbe is elegyedtünk ilyen-olyan téma kapcsán.
TörlésSzerintem ez a gyakorlat az elsőajtózással kezdett felerősödni. S tényleg 99% visszaköszön. Mondjuk a mi vonalunkon általában fix sofőrök vannak, de a 2-esen vagy a 26-oson ugyanúgy visszaköszön a sofőr. És itt még nincs a mindenki mindenkivel tegeződik típusú bratyizás sem.
VálaszTörlésAz erdőben szerintem a rendes túrautakon az igazi nagy kirándulók mindig köszöntek, a felkavicsozott sétautakon inkább vegyes ezzel kapcsolatban a tapasztalatom.
Igen, végülis az "elsőajtózás" (hmm...új kifejezés) hozta a lehetőséget és én örülök, hogy így alakult. Nem tudom megmagyarázni miért, de "jobb érzéssel" utazom köszönés után. Otthonosabbnak érzem ? Nem tudom...
TörlésLehet igazságod az utak és a köszönés összefüggésében.Épp ezért engem kifejezetten meglepett, hogy legutóbb, mikor a Misina-Tubes között jártam egy vasárnap délután, milyen sokan köszöntek. Nem haragudtam érte és szó nélkül elviselték azt is, hogy a kutyáikat megsimogassam :-) :-)
"Új buszok"... * nem kötekednék... akit érdekelne, nézzen utána az életkoruknak és egyéb adatoknak. Számításoknak,- megéri-e használt buszt venni - és ilyesmik. (Pécs - Tüke buszra (helyi közlekedés) értve.) Amit valahogy sosem fogok megérteni... pl. miért kell (nyugdíjas létemre) előkotornom a szem.igazolványomat - és felmutatni ! Vagy : miért kell a végállomáson csak egy (első) ajtón felszállni majd a későbbekben már össze-visza szállnak fel az utasok,- a további megállókban. Persze,én már beletörődtem ebbe is. (Nekem már nem nagyon trombitálnak ...és ám legyen így.) Amúgy én is vallom : minden relatív... (pl. a köszönésre értve)- más : jó olvasmány pl. a Tüke busz honlapja is... (utazási feltételek)...
VálaszTörlésAhhoz képest, hogy milyen buszokkal jártunk évtizedekig, ezek bizony új buszok.....
TörlésAz alábbi komment után említem: én sosem veszem elő a személyimet - és eddig még sosem kérték.
A felszállások rendetlensége nem a buszosok, hanem az utasok miatt olyan, amilyen.
Nekem kellemes tapasztalataim vannak ami a buszvezetőket illeti! Már már baráti a kapcsolat. Persze itt a sofőrök szinte mindenkit ismernek. Mióta volán busszal járok talán egy sofőrt ismerek aki olyan zordnak és morcosnak tűnik. De üsse kavics, nem sokat találkozom vele. Tőlem már csak egyedül ő az aki elfogadja a személyit. A többiek már intenek hogy hagyjam ha a zsebem felé nyúlok. Bár ha kamerás a jármű akkor azért elveszem, mert tudom figyelik őket. De ez nem zavar, ha egyszer ez a szabály.Itt többnyire köszönnek az emberek. Persze itt is vannak kivételek. itt a Dunakanyarban kis létszámú falvak vannak, szinte mindenki ismer mindenkit ha másképpen nem legalább látásból. De itt is akadnak "nem köszönők" ! :-) No problem!
VálaszTörlésBiztos, hogy nagyon sokat jelent az ismeretség, ha nagyjából ugyanaz, vagy ugyanazok a gépkocsivezetők egy járaton. S bár kétségtelen, tudom, itt is fel kellene mutatni a személyit az időseknek, de 99,9 %-ban ezt az "őszhajúak" már nem teszik meg és még egyszer sem hallottam, hogy a gk.vez. kérte volna tőlük. Mi több, ha jön egy ellenőr (saját példa!) és én elkezdek kotorászni a táskámban a személyim után, rám néz és csak int: "Tessék hagyni!" :-)
TörlésSzóval van néha némi előnye a kornak is.
Felénk (Bajorország) is kellemes a tapasztalat ebből a szempontból. Amikor a városba (ca. 65.000 fő)buszozom be mindig köszön mindenki a buszon. A városon belül csak ritkán buszozom, de ott is hasonlót éltem meg. Sőt, van hogy egyik-másik buszsofőr kiköszön a buszból ha gyalog lát az utcán. Ez persze nagyon jó érzés!
VálaszTörlésAnno, odahaza faluról, vidéki városról is hasonló emlékeket őrzök. Persze kivétel utasok és buszvezetők mindenütt akadnak.
A kirándulók az erdőkben, hegyeken is szinte mindig üdvözlik egymást. A hegyi fogadókban, - mint sorstársak (közös sportűzők) - a köszönésen túl igen hamar barátságos csevegésre lehet számítani, mintha már rég ismernénk egymást.:-)
Nem egészen ez a témakör, de mégiscsak a "busz meg én" - hez tartozik. Minden esetben a megállóban álló buszt én, az utána jövő autós, kiengedem. 99 %-ban kapok "köszönöm-indexet"...Ezek apró gesztusok, amik megkönnyítik, vagy szebbé teszik a néha nem túl szép életet. Kellenek.
