Órákig tudnám hallgatni...

A mai postával kaptam egy a videót, s bár tudom, elég messze van még, hogy "élőben'" is hallhassam, de talán épp azért okozott örömöt ez a pár perc. Vannak nagyon kedves, szép Lilis-gyükési  emlékeim fülemüle-dalolásról és olyan jó volt (ha csak pár percre is) visszagondolni ezekre.
Gondoltam, beteszem ide a blogba, de nem sikerült. Így hát kerestem egy másik videót (sok van fent a youtube-on) és azt csatolom. Akinek jó a füle, ezen még a csilp csalp füzikét is hallhatja 😃
Talán van itt köztetek, akinek szintén eszébe jut valami kedves szép emlék ennek a csöppnyi madárnak az énekéről....




És milyen az ember agya (legalábbis az enyém) ? Olyan, hogy egyik dologról ugrik a másikra, egyik emlékről valami egészen más jut eszébe.
Nekem most az erdőről valahogy a gyerekkori kórus-éneklés és a nagyon régen énekelt kánon, ez:




Negyedikes koromtól gimi végéig, 8 évig énekeltem iskolai kórusokban, szerepeltünk is többször. És emlékszem, általánosban (tanárnőm Sólyom Erzsébet néni, később gimiben Ivasivka Mátyás voltak) - mi is énekeltük ezt a dalt.
Igaz, 1954-55 táján még nagyon szegény volt az ország, s benne mi, és nem volt sem fellépő ruhánk, pláne nem matróz blúzunk. Majd csak gimiben lett ez kötelező. És 1954-55 táján templomban se volt szereplés. Viszont működött az azóta bezárt és az összeomlás felé közeledő Liszt Ferenc hangversenyterem, oda ártunk énekelni is, hangversenyeket hallgatni is.  Épp ma sétáltam el előtte. Várom, mikor dől össze...
Persze van mááááááásik. Új, ugyancsak Lisztről elnevezett a Zsolnay negyedben - de ahhoz nekem már semmi közöm.
De többé kevésbé máig tudom pl.  a finn himnuszt (finnül), vagy a Sole mio-t vagy a  Va, pensiero-t olaszul...Mert ilyeneket is tanultunk és énekeltünk. Rég volt....
Moly nénikével együtt számtalanszor elmondom: "Igaz. Szép életem volt."
(Aki nem emlékszik Moly nénire, itt olvashatja:
https://aranyosfodorka.blogspot.hu/2015/09/moly.html)