http://www.gvmd.hu/pdf/sziv4.pdf
Ne legyen egyik olvasómnak se szüksége e tudásra, de hátha mégis...Néha nem árt előre "felkészülni"....aztán felsóhajtani, hogy jaj de jó, hogy ezt megúsztam....
Kerestem, de nem találtam igazán jó "szív"-es verset, csak ezt. ...bár nem egészen illik a fenti témához, mégis ide illesztem. Azért az utolsó előtti versszak megszívlelendő.
Móra Ferenc: A sziv
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kelni,
Ha nyílik raja alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy nek
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése uj talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hivatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elüzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad
1912.
Hát itt a folytatás... Csak kivizsgálás céljából, vagy már beteg szív miatt történtek a dolgok?
VálaszTörlésVigyázz magadra, hogy a szívednek kedves barangolást a természetben továbbra is nyugodtan folytathasd. Gondolom, azzal nem kell felhagynod.
Szép a vers is, még nem ismertem.
Talán inkább azt írnám "kisebb" panaszok miatt mentem, s megnézték, mi a helyzet egy 77 éves szívben. Szerencsémre komoly bajt nem találtak - de azért kicsit kíméletsebben kell(ene) élnem. Én sokszor elfelejtem a koromat, s úgy élek/jövök/megyek/teszek/veszek, mintha 37 lennék....Pedig (sajnos) nem annyi vagyok....Az erdőbeli magányos barangolásaimról viszont mindörökre le kell mondanom. Hogy őszinte legyek - ezen utolsó rosszullét után valahogy nem is kívánkozom gyedül ilyen elhagyott helyekre - ahová egyébként egész életemben szívesen jártam. Vigyáznom kell - öreg vagyok. Ez a lényeg. Majd megtanulom.
Törlés