Borbás Andrea selyem/virág/képei

Kaptam egy meghívót, s bár nem nagyon szeretek kiállítás megnyitókra járni, ezt kivételesen elfogadtam, s bevallom cseppet sem bántam meg. Egyrészt, mert nagy öröm volt számomra, hogy a meghívás küldőjével személyesen is megismerkedhettem (majd később, egy más alkalommal szólók róla is) – másrészt meg mert a kiállítás nagyon bensőséges, majdnem azt mondhatom „családias” hangulatú volt.

Kicsit fura érzés volt 50 év múltán visszamenni oda, ahol gimista koromban menzásként ettem a sárgaborsó főzeléket, meg a káposztás tésztát. (Volt középiskolai lánykollégium a hajdani Geisler Eta utcában....) Nem, nem ismertem rá az épület belsejére – de nem is vártam efféle élményt. Mégis valahogy összeszorult picit a torkom, amikor a kapun beléptem. (Nem a félelemtől, az emlékezéstől.)

A kiállítás viszont  igen kellemes meglepetéssel szolgált. 

Én még nem láttam selyemre festett képeket, és ezt a különös technikát, amit  Borbás Andrea alkalmaz, még nem is hallottam. (A megfestett anyagra ráhelyezi a „modellt” és kiteszi a napra. Ebből a mondatból talán ki is lehetett találni, hogy képein különféle érdekes és szép növények, virágok a főszereplők.)

Volt az első körbenézés  után azonnal pár kép, amit leakasztottam volna szívesen, s hazahoztam volna a saját virágos festményeim közé. Nagyon megtetszettek, ezeket mutatom majd a képek közül elsőnek.

Ha véletlenül valaki arra járna, nézzen be, megéri.

Sajnálom, de  a fényviszonyok nem voltak túl jól, meg az én fényképezőmmel valamiért nem tudtam élesebb, jobb képeket fotózni :-( 

A megnyitó beszédet Huszár Ferenc mondta

A szívemnek legkedvesebb

A második és harmadik helyezett