Fiatal éveink elevenednek meg a filmek láttán. A múlt idövel megszépül mondják, már akinek , de valóban úgy tünik legalább is nekem. A belváros hangulata valahogy viszahozhatatlan úgy tünik. Igaz én a mai hangulatát nem ismerem, évekkel ezelött jártam ott utoljára, Mióta a család csak a legifjabb generációra redukálódott akik nem is ismerik az embert csupán hallásból tudnak vagy nem is tudnak róla, az érdeklödés a látogatások iránt eltünöben. A „nagyon öreg vagyok“ kicsit meglepett amit én ellekezöleg itélek meg ha szabad. Mondanám „idösebbek“ lettünk, máskèpp hangzik. E kornak is meg van a szépsége és az árnyoldala is mondanám, de az utóbbit próbáljuk kompenzálni a napi kis örömökkel ami az idöskor privilégiuma legalább is nálam ès úgy lâttam és „Fodorkánál“ is tapasztalom a számtalan beszámolóból. Tahát tartsuk szem elött amit jó nagybátyám emlegetett gyakran mondván: „öreg az országút de nem én.“
:-) Köszönöm a "vigasztalást" - tényleg az "országút öreg" én meg max. vénecske :-) Egyébként én is élvezettel néztem a filmeket. Igen, nekünk van mire visszagondolni. Én Janus-ista voltam, (1963-ban érettségiztem) a Széchenyis fiúkkal és a gépiparisokkal jártam tánciskolába és osztálybuliba - és milliószor a Nádorba, Mecsekbe, Rózsakertbe. Dacára, hogy a Mecsek lejtőjén, erdő-közelben születtem, a belváros is kedves volt nekem. Volt - mondom mert ma, ebben az átalakított formában már nem az. Elveszett a varázsa, a hangulata, a nemtudommije... Nem szeretek ott lenni. Ezért is nézem élvezettel ezeket a régi képeket én is. Örülök, ha szerezetem neked is pár kellemes percet ! Ez itt a reklám helye: mint régi pécsinek neked is elolvasásra ajánlom: https://aranyosfodorka.blogspot.com/2016/04/a-pecsi-petofi-haz-tortenete.html
Jómagam kicsivel elöbb 1955-ben végeztem az Épitöipai technikumban, Rózsakert megnyiására emlékezem. Mecsek cukrászda is kedves hely volt, amit különösen kedveltünk az elsö zenegép miatt amibe 1 Forint bedobása után hallgathattuk a nyugati slágarek valamelyikét. A „Bona sera signorina“ és a többieket. Hát szèp volt, igaz se volt talán.
Fiatal éveink elevenednek meg a filmek láttán. A múlt idövel megszépül mondják, már akinek , de valóban úgy tünik legalább is nekem. A belváros hangulata valahogy viszahozhatatlan úgy tünik. Igaz én a mai hangulatát nem ismerem, évekkel ezelött jártam ott utoljára, Mióta a család csak a legifjabb generációra redukálódott akik nem is ismerik az embert csupán hallásból tudnak vagy nem is tudnak róla, az érdeklödés a látogatások iránt eltünöben. A „nagyon öreg vagyok“ kicsit meglepett amit én ellekezöleg itélek meg ha szabad. Mondanám „idösebbek“ lettünk, máskèpp hangzik. E kornak is meg van a szépsége és az árnyoldala is mondanám, de az utóbbit próbáljuk kompenzálni a napi kis örömökkel ami az idöskor privilégiuma legalább is nálam ès úgy lâttam és „Fodorkánál“ is tapasztalom a számtalan beszámolóból. Tahát tartsuk szem elött amit jó nagybátyám emlegetett gyakran mondván: „öreg az országút de nem én.“
VálaszTörlés
Törlés:-) Köszönöm a "vigasztalást" - tényleg az "országút öreg" én meg max. vénecske :-)
Egyébként én is élvezettel néztem a filmeket. Igen, nekünk van mire visszagondolni. Én Janus-ista voltam, (1963-ban érettségiztem) a Széchenyis fiúkkal és a gépiparisokkal jártam tánciskolába és osztálybuliba - és milliószor a Nádorba, Mecsekbe, Rózsakertbe. Dacára, hogy a Mecsek lejtőjén, erdő-közelben születtem, a belváros is kedves volt nekem. Volt - mondom mert ma, ebben az átalakított formában már nem az. Elveszett a varázsa, a hangulata, a nemtudommije... Nem szeretek ott lenni.
Ezért is nézem élvezettel ezeket a régi képeket én is.
Örülök, ha szerezetem neked is pár kellemes percet !
Ez itt a reklám helye: mint régi pécsinek neked is elolvasásra ajánlom: https://aranyosfodorka.blogspot.com/2016/04/a-pecsi-petofi-haz-tortenete.html
Jómagam kicsivel elöbb 1955-ben végeztem az Épitöipai technikumban, Rózsakert megnyiására emlékezem. Mecsek cukrászda is kedves hely volt, amit különösen kedveltünk az elsö zenegép miatt amibe 1 Forint bedobása után hallgathattuk a nyugati slágarek valamelyikét. A „Bona sera signorina“ és a többieket. Hát szèp volt, igaz se volt talán.
VálaszTörlésDe ! De! Igaz volt és szép volt és jó visszagondolni rá ! :-)
Törlés