Bevallom, a "szív-ügyem" óta egyedül eddig nem mertem a Mecseken barangolni (mint hajdanán, a boldog időkben...). De tegnap olyan csodálatos idő volt, hogy gondoltam egy merészet és felmentem - hová ? hát persze, hogy a kedves Lapisomra...
|
Kilátó az út végén |
Most ha kicsit hazudós lennék az alábbi pár sort simán kihagyhattam volna, hisz senki a világon rá nem jönne, hogy egy cseppet szépítettem a sztorin - de megírom - akár csak önmagamnak is emlékeztetőül. Autóval felmentem és ott fent derült ki, hogy itthon hagytam a fényképezőmet. Kicsit dühöngtem, kicsit sírtam, aztán hazajöttem és újból felmentem...
És nem bántam meg, mert "cserébe" kaptam egy ajándékot.
Rögtön ezt a képet mutatom meg, bár tudom, hogy foto-technikailag csak nulla, vagy mínusz 1-es osztályzatot kaphatna, de nekem életem első ilyen képe, nevezetesen, hogy ezzel a vén, már csak nehézkesen működő pici fényképezőgéppel, egy kb.15 m. magas kopaszodó fán, elég messziről egy harkályt tudtam lefényképezni. Igen, vacak kép, tudom, de engem nagyon boldoggá tett...
Amúgy az erdő még mindig csak lassan ébredezik, és bevallom, nem egyszer fordul meg a fejemben, hogy mi lesz, mi várható akár csak a közeljövőben ? Nincs eső, porszáraz a föld, a virágok se tudnak rendesen fejlődni. Mutatok majd egy odvas keltikét, tudom én, hogy a képen nem látszik, de alig 10 cm-es most ez a kicsi virág holott ez normális méretében akár 20 cm-re is megnő. Egyelőre csak pár szálat találtam belőle, lehet talán kicsit később azért bújik ki majd még pár testvérkéje. A hóvirág lassan elnyílóban, az illatos hunyor is.
|
A hóvirág elnyílóban |
|
Illatos hunyor |
|
Picike odvas keltike |
|
Medvehagyma gyerekek |
Bár nem fényképeztem le, de a lapisi autóparkoló úgy tele volt, amilyennek én még életemben nem láttam. Ám hogy az emberek merre bolyongtak, azt nem tudom, mert emberrel nem sokkal találkoztam.
|
Egy régi útjelző tábla....a fába benőve |
|
Ezt csak azért tettem ide, mert -szerintem- gyönyörű (fenyő törzse) |
|
Halódnak a fenyők.... |
|
Hát nem csodásak ??? |
Szóval jó volt ott fenn a Lapison...Természetes, hogy követ is hoztam haza ( nem sok eset volt, amikor enélkül jöttem el...) De hát én szerelmes vagyok beléjük, akár hiszi valaki, akár nem, ezek a kövek nekem olyanok, mint kisgyereknek a mesekönyv... Rájuk nézek és ők mesélnek nekem...(Néha el is gondolkodom, hány olyan ember lehet, aki felvesz egy ilyen követ és azonnal évmilliókkal ezelőtti óceánok suttogó hullámait hallja ?....)
Nagyon örülök, hogy ilyen jót kirándultál, és hogy már egyedül is nekimerészkedtél, sőt még kétszer is 😊. Szerencsére sikerült a fényképezőgépeted elhozni, kár kett volna kihagyni ezeket a csodás fotókat! Szépek a virágaid is, és persze a harkály is! Ügyesen elkaptad 😁! Madarakat nagyon nehéz lefotózni nekünk is. Sokszok csak a hangjukat halljuk, és nem látjuk őket. De ha meg is látjuk vagy nagyon messze vannak, vagy rosszak a fényviszonyok, vagy mire rájuk közelítünk, már réges rég messze járnak.
