Utolsó őszi kirándulás 2.

.............Aztán hamarosan leértünk a várhoz felvezető útig – közben arról beszélgettem útitársammal, hogy milyen butaság volt az illetékesek részéről, hogy már augusztus végén bezárták a várat. Két teljes hónap bevételétől fosztották meg magukat…Hiszen a jó időben nyilván lett volna látogató, úgy, ahogy a nyári hónapokban is nagy volt itt a forgalom…

Meglepetésemre azonban, a feljárati út elején egy kis papírlapocska lengedezett a szélben, ami arról  tájékoztatott, hogy kivételesen pár napig – és épp még ma is – a vár nyitva lesz. Nagyon megörültem, máris száguldottunk felfelé a meredek hegyi úton a várhoz.

Nem először jártam itt, de eddig még be a vár épületében (a szobákba) egyszer sem sikerült bejutnom. Most se lehet látogatni – szomorú szívvel írom, hogy állítólag belül a szétrohadt, molyrágta már hasznavehetetlen állapotú kiállítás maradványait eszik a molyok… és semmi sem látható abból, ami hajdanában itt mint kiállítás nyilvánosan látogatható volt.

Nem teszem fel a kérdést, hogy mégis kinek jó ez ? Egyszerűen csak annyit mondok Magyarországon vagyunk, a magyar már csak ilyen ostoba, ami kincse van, azt is veszni hagyja, nem képes pénzt csinálni, csak sírni tud, mint az a bizonyos fürdős…. (A témáról tán elég is ennyi.) 

Ilyen csodás környezetben áll a vár

A magasból... (Civertan légifotó)

Ezen a lépcsőn kellett felmászni  várfal tetejére...

A vár belső udvara

Kilátás É-ra

Nagyon kedves „vár-úrunk” volt, aki mesélt a várról, a történetről, arról, hogy mi mindent lehetne itt csinálni, ha lenne aki csinálná. Felmásztunk a kilátó teraszra – vagy nem tudom pontosan mi a neve – szóval jó magasba, ahonnan csodás kilátás nyílt a lassan lemenőre készülő nap által megvilágított, már őszülő erdőrészekre. Pár percig ha akartam, várkisasszonynak is képzelhettem magamat.

 

Ilyen lehetett a vár fénykorában....

 

A monda szerint, amíg Máré vár ura, Móré Fülöp háborúba ment, addig a szomszédos várból Miklós gróf gyakran látogatott a feleségéhez. Szerelmük gyümölcse egy kislány lett. A halottnak hitt Móré Fülöp később mégis hazatért, hűtlen feleségét pedig a Márévár pincéjébe záratta, ahol később meghalt. Móré Fülöpné még halála előtt elátkozta a lányát, hogy miért született meg. Az átok alól csak minden 77. évben, pünkösd hajnalán erre járó vadász szabadíthatja meg, aki egymásután megcsókol egy medvét, egy kígyót, és egy varangyos békát – szól a rege. Eddig még ilyen vadász nem akadt, aki a próbatételt teljesíteni tudta volna. Így a várvölgyi szél még néha ma is magával hozza a megátkozott lány sóhajtását...

  

Mivel a rövidülő napokon már korán alkonyodik, nem időztünk tovább, mert még fel akartuk keresni kedvenc „kocsmámat” – ami hivatalos nevén Véndiófa étterem.

A Véndiófa kívül és belül

Mióta én Egregyre járok, ide mindig betérek. Nyáron egy fagyira, valamikor rég igen finom friss, ropogós kiflicskéket is lehetett kapni, most „csak” krémest ettünk, de ez is igen finom volt.

 

Aztán lassan elindultunk hazafelé, Komlót, Mánfát érintve, épségben, fáradtan és boldogan értem haza. Annyira jó/szép/sikerült nap volt és én olyan hálás vagyok az ilyen (ritka) napokért !

Leírtam – tán csak magamnak - és tudom, évek múlva is jó lesz „visszaolvasni” – mert felidézi ezeket a boldog perceimet.

Magyaregregyben most se csalódtam.

Utólag érkezett Biki Endre ajánlata, de olyan szép a film, hogy ide is beteszem. Köszönet érte, hogy felhívta rá a figyelmemet !
Érdemes ezen a linken kicsit körülnézni : http://www.marevar.hu/hu/

Vár légifotó: https://cool.hu/2018/07/03/tragikus_szerelmi_tortenetekrol_szol_ket_magyar_var_legendaja/

Egregyi völgy légifotó:

https://szallaskeres.hu/marevarakemping

Látványkép: https://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/magyaregregy_marevar_vartortenet/