TörlésNekem Szlovéniában csak pozitív tapasztalataim voltak, ott a hegyekben mindenki köszönt mindenkinek - többféle nyelven is. Van a hegyjáróknak valami íratlan illemszabályuk, a rendes hegyjárók azt követik.
Szeretem, ha barátságosak az emberek egymással szemben. Egy köszönés is nagyon jól tud esni. Úgy vagyok vele, ha én tudok hangosan, érthetően, illedelmesen köszönni, akkor talán a másik is megpróbálja ugyanúgy, mint én :)
VálaszTörlésCsatlakozom a túrázók köszönési szokásaihoz. Nem tudom ki hogy van vele, de annyira tudunk örülni egymásnak ott a rengetegben, mintha ezer éve egy úton járnánk:)
Múltkoriban pestiekkel találkoztunk (Erdélyi-szigethegység) madár sem járta helyen, azt az örömöt, mosolygást, köszöngetést! de jó volt!
Szóval, gyakoroljuk csak azt az üdvözlési formát, biztos vagyok benne, hogy mindenkiben jó érzést kelt ez a szokás :)
A köszönésnek többféle jelzésértéke van, mind fontos. Látlak, mondja az egyik, örülök, hogy itt vagy, mondja a másik. Való igaz, hogy az erdőjáró emberek kicsit másabbak a "csak" város-járóknál. A természet összehozza, vagy egymáshoz közel hozza azokat, akik az erdei utakat járják. Ebből is csak az következtethető, hogy bár városban lakni sok szempontból előnyös, de egyben elidegenít, elválaszt, közömbössé tesz.
TörlésTovábbra is csak tényközlés : hány évesek a buszok,- (ill.át lettek festve) - ill. "voltak gondok... nincs rajta légkondi és némelyiken ablakot sem lehetett nyitni. A hozzászólásokban "keveredik" a Volán ( távolsági járat)és a helyi (városi) közlekedés. ( Hogy' milyen "gondok vannak" (voltak) a mozgássérültek utazásával ( kerekesszék) - vagy ami fontosabb : a babakocsival való felszállással... ne má' én említsem. ( bár babakocsival én is utaztam már) - Továbbra is csak azt mondom : "minden relatív" ... Valóban : van előnye is a kornak... (igaz, sem korm, sem a nálam lévő "gyerek" miatt nem nagyon kaptunk ülőhelyet... de túléltük azt is.) Ahogy én már azért sem "szólok," - ha (elég sokan)... a külső ülésre ülnek (nem az ablak mellé ) - és csak szoronganak a szűk helyen... és az is igaz,- "nemes egyszerűséggel" leszálltam (feleúton) - mondva azt, majd egy (következő) normálisabb társasággal ( " közösséggel " ) fogok tovább utazni.
VálaszTörlésIgen, a buszon való közlekedésről lehetne bővebben írni.Én most csak egy pici részre, sőt, annak is csak egy darabjára tértem ki. Amúgy engem is bosszant, hogy a 10 éves ülve bámul rám, de eszébe nem jutna felállni. Ami igazán szomorú, én meg nem szólok rá, vagy vágom pofon (amit legszívesebben megtennék.)
TörlésA távolsági buszokon régen is szokás volt a köszönés a sofőrnek, igaz ott mindig is csak elől lehetett felszállni. De a falusiak is ismerik a sofőröket, beszélgetnek is olykor vele. Sokszor abban a faluban lakik a sofőr is, mint az utasok egy része. A városi buszokon valóban az utóbbi néhány évben alakult ki a köszönés, feltehetőleg az első ajtózás hatására. Végre egy pozitív példa a mai világban. A buszokhoz: még, ha használt is, sokkal jobb állapotban vannak a mostani buszok, mint a 2-3 évvel ezelőtt forgalomban lévő 25-30 éves rozsdás, majd széteső Ikarusok. Pedig fénykorukban milyen csodának számítottak egész Európában, sőt még távolabbra is eljutottak, vásároltak belőle. Egyébként nemrég még közlekedett két 1979-es évjáratú csuklós is Pécsett (igaz, felújítottak, vázcserések voltak), de volt egy BPV-093-as rendszámú csuklós harmonikaajtós őskövület is, ami soha nem kapott teljes felújítást mégis 2014-ig járta a város útjait. Általában Uránvárosból indult a 2,4 és a régi 20, 20/A, 27-es vonalán. Ő még megvan nem bontották szét, úgy volt, hogy emléknek felújítják, de sajnos ez még nem történt meg, és egyre rozsdásabban áll sorsára várva. És egy tény: Pécs városában 2015. decemberében közlekedett utoljára helyi járatban Ikarus. Az utolsó néhány darab magyar buszt is végleg kivonták a forgalomból. Erről sem emlékezett meg senki. Egy kb. 50 éves korszak ért ezzel véget.
VálaszTörlésSajnos van a "szép új" buszoknak egy ilyen hátránya is - nevezetesen, hogy behozataluk az Ikarus-buszok halálát jelentette.Nem egyedi eset ez Magyarországon. Kár, hogy azt az egy utolsó csuklóst nem próbálják megmenteni. Majd (esetleg) úgy járunk ezzel is mint a villamossal: amelyek itt közlekedtek, azokat kidobtuk, amit meg most kiállítunk ( Kórház térnél) az nem pécsi villamos volt. Fejetlenül megy itt minden, nem csak a buszok és villamosok ügye.
VálaszTörlés