VálaszTörlésMi is kirándultunk, szombaton is, és tegnap is. Gyönyörű idő volt, szép helyeken jártunk. Előbb utóbb felkerülnek a Pilisjárók blogomra.
A természet itt is nagyon lassan ébredzik, pár hóvirágot, keltikét, héricset már azért láttunk. Egy fürtös gyöngyikét is, és apró sárga virágokat, a nevüket sajnos nem tudjuk. De ahogy írod, nagy a szárazság, és ez sajnos meglátszik a virágokon is.... A lényeg, hogy jön a tavasz 🌞
Ja, és a köveid is nagyon jók. Én is ilyen "kőbolond" vagyok, sokat szoktunk mi is hazahozni 😊.
VálaszTörlésSokszor gondolok arra, hogy az olvasónak talán nem ad akkora nagy "élményt" egy egy beszámolóm, a képeim - de nekem olyan öröm az idő múltával egyik-másikra visszanézni. Gondolatban akkor ott vagyok, ahol és amikor a képek készültek. Szerintem ezt az érzést ti is ismeritek, hiszen sokat kirándultok, sokat fotóztok és gondolom örömmel nézitek a régebbi képeket is, felidézve a kirándulásokat.
TörlésA "kövezés" - hát az bizony nagy szenvedély - de majd az örököseimnek lesz miből kerítést építeni :-) :-)
Csodás képeket hoztál! Az hogy a fényképeződ kicsi egy dolog de az hogy megláttad a harkályt az külön egy csoda.Örülök hogy szép hétvégéd volt !
VálaszTörlésTudom, talán nevetséges, de én annyira örültem ennek a madaras képnek. Még így is hogy ilyen, amilyen. Sokat fényképezek, sose sikerült (az aranysakál kivételével) állatfotót készítenem. Hát ezért örültem a madárkának.
Törléshttps://aranyosfodorka.blogspot.com/2017/09/gyanus-ez-nekem.html
Örülök, hogy a természetben töltöttél egy kis időt. Ha a körülmények is megfelelőek, tedd ezt minden héten. Szerencsés vagy, hogy a harkályt le tudtad fényképezni. Szomorú látni a töpörödött kis virágokat, és szomorú a tény, hogy jelen előrejelzések szerint továbbra sem lesz semmiféle csapadék a következő 30 napban.
VálaszTörlésNem tudom, a földnek mennyi tartaléka van, de a felszín meglehetősen száraz. Miközben a köveim után kutattam, éreztem, hogy nincs ott egy csepp nedvesség se. Hogy a gyökerek szintjén mi van, nem tudom. De én nagyon félek az elkövetkező nyártól....
TörlésFantasztikus Fodorka!
VálaszTörlésJól tetted/tettük.Ma délután tőled kicsit keletebbre voltam kolléganőmmel.Gyűjtjük a kilátókat.Balázs és Flóra pihenő volt a mai terv.Sikerült!
Engem is úgy dobtak fel a virágok, mint téged!Csak még leánykökörcsint is sikerült fotózni.
A harkály remek.Mi inkább nyitnikéket hallottunk.Már a hangokért is megérte!
És...néhány szál"medvehagymagyerek" került a mai kenyerembe.
Jól esett!Remélem te is gyűjtöttél!
Ilyenkor, amikor már itthon rendszerezem a nap élményeit, megértem azt, amikor régebben azt hallottam pécsiektől:
- A mi Necsekünk
vagy most tőled:
-Lapisom
Még sokszor írd le kérlek!
Na, azt a leánykökörcsint nagyon irigylem ! Életemben egyszer sikerült találni. Az ember (a magunkfajta) szerintem kellőképp tudja értékelni, ajándéknak tekinteni az efféle csodákat. Medvehagymát nem szedtem, van a kertemben.
TörlésA "Lapisom" eddig is elég sokszor szerepelt, kedvelem azt a helyet. Nincs messze és ami fő, mindig találok valami követ, amit haza "kell" hoznom. :-)