Az elmúlt napok sokféle
eseményéről a beszámolót, avagy a jegyzeteket, egy születésnapi tortával kell
kezdeném:
"Bizonyos rokonaim" születésnapjára sokszor készítek "tora-meglepetést" - mert tudom, hogy mindig sikere van. Most először
próbáltam mascarponés tejszínes gyümölcstorát csinálni – ha nem is művészi szépségű,
de igen finom lett, azt hiszem az ünnepelt örült neki (ámbár konkrétan nem
mondta), de a hatalmas, 12 tojásból készült torta az utolsó falatig elfogyott.
Receptet
nem írok, a neten sokféle van – ezt a fotót csak „emlékbe” teszem el (tán
elsősorban) magamnak, hogy egy 37. születésnapra még tudtam ilyen készíteni.
(Megjegyzés zárójelben: elgondolkodtam, hogy nekem - kifejezetten nekem, az én kedvemért - készített-e valaha, bármikor is, bárki ilyesféle "meglepetést". Vagy régen ez nem is volt divat ? Azt tudom, hogy a nagymamám a kérésemre sütött mazsolás kuglófot - de tortára nem emlékszem. És olyan kár, hogy már senki sincs, aki ellentmondani tudna...)
(Megjegyzés zárójelben: elgondolkodtam, hogy nekem - kifejezetten nekem, az én kedvemért - készített-e valaha, bármikor is, bárki ilyesféle "meglepetést". Vagy régen ez nem is volt divat ? Azt tudom, hogy a nagymamám a kérésemre sütött mazsolás kuglófot - de tortára nem emlékszem. És olyan kár, hogy már senki sincs, aki ellentmondani tudna...)
Nagyon jól néz ki, biztos finom volt!
VálaszTörlésNem bántam megh, hogy ezt a változatot készítettem, sokkal "könnyebb" lazább ez a fajta krém, mint a régi-módi vajas krémek - habár az se volt azért ehetetlen :-)
TörlésNagyon szép tortát készítettél és finom lehetett! Ha eddig nem sütött senki Neked tortát én szívesen sütök csak tudjam hogy mikorra?:-))
VálaszTörlésKöszönöm Éva a kedves ajánlatodat,ha egyszer erre jársz, megbeszéljük és sütünk együtt :-)
TörlésMost hogy írtad, én sem emlékszem, hogy gyerek/lánykoromban valaki is meglepett volna valaha is tortával. Egy az, hogy nálunk nem volt szokás, így nőttünk fel, mindenféle tortás születésnapi ünneplés nélkül, meglepetés sem volt soha, mert mindig azt kaptunk, amire éppen szükségünk volt (ruhanemű, cipő stb...) szóval fel lehetett így is nőni, meg tortával is :))
VálaszTörlésAzért én már a gyerekeimnek mindig tortáztam, férjemnek is. Én a mai napig nem vágyom rá...talán pont a gyerekkori "élmény" miatt.
Mivel epres, adott, hogy nagyon finom lehetett a tortád :)
Orsi más volt az a világ, amiben mi voltunk kisgyerekek és nagyon más a mostani. Akkor több időt kaptál a családod tagjaitól, ma valószínű több tortát (és ajándékot).
TörlésÉn az előbbit többre értékelem, mint az utóbbit.
Amúgy igencsak ízlett a torta, most tervezem, hogy ananásszal is kipróbálom....