Aki ezt a
blogot olvassa, tudja, hogy engem érdekelnek a csillagászati témák. Rengeteg
cikket olvasok, ha elkapom, mindenképp megnézem a TV csillagászattal,
űrkutatással foglalkozó műsorait – és ilyenek vannak szép számmal.
Jó
ideje afféle „hétköznapi regény-témák”
se nem érdekelnek, se nem tudnak igazán
lekötni. Legutóbb – szégyenszemre – egy régebben olvasott, s újra kézbe-vett könyvet
felénél letettem. Egyszerűen nem volt hozzá türelmem.
Igaz, az is
megfordult a fejemben, hogy nagyon is hozzászoktam a monitorról olvasáshoz, már
nem szívesen tartogatok egy könyvet a kezemben, mert ha menet-közben eszembe jut
valami (az olvasottakkal kapcsolatban) – nem tudok azonnal rákeresni mondjuk a
gugliban…
Szóval
áldás is, átok is ez az Internet, meg számítógép.
(Egyetlen
kivétel van: ha orvoshoz megyek, ahol garantáltan várni kell. Na, oda - tekintve, hogy a gépet vinni nem tudom, okostelefonom meg nincs –
mindig viszek valami papíralapú olvasnivalót.)
De nem is a könyvolvasásról akarok itt most fecsegni....
Szóval a lényeg: Már megint találtam egy cikket, jól hangzó címmel:
Szóval a lényeg: Már megint találtam egy cikket, jól hangzó címmel:
Egy mondat
ebből:
„Az
Univerzum végtelen, így igen nagy a valószínűsége annak, hogy vannak
intelligens idegen létformák. A probléma az, hogy túl nagy a „csend”: semmi sem
utal arra, hogy valahol a távolban létezne valamilyen fejlett civilizáció.
Dióhéjban ez a Fermi-paradoxon lényege.”
Aztán innen
rögtön átlovagoltam ide:
Nagyon
érthetően és érdekesen taglalja a témát. (Úgy értem, annak, akit az ilyesmi
érdekel.) Belemerülhet az ember gondolatokba, s miközben olvassa a sok
megválaszolatlan kérdést, a fantasztikus teóriákat, és azok cáfolatait – előbb utóbb
eljut oda, hogy tán mégis egyszerűbb Ádám-Éva megteremtésében hinni….
Mennyi
csodás téma van – a hétköznapi élet, neten keringő mocskán kívül… Nem hozok rá
példákat.
A Földön kívüli lényeket én a Isten, angyalok létezésére értem. Bár ez az egész felfoghatatlan, de vannak jelek, vannak történések, amik engem ebben erősítenek meg.
VálaszTörlésÉN folyamatosan azt érzem, hogy porszemnél kisebb, jelentéktelenebb vagyok. Miképp is tudnám megérteni, pláne megismerni a végtelen univerzumot ?
TörlésIlyenkor mindig eszembe jut a Nemere István előadása. Rátaposunk a játszótéren egy falevélnek tűnő valamire, s ki tudja lehet, hogy éppen egy idegen kultúra űrhajója volt. Legfeljebb nem ismertjük (fel).
VálaszTörlésJó szöveg - nem ismertem. Csodálom ezt az embert - most "rákerestem", közeleg a szülinapja, majd írok róla....
TörlésÉs igen. Akár igaza is lehet....
Ha van egy csöpp eszük, messze elkerülnek minket.
VálaszTörlésPZs
Én úgy gondolom, ha vannak - akkor már rég köztünk vannak.
TörlésJaj, olyan szívesen beszélgetnék, vitatkoznék egy csésze tea, vagy kávé mellett olyanokkal,akiket érdekel a téma....De hát itt a közelemben sajnos csend van.
Én pedig mint egy utolsó szalmaszál gondolok rájuk... talán ők tudnak rajtunk segíteni. Ebben dédelgetem a témát.
VálaszTörlésLegyen igazad ! Jöjjenek jó szándékkal - ha jönnek. Belőlünk maradjon még addigra pár normális ember....és maradjon még élhető a Föld.
Törlés